A busa táplálékot csinál abból, ami csak rontaná, szennyezné a vizet

A balaton halainak eloszlása 2. 

A szűrő halfajok, a busák a 20-60 ezredmilliméter nagyságú szervezeteket és a törmelékeket is kiszűrik a vízből, tehát sok apró táplálékot is megesznek, ami más hal számára lehetetlen. A Balatonban sem a dévérkeszeg, sem a garda  nem képes ezt a táplálékot közvetlenül megenni. Ezért javasolták és én hosszú idők óta javaslom, hogy minden alkalmas vizünkbe, a Balatonba is helyezzenek ki busa lárvát, mert az ott közvetlenül hasznot hajt. A horgászok azért nem népesítik, mert nem kap a csalira. A társukat, a növényevő amurt viszont szívesen népesítik, mert az jól küzdő horgászhal is.

A kínai növényevő halak igenis meghonosodtak úgy hazánkban, mint a világ sok részén, nem tudni milyen alapon tiltakoznak ez ellen a városi, vaskalapos környezetvédők, természetvédők. A busákkal kapcsolatban felmerül: mit termeljenek vizeink, busát, vagy rothadó iszapot? A Balaton vízoszlopa bőségesen termel busa növesztő táplálékot. Ezt bizonyítja a balatoni busák rendkívül gyors és nagyra növekedése. A hal növekedésével tudja bizonyítani, hogy jó, számára alkalmas környezetbe került és él. A Balatonban, a Tiszában a busák óriásira nőttek. (Ez józan ésszel nem róható fel ellenük.) A halászok hibája csak az volt, hogy a 3-5 kg-osokat nem fogták ki. A balatoni halászok el voltak foglalva a „tájudegen” angolna kormányrendeletre történő kiirtásával. A 3-4 nyaras busákat szürkület utáni (nem éjszakai) nagyhálós halászattal ki lehetett volna gyéríteni. A Marcali-tározó gátszakadása bizonyította, hogy a busa ívás céljából kifut az áradó folyóvízbe. Ezt a Zala áradásakor bekövetkezett „busafutás” is bizonyította. A halászat viszont egyikre sem készült fel és a Zalában a falusiak fogták az ívásra kisereglett busákat, a tározó gátszakadása pedig sok mázsa busa döglését, elvesztését okozta. A halászat felkészülhetne ilyen esetekre, sőt június végén szervezetten is lehetne  ívási „busafutást” kiváltó vízeresztést csinálni és a nagy busákat így nagy tömegben megfogni. Ehhez a vízügy jóakarata és szervező akarat kellene. Az eresztőhálós busafogás halász erőket von el a bevált nagyhálós halászattól és fáradságos kisüzemi módszer. A busák ívhatnak az évszázados garda-ívóhelyen, a „tihanyi-kút” ide-oda áramló vizében. A balatoni busa legtöbbje hibrid, fehér busa ikrás és pettyes busa tejes származéka, vagy hibridek hibridje. A busaívás a Balatonban június végére, júliusra tolódik. A hímek gyülekeznek először az ívóhelyen. A nagyobb pettyes busa hímek itt elnyomhatják a kisebb fehér busa hímeket. Így lesz itt a legtöbb hibrid.

A lerakott és megtermékenyített ikrából azonban igen kevés marad életben. Az, ami a fenékre süllyed, nem marad életben, mert ott oxigéncsökkenés és talajszinti oxigéncsökkenés fenyegeti. A busákat igen könnyű népesíteni. A kikelt szabad embrió gyertyázik, oxigénnel jól ellátott és szétszóródik a vízoszlopban, tehát elérheti a táplálkozó kort. A lárva táplálékot is bőségesen talál a Balaton vizében, mert együttesen vándorol függőlegesen a planktonnal, mint a süllő lárva és zsenge ivadék. A süllő azért nem marad meg, mert nincs olyan tápláléka, mely ragadozó életmódra való áttérést segítené. A busának viszont nincs szüksége ilyen táplálékra. Mivel a keszeg alig szaporodik a szennyezett parti övben, a Balatont úgy látszik, csak a busa-lárva népesítése és intenzív halászata menti meg.
A környezetvédelemnek az lenne az érdeke, hogy vizeink minél tisztábbak, egészségesebbek legyenek, a különböző halfajok ezt segítik. A halak nem tisztítják a vizet, mint ahogyan hidrobiológusi szaktudással nem rendelkezők azt gondolták, csak halhússá alakítják át a nem mérgező szerves szennyezés élőlény eredményét. Emberi táplálékot csinálnak abból, ami csak rontaná, szennyezné a vizet.

Legtöbb vizünkben a halak – valószínűleg a mikroszennyezések és az eutrofizáció (szerves szennyeződés) következtében – nem találnak ívóhelyet. A kövezéseken, nádon vastagon áll a bolyhos bevonat, ami nappal termeli az oxigént, de éjjel vészesen fogyasztja azt. A folyók iszaposak és az iszap megköti a nehézfémeket és szennyező vegyületeket. Vizeinkben vészesen lecsökkent minden hal szaporodási helye, lehetősége. Mivel a szaporodás elmarad, az állomány egyre fogy. Tehát nem azért nincs hal a halászoknak, horgászoknak egyaránt, mert „kirabolják”, „kizsákmányolják” mások a vizet, hanem az a tény, hogy elmaradt a természetes szaporodás. Alapos tanulmányokkal, a szaporodás okainak kivizsgálásával és megoldások találásával lehetne ezen az alapvető bajon segíteni. Le kellene szokni az egymásra mutogatásról és az alaptalan vádaskodásról. A halászat és a horgászat együtt képes vizeink halainak a kérdését megnyugtatóan megoldani. Persze, ez nem megy tudományos irányítás nélkül. De „íróasztal-tudósok” kerüljék el a halak világát.

Forrás: Dr. Woynarovich Elek, Halászat folyóirat 2007/2.