Kezdetekben azt hittem, hogy a látott helyen lehet busát fogni. Nagy dobásokkal igyekeztem elérni őket, viszont a helyes etetés hiánya miatt az eredmény felemás volt. De többnyire nem sikerült akasztanom. Persze ez még azokban a időkben történt, mikor még nem ismertem fel a tablettára vagy etetőkosárra gyúrt gyorsan oldódó etetőanyag, és a joghurt sűrűségű etetőanyagba mártás hatékonyságát. (Megjegyzem, mostanság távolabbi horgászás esetén még az úszót is belemártom vagy meglocsolom e kicsit sűrűbb, de még éppen folyékony etetőanyaggal.) Aztán ahogy telt múlt az idő, az lett a mániám, hogy a közelbe csalom őket és ott fogom meg. Ez már lényegesen hatékonyabbnak bizonyult. S mind a mai napig fő busafogó stratégiám egyike. Előnye sokrétű. A óvatos dobásoktól nem riadnak el a halak. Pontosan rá tudok etetni a szerelékre. A víz elárulja jelenlétüket, s szinte kilóra megtudom mondani mekkora példányok vannak ott. Na nem mintha nem történnének meglepetések. Egy mindössze 60 centi mélyen lassan mozgó 10 kilós példány észrevétlen számunkra. Csak ha megriad fedi fel magát. Olykor csak a két kis örvény jelenik meg akárha harcsaforgás. Lényeg, hogy azért ad információt a víz, míg 50 méteren ezekből az apró jelekből semmit sem látunk.
Meggyőződésem volt, hogy bárhová oda lehet csalni őket. Viszont ez nem pontosan így van. Az eredményesség a vízben sodródó etetőanyagunk áramlásának függvénye. Pl. egy erős szembe szél esetén még állóvízen is, hiába etetünk partközelbe, szinte biztos, hogy nem fognak megjelenni.
Mit kell tenni? Nyitott szemmel horgászni, mondhatnám röviden. Aki sokat van a vízparton megfigyelheti, hogy akárha óramű szerint mozognának a busák, azonos széliránynál, különböző napokon. A szélcsendes hajnalokban mindig ezekben a természetes áramlatokban vonulnak végig. Napközben is megfigyelhetjük ezeket a helyeket. Aki már úszott természetes vízben biztosan érezte ezeknek az áramlatoknak a sokaságát. Van ahol kellemesen meleg, míg egyes részeken egészen hideg volt a víz. Nos ezek a vízben tekergő áramlatok. Amennyiben ezeket kihasználva horgászunk sokkal eredményesebbek lehetünk.
Etetésünkre legtöbbször megjelenik a busa, viszont nem mindegy mennyit kell ezért etetnünk, és meddig tudjuk ott tartani.
Érdemes tehát megfigyelni azokat a sávokat a vízen ahol a busák etetés nélkül is közlekednek, és kiválasztani azt a részt ahol meghorgászhatóak. Mindig figyeljünk az áramlat irányára. Abból az irányból fognak érkezni a busák, amerre az etetőanyag sodródik.
Jelenlegi horgászhelyemen, ha valami extrém időjárás nem szól közbe pontosan tudom, milyen széliránynál milyen időszakban, hol találom őket, illetve hová tudom a legkönnyebben, a legkevesebb etetéssel oda csalni őket. Persze nekem is hetekbe telt mire feltudtam térképezni őket. Viszont, lényegesebben eredményesebb horgásznapokat töltök azóta a vízen.
Fel kell ismerni azt is, hogy vannak olyan helyek, ahol csak ritka kivételekkor fordulnak meg. Ezeken a helyeken elfecsérelt idő és pénz próbálkozni.
Az is jellemző, hogy egyes helyeket a nagy példányok kifejezetten elkerülnek, s szinte mindig egy adott nagyságig foghatók. S a fordítottja épp úgy. Azokon a helyeken ahol kapitális busával találkoztunk, ott újra meg fog történni. Meglepő és hihetetlen lehet, de a nagyok nem feltétlenül nagy távolságban a parttól, vagy nagy mélységekben lakoznak. 2014es év eddigi legnagyobb hala alig 9 méterre, felszín alatt 15centire, a legközelebbi, hínár menti áramlatban jelentkezett s miközben próbáltam a torpedót megállítani, már talán 80 méteren, kiegyenesedett az elfáradt horog. Azóta is őrzöm a horgot, rengeteg busát fogott, s csak az én hibám, hogy a szinte már elvékonyodott horgot, nem küldtem nyugdíjba.
Persze mindig akadnak szabályerősítő kivételes napok. Ezek gyanítom szintén olyan időjárási viszonyok következményei, melyeket mi nem tudunk érzékelni.
Fontos tehát, hogy szemünk mindig a vízen legyen. Idővel felfogjuk ismerni azokat a pontokat a vízen, ahol a leghatékonyabban fejti ki hatását az etetés, és maga a csali is.
Vannak olyan kedvező időjárási viszonyok, mikor mindegy hol etetünk, nem feltétlenül szükséges az etetésen horgásznunk. Ez elsősorban a hátszél, illetve amennyiben horgászhelyünktől számítva a nyílt víz felé sodródik az etetőanyag. Kihangsúlyozom: álló, és lassan áramló vizek esetében! Ilyenkor a sodródás irányába - különösen, ha egy ismert természetes áramlatba - dobott szerelék rendkívül eredményes. Gyakorta észrevehető ilyenkor, hogy olykor 40-60 méterre is bemoccannak a busák a etetés helyétől, és akár lassan rá is állnak.
