Busakérdés
Általános horgászhírek
2012. július 05. csütörtök, 14:02
Manapság
sokakat foglalkoztat a busa nagy tömegű Tisza-tavi jelenléte. A
napokban társaságunkhoz érkezett olvasói levél nyomán szakértőnket, dr.
Harka Ákost, a Magyar Haltani Társaság elnökét kérdeztük meg a témával
kapcsolatban.
Elöljáróban egy történeti kérdés: hogyan kerültek Magyarország vizeibe a busafajok?
A távol-keleti eredetű, akkoriban
növényevőnek nevezett halfajok első szállítmánya 1963-ban érkezett
Magyarországra. A haltermelők azt a részét kívánták velük hasznosítani
vizeink táplálékkészletének, amelyet őshonos halaink kevéssé vesznek
igénybe.
Táplálékforrás szempontjából milyen különbségek vannak ezen „növényevő” halak között?
Az amur vízinövényeket, a fehér busa
lebegő algákat (fitoplankton), kisebb méretű zooplankton-szervezeteket
és szerves üledéket fogyaszt. A főként csigaevő fekete amur, valamint a
zooplankton nagyját fogyasztó pettyes busa mára ritkaság lett, s nem
jelent gondot az amur se, amióta tilos kihelyezni természetes vizekbe. A
fehér busának (és pettyes busával alkotott hibridjének) azonban már
évtizedek óta igen jelentős állományai élnek folyóinkban és nagyobb
tavainkban. A tiszai cianidszennyezés alkalmával elpusztult busák óriási
tömege és a szem elé kerülő hatalmas példányok még a szakembereket is
meglepték.
Mit tud elmondani nekünk a legnagyobb számban jelen lévő fehér busa szaporodási szokásairól?
A fehér busa kitűnően alkalmazkodott
környezeti viszonyainkhoz, és ellentétben az eredeti várakozásokkal,
rendszeresen szaporodik nálunk. A kutatók egy része úgy véli, hogy ez
csak erősen áramló folyóvizekben megy végbe, miként eredeti hazájában,
de okunk van feltételezni, hogy a faj alkalmazkodása tovább
folytatódott. Néhány éve ugyanis a Tisza-tó tározóterének egy olyan
részén fogtuk egészen friss, 20 milliméternél kisebb ivadékát, ahová
áramlás nem sodorhatta, mivel azt egy csatornán keresztül,
visszaduzzasztással tölti fel a folyó. Ezek a példányok tehát nagy
valószínűséggel nem folyóvízben, hanem állóvízben jöttek világra. A
szaporodásmód ilyen változása a Balaton folyamatosan megújuló, fiatal
korosztályokat is jelentős arányban tartalmazó busaállományára is
magyarázatot adhat.
Jelent valamilyen veszélyt őshonos halaink számára a fehér busák jelenléte a természetes vizekben?
Mivel a busák jelentős mennyiségű
zooplanktont is fogyasztanak, elvileg táplálékkonkurensei
halivadékainknak. Jelentős negatív hatást mégsem gyakorolnak rájuk, mert
más térben mozognak. Amíg az ivadékok a sekély parti övben keresik az
élelmet, a nagyfogyasztónak számító busák tátott szájjal úszva, a nyílt
vízből szűrik ki táplálékukat, tehát az ivadékhalak táplálékbázisát nem
veszélyeztetik.
Nem okoz problémát, mégis sok
horgász busaellenes állásponton van. Hogyan lehetne hasznosítani például
a Tisza-tóban élő fehér busákat?
A busáknak őshonos pontyféléinktől
meglehetősen elütő külsőt kölcsönöz alul elhelyezkedő szemük. Talán ez
is oka, hogy sokan idegenkednek tőlük, sőt újabban kifejezett ellenszenv
is tapasztalható irányukban. Egyesek szerint meg kell tőlük szabadulni,
ki kell őket irtani, mert károsan hatnak vizeinkre, halainkra. Azon
túl, hogy megalapozatlanok ezek az állítások, végrehajtásuk is
lehetetlen. Láthattuk: a cianidszennyezés irtózatos pusztítása szinte
meg se látszott a Tisza busaállományán. Nem irtani kell a busát, hanem
hasznosítani: kifogni és megenni. Mert nem csak egészséges a húsa, egy
jó szakács keze alatt halételként is kiváló. Persze, több fantázia kell
hozzá, mint a halászléhez és a rántott halhoz.
Létezik megoldás a busa szelektív halászatára?
Jelenleg nincs megfelelő, igazán
hatékony módszerünk a halászatára, de biztosan lehet rá megoldást
találni. A minden realitást nélkülöző kiirtás helyett ezen kellene
töprengeni! De a világhálón addig is érdemes tájékozódni a faj szabályos
horgászati módszereiről, és alkalmazni, esetleg továbbfejleszteni
azokat.
Köszönöm a beszélgetést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése