A busát nem az érdekli, hogy miként juttatjuk a vízbe a felkínált csalit, hanem, hogy számára vonzó ízű és állagú legyen. Valójában teljesen mindegy, hogy etetőkosárban vagy planktontabletta segítségével csaljuk horgunkra a busát. Minden etetőkosár alkalmas lehet, amiből megfelelő intenzitással tud kibomlani az etetőanyag. A helyzet az, hogy én nem vagyok az etetőkosaras busahorgászat híve. Azonban olykor rákényszerülök a használatára. Elfogy a planktontabletta, vagy hirtelen szabadidő, és még nincs planktontabletta, szóval egyszóval, ha valami oknál fogva nincs, vagy nem megfelelő a planktontabletta.
Tapasztalataim szerint az etetőkosaras módszernél lényegesen több egyéb hal sereglik horgaink köré, mint tabletta esetében. Sajnos ez az általam horgászott vízben azt jelenti, hogy milliárdnyi apró törpeharcsa gyűlik a kaja köré, és nem engedik oda a busákat. Meg aztán fel is akad belőlük a horogra, a maradék horog pedig a ráncigálástől feltekeredik, összegubancolódik, vagy egy újabb törpeharcsa akad bele. Szóval minimumra csökkentik a busafogás esélyét. Persze vannak esetek, mikor mégiscsak sikerül a busáknak elüldözniük a törpeharcsákat. Ilyenkor kifejezetten fogós az etetőkosaras módszer, ha megfelelő etetőanyaggal töltöttük meg.
Kezdetekben sokat horgásztam ezzel a módszerrel ezért komolyabb etetőkosarakat is készítettem, sajnos ezeket már szétrágta az idő vasfoga :) Azonban történt, hogy egymásutáni horgászatok alkalmával nyalábnyi busafám vitték el a "dinók" és minthogy a városba beutazni nem volt időm itt meg nem volt kapható busafa, és hogy minden teljes legyen planktontablettákkal sem álltam készenlétben. Kénytelen voltam egyik botomat etetőkosaras módszerre szerelni.
Rézdrótból készült az alaprésze, amelybe kerültek a horgok és a főzsinór, acélosabb kötöződrótból maga a kosárrész. Az előkéket biztos ami biztos alapon csak átvezettem a szélső karikákon és a legfelső karikába hurkoltam. A főzsinór kötésekor átvezettem a hurkokon is a főzsinórt és így kötöztem a fülbe biztos clinch csomóval. Az ólomelőkét minthogy lefenekezett úszós módszert alkalmaztam egyszerűen a kosár aljára kötöztem. A kép sajnos nem adja vissza, de a kosár alját sűrűbb karikákkal fejeztem be és próbáltam lefelé szűkülőre formálni, hogy kevesebb eséllyel akadjanak bele a horgok.
A másik kosár amelyet gyakorta készítek az csupán maga a kosárrész ugyanígy elkészítve, középen egy vékonyabb szívószállal, aminek segítségével akár a planktontablettát felhelyezhetem a busafára. Ez a következő videócska végén látszódik :) Sajnos arra jöttem rá könnyebb videókat felhelyezni a blogba, mint képeket. Ámbár a videók csak egyszerű mobillal készülnek ezért csodát ne várjatok!
A részlet láttán aki inkább az etetőkosaras módszert választja, jobban teszi, ha inkább apró szemű drót, vagy műanyaghálóból készíti el az etetőkosár kosár részét. A fémháló előnye, hogy nem deformálódik, de azért nem kell megijedni a műanyaghálótól sem, ami akár szúnyogháló is lehet.
 |
| A Kínában használatos kosár 2 horoggal |
Etetőkosaras módszer esetében úszós szerelékkel horgászva lényegesen nagyobb úszóra van szükségünk, mint planktontabletta esetében, hiszen míg a planktontabletta szinte súlytalan a vízben addig a jól megtömött kosárnak komoly súlya van.
Az etetőkosaras módszer akkor előnyös, mikor nem sikerül a busákat a közelünkbe csalni. Amennyiben látjuk vonulási sávjukat, és az dobótávolságon belül van, az etetőkosaras busahorgászatnak nincs párja. Mégpedig a következőképpen kell eljárni:
Készítsünk egy gyorsan oldódó etetőanyagot. Ennek kb 10-15 perc alatt kell kioldódnia-kiszóródnia a kosárból. Ez kb. fele-fele kukoricaliszt és takarmánytejpor keveréke. Ezzel kb. 3at kell dobnunk. Gyakorta már erre jelentkeznek a busák. Ha táplálkoznak akkor kevésbé riasztja el őket a vízbe csobbanó szerelék, és hamar visszatérnek az erőteljes felhőképződésre ami a kosárból áramlik. Ezek után egy tartósabb keverékkel kezdjünk horgászni, ami már bármilyen busázó keverék lehet, vagy akár tabletta, lényege, hogy 40-60 percig kitartson a kosárban lévő etetőanyag.