Az etetéssel gyakorta elég, ha annyit elérünk, hogy folyamatosan egy adott területre koncentráljuk a busák mozgását. Ilyenkor a mozgásuk által adott jelekből könnyen megtudjuk ítélni a horgászatra alkalmas pontokat. Az is fontos tudni való, hogy a látott halak, nem mindig táplálkoznak, sokkal könnyebb horogra csalni azt a busát, amelyik egyértelműen az etetés miatt jött horgászterületünkre. Észre fogjátok venni, hogy a nagy busák - feltételezve, hogy megfelelő áramlatban történt az etetés - beúsznak az etetés helyének közepébe, még ha az 15, vagy akár 35 perccel előbb is történt. Leggyakrabban elkövetett hiba ilyenkor, hogy az etetés irányába tartó busákra dobunk. Hiszen feltűnnek a vízen a hatalmas szájak, uszonyok, nem csoda, hogy megkísértenek :) De hiba. A távolabbi dobás miatt, egész biztosan elriadnak a csobbanástól. S vagy tovább folytatják útjukat az etetés felé, vagy visszatérnek természetes, megszokott áramlatukba. Leggyakrabban az történik, hogy a busák ott falatoznak az etetésen, mi pedig távol a 15 perccel előbb látott mozgásukon horgászunk. Elég bosszantó tud lenni. Mit tesz az egyszeri? Kihúzza a botot, és bedobja az etetés helyére. A busák pedig vagy elriadnak már a bot kivételekor, vagy látványos csobbanással illanak el a szerelék vízbecsapódásakor. És ilyenkor jön rá a következő oroszlánhiba: újra etetünk. Leggyakoribb, hogy kapkodásunkban, meg sem töltjük a kosarat illetve nem cseréljük ki a tablettát, hanem sietve dobunk.
Mert mi történik?
A megriadt busák visszatérnek, ellenben még lényegesen nagyobb táplálékot jelent számukra az etetés, mint a csalink. S így azt is fogják követni. Ha a víz sodróik elsodorja a busákat is. Azt az időt mire érzékelni kezdik a csalink által gerjesztett aprócska felhőt és visszatérnek, az esetek túlnyomó többségében etetőkosarunk vagy tablettánk már nem bírja ki. Újratöltéskor pedig, kezdődik minden előröl. Ezek azok a horgásztörténetek, mikor MAJDNEM fogtam :) Persze ritkán előfordul ilyenkor, hogy egy bátrabb példány mégsem riad el, és horogra kerül. E ritka esetekben pedig leggyakrabban kisebb fehér busa a zsákmány.
De mi a teendő?
Ha a busák szemmel láthatóan reagálnak az etetésre mindenképp az etetés közepébe dobjunk.
Nem kell kapkodni. Szépen élesítjük be a szerelékünk :) Mégpedig: alap, hogy kb. 40 perces csalit használjunk. Akár tabletta, akár etetőkosár, akár más, gyúrjunk rá 2-5 mm vastagon gyorsan oldódó etetőanyagot: ez lehet takarmánytejpor + kukoricaliszt fele-fele arányú keveréke. Vagy csak megfelelő állagú takarmány tejpor. Majd bele kell mártani egy kicsit sűrűbb etetőanyagba. Ilyenkor az történik, hogy a kevéske etetőanyag ami a csalinkról vízbeéréskor szétterült, új középpontra helyezi az etetést: pontosan a csalinkra. A gyorsan oldódó keményebb etetőanyag miatt, pedig már egyértelműen a busák odaérkeztekor is fő táplálékforrásnak a mi csalinkat fogják ítélni. S még óvatos viselkedésükkor is jelentkezni fog a kapás. Arra azonban vigyázni kell, hogy csak az egyértelmű kapásra kell bevágni, hiszen tömegével lesznek ott a busák, és lefenekezett úszós módszer esetén nem ritka a zsinórba úszás, ami kapásnak tűnő jelzést eredményez. 2 úszós lefenekezett szereléknél ritkábban fordul elő. Ráadásul pontosan látjuk, hogy nem a csalitartó úszó mozdult meg.
Előfordulhat, hogy a bedobás épp nem jön össze, pl. épp hatalmas csobbanással ér vízbe a szerelék. Ilyenkor mégis érdemes etetni, de csak akkor, ha pontosan az úszóra dobhatjuk, vagy spriccelhetjük az egészen ritka már-már vízszerű etetőanyagot. Ha a szerelék nem a kellő helyre érkezett viszont horgászta alkalmas a hely 2-3 méter távolságig nincs különösebb jelentősége, sőt ha az áramlat irányába tolódott el, még talán jobban is járunk.
Azok az esetek nehezek, mikor a busák, nem hajlandók reagálni az etetésre. Ennek is több fajtája létezik horgászszempontól. Természetesen alap, hogy amennyiben zajongunk, mozgolódunk, ne is próbáljuk a közelbe csalni őket. Viszont előfordul, hogy a közeli etetés minden próbálkozásunk ellenére sem válik be. Ilyenkor leggyakrabban egyszerűen nem táplálkoznak. A másik esetben segít ki minket a szemfülesség, mikor az történik, hogy egyszerűen máshol járnak. Amennyiben megfigyeltük már az áramlatokban vándorló busákat akkor nem nehéz megtalálni őket, akkor sem, ha adott pillanatban nem is látunk jelenlétükre utaló jeleket. Ilyenkor is megfoghatóak, de ennek mikéntjéről majd a következő bejegyzésben írok
