Csak úgy a magam egyszerű horgászmódján szeretnék írni pár számomra kedves hal horgászatáról, melyekhez kevésnek találom a neten fellelhető információt....
Szivesen válaszolok a megjegyzésekben elhangzó kérdésekre is....illetve azt mondom beszéljük meg mint ahogy horgászokhoz illik :) Amennyiben további kérdésed van a busahorgászattal kapcsolatban bátran kérdezz a hzoltn@gmail.com emailcímen vagy egyszerűen a kicsit lejjebb bal oldalt található kapcsolat felvételi űrlapon.

AZ OLDALT FOLYAMATOSAN FRISSÍTEM, BŐVÍTEM, LÁTOGASS VISSZA KÉSŐBB IS :)
!!!MEGNYÍLT A WEBÁRUHÁZAM!!! www.busahorgaszat.hu

Kereső

Bal oldalt függőlegesen: BUSA HORGÁSZAT címszó alatt találod, meg a busázás, mikéntjéről, saját, és egyre több lelkes busahorgász tapasztalatából született írásokat. Legtöbb bejegyzés számokkal van ellátva, hogy sorrendbeli fejezetekbe foglalva olvashassa el a busázni vágyó látogató a megfigyeléseket, törvényszerűségeket, stb. Jó olvasást kívánok! és sok sok szabályos horgászmódszerrel zsákmányolt busát!

A képre kattintva eljuthatsz a webshopomra!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5.7 Az etetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5.7 Az etetés. Összes bejegyzés megjelenítése

Etetés, avagy hogyan csaljuk közelbe a busát

  Mint már említettem, jó néhányszor a busafogás kulcsa, és legfontosabb része az etetés!
  Azonban annak ellenére sem tudtam rájönni a legjobb összetételre, hogy már régóta tudatában vagyok ennek. Ami biztos és alapszabály az a következő: etető anyagunk ne tartalmazzon nagy szemcséket!!!! minél apróbb szemű, -legjobb ha egészen lisztszerű- legyen. A darabos kaja csak a sújt növeli, és egyéb halak vonz az etetésre, sajnos esetemben a törpeharcsát, és sajnos ott is tartja.
   Alap etetőanyagom összetétele a következő: lucernagranulátum (ez feloldva, kiszárítva és leszitálva, tehát aki lucernalisztet be tud szerezni előnyben van! ), kukoricaliszt, tejpor, egyéb gabonatápok, csirketáp, sertéstáp, kenyér. A kenyeret is leáztatom meleg vízben, és péppé zúzom, konyhai mixerrel, kedves feleségem örömére :). És már a kész többi leszitált etetőanyagba keverem, hogy teljesen homogénné váljon.
De pl. van eset, hogy sürget az idő és a horgászvágy ilyenkor vagy le sem áztatom, vagy csak leáztatom, és úgy viszem a vízpartra. Vagy ki is hagyom teljesen.
   Mostanság lösszel (sárgaföld porral) bővítem az etetőanyagot, így még teltebb felhőt tudok képezni a vízen, és kicsit csökkentem a közvetlen vízfelszín alatt úszkáló busák tartózkodását. Azt vettem észre, hogy 30-40 cm kapnak a legjobban. Az ilyen etetőanyag keverék a felső 50cm-resvízréteget beborítja. Persze nem kemény, illetve más halak etetéséhez megszokott állapotban, hanem egészen tej-joghurt közötti sűrűséggel.
    Hú, mekkorát röhögtem, mikor először megláttam a palit a vízipuskával a busázós filmen....na mondtuk is a horgásztársakkal, hogy mivel nem hülyítik már szegény horgászokat, még játékot is eladnak nekik, csak keressenek rajta. De rosszmájúságom, hamar a sárga irigységbe torkollott, mikor rádöbbentem a ritka már-már vízszerű etetőanyag rendkívüli hatékonyságára, és hogy mennyire nehéz egy hasonló segédeszköz nélkül 15-20 méterre bejuttatni koncentráltan. Röhej ide vagy oda: elő a vízágyúkkal. Megéri.
    Visszatérve az etetőanyag összeállításhoz, kb. mindenből 1-1 egyforma résznyit keverek bele. Annyit észrevettem, hogy lucerna nélkül a pöttyösek elmaradtak, de legalábbis kis százalékban érkeztek az etetésre. Az ízesítést csak vaníliát és banán ízt használok, de csak a tablettánál láttam lényeges különbséget. A banán íz viszi a pálmát. Próbáltam én még fokhagyma ízzel is, de semmi jelentősége nem volt, a felhő döntött, nem az ízesítés.
     Ami különbség van a fenekezős etetőanyag, és a felszíni közt, magán az etetőanyag sűrűségén kívül, az annyi, hogy ilyenkor ledarálok, (hehe, az asszony nagyobb kávédaráló szerűségén) egy jó zacskónyi pattogatott kukoricát. De ezt csak a helyszínen frissen keverem az etetőanyagba, (ha fenekezni készülök akkor a tablettába is rakok belőle készítéskor), ezzel oldom meg a liftező etetőanyagot. Annyit írtam már, hogy nem tudom mit hagytam ki. :)

     Maga a horgászat azonnal etetéssel kezdődjön, említettem már ezt, de újra elmondom. Mikor megérkezem először neki állok elkészíteni az etetőanyagot. Először egy kicsit sűrűbbel etetek, de ez függ a környezettől is...ha nincs szél akkor azonnal a tejszerűvel kezdem. Mindenesetre ilyenkor kicsit jobban megdobálom a vizet, készítek néhány komolyabb gombócot is és a fenékre is etetek. Az általam horgászott víz mélysége kb. 2 méter, azt csinálom, hogy az egész vízréteget befelhősítem. Majd bekeverek 5-8 liter majdnem víz sűrűségű etetőanyagot, amibe majd fél liter tejet is öntök, és ezt szoktam ízesíteni is. A folyamat persze úgy történik, hogy tejjel kezdem el ritkítani az etetőanyagot, mikor eléri a gyúrható kicsit ragacsos állapotot akkor egy jó marékkal külön rakok belőle, ezt fogom majd a tablettákra gyúrni dobás előtt, a többit meg amennyire engedi felhígítom vízzel. Ekkor kinyitom a babonás első sört, hiszen nyári forróság és kilenc óra körül jár az idő :) a nap már mutogatja erejét....és előkészítem a botokat, merítőt, vágóhorgot, stb.Mire mindennel végzek, és kétszer is megnéztem, hogy a tartalék lehűtött sörök elég mélyen hevernek a nád hűs árnyékában, 20-30 perc el is telt már. És a busák a közelben vannak, az áramlás irányából egyre több és több burvány , lassan kiforduló busatest, akárha cápa, fel-fel tűnő uszony, busatest jelzi közeledtüket. Jöhetnek a botok, már rutin. Rágyúrok kis etetőanyagot a tablettára, beleragasztom a horgokat, óvatos lendítéssel bedobom őket az etetésem sávjának centrumába. legalább 6 méterre egymástól. Ha a lányom is segédkezik akkor ilyenkor 3 botot használok, egyedül csak 2őt. Elhelyezem őket, és az úszóra dobok egy kevéske löttyöt. Különösen akkor ha dobáskor már láttam megriadni a csordát a csobbanástól. A ritka etetőanyag, akárha eső, hullik a vízre, ettől csak ritka esetekkor ijednek meg, és akkor sem szöknek távolra, ha gombócot dobunk, akkor meg az a ritka, hogy maradnak...ilyenkor várhatunk még félórát, hogy újra megjelennek. Na de bent vannak a botok, jöhet a várakozás. A következő 30 perc mérvadó, sokszor néhány pillanat múlik csak el és már merül az úszó, s kezdődik a várva várt csata. Úszónk bukdácsol egyet-kettőt s már indul is, vagy csak indul...de nem is számít ez, hanem ahogy a bevágásnál visszarúg leendőzsákmányunk...
     Ellenben van, hogy nem sikerül. Ekkor a lényeg, hogy ne hagyjuk elmenni őket. Mennyi etetőanyagot kell bedobni? Nem tudom, annyit amennyivel ott tartjuk, illetve visszacsaljuk őket. De félórát egész nyugodtan várjunk ki a következő etetéssel. Ha a közelben látjuk még a jelüket, akkor csakis a híg etetőanyagot használjuk, és csak az úszó közvetlen közelébe.
    Történt az is, hogy alig bedobás után már merült is az úszó, a másik botot épp csak elkészítettem, de sietve le is kellett dobnom, mert jött a hal. rövid fárasztás, és már majdnem merítettem, a kb. 6 kilós pöttyöst, mikor a horog kiszakadt a szájából. Átkozódtam is magamban rendesen. Fogtam az elkészített másik botot amelyik bevetésére nem kerülhetett sor, és már repült is az etetés helyére. Utána a lötty. Egy perc se és hoppá jött is az ikertestvére. De ez már a szákban végezte egy szívemnek-lelkemnek kedves fárasztás után.
    Viszont történt az is, hogy ott tekeregtek, forgolódtak a horog közelében, testükkel arrébb tolták az úszót de egyet sem sikerült akasztanom. Ki tudja? talán a horgok nem álltak jól. Olykor a zsinórnak szaladnak, és ez mozdítja be az úszót, csupán ez okból érdemes kivárnunk néhány pillanatot bevágás előtt.
    Lényeg az etetést akkor ismételjük meg, hogyha szükség mutatkozik rá. A túlzott etetés sem hozza meg a gyümölcsét, hiszen akkor nem is tudnak a tablettánkra koncentrálni, ha folyamatosan sok m3-es felhőben lafatyolhatnak. Tehát csaljuk oda őket!!! Ezzel kezdjük, és ez kicsit komolyabb etetőanyag mennyiség. Ezután ha nem alszunk be, márpedig az nehéz, hiszen szinte folyamatosan csinálunk valamit, etetőanyag keverés, csalizás, stb. 20-30 percenként kis löttyöt rádobunk az úszóra.
   Fenekezés hasonlóképpen működik, csak ott tovább tart az első beetetés, ha olyan távolságban próbálkozunk, ahová a kezünk nem ér el. Itt félóránként inkább vegyük ki a szereléket nyomkodjuk körbe a tablettát, szükség esetén cseréljük is, és dobjunk újra.