A pöttyös busa már szép termeteket ér el hazánkban, illetve mondjuk inkább úgy: környékünkön. Cseppet sem ritkák a 20 kilón felüli példányok, a magyar rekord azt hiszem 70kg felett volt. Szóval jókora jószágról van szó.
Horgászatuk erős felszerelést igényel!!! Rohadt erőset, és remek fékrendszerrel megáldottakat! Persze hazárdírozhatunk, hogy egyik kedvenc kollégától is idézek: hülyélkedhetünk is, de ne csodálkozzunk, ha szakad a zsinór, törik a bot. Egy 15 kilós akkorát képes rúgni, mintha pofán vágná az embert a boton keresztül.
Jómagam egy alkalommal 7 méteres spiccel vezettem a szákba egy 12 kilós példányt. Az igaz, hogy fonott 25ös zsinórral volt szerelve, de ha dinó jön az tépi azt is, ahogyan tépte is pár alkalommal...
Jelenlétüket mindenképp észrevesszük, ha figyelünk, ha nem, hatalmas testükkel látványosan ki-ki fordulnak a vízből, de csak elvétve ugranak ki. De a kiugrások, csapkodások nem is érdekelnek bennünket horgászokat, mert olyankor nem táplálkoznak, hanem a fene se tudja mit csinálnak azon kívül, hogy idegesítik a horgászt. Mert ugye a látott hal mindig kívánatos. Talán ez is a sok becstelen, gyengébb horgász átka, akik gereblyézéssel próbálkoznak, és sajnos fognak is. Szerencsére az általam horgászott vízen szigorú ellenőrzés van így nem igazán találnak alkalmat törvénytelen módon halhoz jutni.
Na de visszatérve ismertető jelükre. Ha a felszín közelében esznek, akkor látjuk őket, kifordulnak, szépen lassan méltóságosan, hatalmas búrványok kísérik útjukat, és a menekülő apró halak felrebbenései. Sima víztükrön a legizgalmasabb és a legszebb figyelni őket, ilyenkor még a keszegek mozdulatait is látjuk, nem a busákét. A nagyok, a dinók szájmozgását is észrevehetjük ilyenkor, a szipogásukkal apró körkörös hullámokat keltenek lassú útjuk előtt. Lassan lomhán vándorolnak evés közben, ezt tudni kell! Egy gyorsan elhaladó busa raj nem táplálkozik! Azt is látni lehet ilyenkor milyen távolságokból képesek ráállni az etetésre, akkár 50-80 méterről is odacsalhatjuk őket, olyan távolságokra, hogy szinte megérinthetjük őket.
Gyanítom, hogy furcsán álló szemeikkel jól látnak, de az is biztos,
hogy ízlelőérzékük sem utolsó. Hiszen éjszaka is táplálkoznak.
Ha a mélyben vannak már kicsit nehezebb észrevenni őket, különösen ha egészen a víz alján közlekednek, ilyenkor csak apróbb vízfodrozódások jelennek meg, és a csorda méretétől függően négyzetmétereken pezseg a víz, apró buborékokkal. Sajnos ezeket a jeleket távolról nem tudjuk észlelni.
Ha a mélyben vannak már kicsit nehezebb észrevenni őket, különösen ha egészen a víz alján közlekednek, ilyenkor csak apróbb vízfodrozódások jelennek meg, és a csorda méretétől függően négyzetmétereken pezseg a víz, apró buborékokkal. Sajnos ezeket a jeleket távolról nem tudjuk észlelni.
Kapása egész más. Olykor egy helyben szipog bár a horgunk már a szájában van. az úszó bukdácsol csak, vagy a karika, le fel ugrál, ezekre is érdemes bevágni, mert a horog már a szájában van ilyenkor. Leggyakoribb azonban, hogy egy-két mozdulat után az úszó lassan eltűnik a melyben, vagy minden előzmény nélkül lassan elindul. Na akkor jöhet a harc.
A nyári melegben, ha ügyesen szákolunk nincs igazán probléma a fárasztásukkal, akár kivonszolhatjuk őket az erős szerelékkel akár egy zsákot. Azonban, ha a szákolás nem sikerül és megriasztjuk akkor várhatjuk mikor kerülünk újra fölénybe a hatalmas jószággal szemben. Késő nyáron, vagy kora ősszel már a kezdetekben más csata vár bennünket. Hatalmas kirohanások, iszonyatos farokcsapások, akár ki is ugrik a vízből, ha túl közel tartjuk a felszínhez, ilyenkor aztán két kézzel kell kapaszkodni a botba, és valóban fárasztani kell visszafogni, elfordítani, emelni, anélkül lassan fárad el és adja meg magát, és akár órahosszát is igénybe vehet egy fárasztás. Na de lássuk hogyan jutunk el a fárasztásig, azaz hogyan is kell szabályosan busát fogni...
