Magyarország halfaunája
Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán
(2007)
Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán
| Család: Pontyfélék (Cyprinidae) |
| Angol név: Bighead carp |
| Német név: Marmorkarpfen |
Ismertetőjegyek.
Nyújtott testű, de meglehetősen magas, oldalról lapított hal. Feje
nagy, homloka széles, aránylag kicsi szeme a fej alsó részén helyezkedik
el. Szája fölső állású, a szögletéből húzott vízszintes a szem alsó
szélénél húzódik. A hasúszók vonala mögött kezdődő rövid hátúszójában 10
elágazó sugár van. Farkalatti úszója hosszú, a széle homorú, 15-17
elágazó sugár támasztja. Mellúszói nagyok, hátrasimítva túlnyúlnak a
hasúszók tövén. Hasoldalán egy jól látható él húzódik, de csak a
hasúszók és a végbélnyílás közötti szakaszon. Pikkelyei aprók, számuk az
oldalvonalon 114-120. Testének alapszíne ezüstös, amelyet szabálytalan
barnás foltok márványoznak. Nagyobb példányai 50-70 cm hosszúak, de 1
méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 69,1 kg (2001).
Hasonló fajok.
Alacsonyan ülő szeme mindegyik őshonos halunktól megkülönbözteti, csupán a rokon busafajjal téveszthető össze. A fehér busa
(46) hátúszójában azonban csak 6-7 osztott sugár van, mellúszói
hátrasimítva el sem érik a hasúszók tövét, és a hasa már a torkától
kezdve éles a végbélnyílásig. Vizeinkben előfordul a két busafaj
hibridje is, amelyen a tulajdonságok keverten, illetve átmeneti
jelleggel mutatkoznak meg.
Környezet.
Eredeti hazájában folyóvízi hal. Szaporodni a folyók felsőbb
szakaszaira vonul, majd onnan visszatérve a kiöntések planktonban
gazdagabb, sekély vizeit keresi fel, ahol bőségesen talál táplálékot. Az
áradások múltával visszatér a főmederbe, ahol a telet is tölti. A hazai
állományt nem jellemzi ilyen szezonalitás, de jól alkalmazkodó faj
lévén egyaránt megél a folyókban, a tavakban és holtágakban, a
víztározókban és a nagyobb csatornákban.
Táplálék.
Táplálékát főként plankton és szerves törmelék alkotja, amit a
kopoltyúíveinek belső oldalán kialakult készülék segítségével szűr ki a
vízből. A planktonból inkább az állati szervezeteket fogyasztja, az
algákat kevésbé.
Szaporodás.
Természetes szaporodását a hazai vizekben eddig még nem észlelték.
Mesterséges szaporításhoz 6-8 éves példányai a legalkalmasabbak,
melyeket hormonkezeléssel késztetnek petesejtjeik beérlelésére. Az
ikraszemek száma anyahalanként 1 millió körül van, átmérőjük lefejéskor
1-1,5 mm, de a vízben két-háromszorosra duzzadnak, s kikelésig lebegnek.
Elterjedés.
Őshazája Kelet-Kína, de a honosítások következtében ma már több
kontinensen is megtalálható. Európa középső és keleti részén széles
körben elterjedt. Magyarországra 1963-ban hozták be Kínából. Lelőhelyi
adatok:
- Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába,
- Zala, Sárvíz,
- Dráva,
- Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Sajó, Zagyva,
- Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros
- Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
- egyéb tavak, halastavak, víztározók, holtágak, nagyobb csatornák.
Jelentőség.
Tógazdaságokban nevelt, gazdaságilag jelentős hal, noha mint
zooplanktonevő bizonyos fokig őshonos halainknak is konkurense. Húsa a
fehér busáénál ízesebb, telítetlen zsírsavakban pedig még gazdagabb,
fogyasztása az érelmeszesedés és a szívinfarktus megelőzését szolgálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése