10.1. A távoli busahorgászat mikéntje

   Nyomós okok a távoli horgászatra

    Kétségtelenül hatékonyabb, ha a közelben tudunk a busára horgászni, mégis előfordulnak olyan esetek, mikor ez nem lehetséges. Leggyakoribb ok a busa óvatossága. A közeli horgászathoz, bizony csend kell, na nem azt jelenti ez, hogy szótlan ülni és várni a kapást, de az erős, és főként hirtelen zajok, megriasztják a busát, a folyamatos hangoskodástól, pedig sokkal óvatosabban szemlélik vízbe dobott csalink, s akár  egyértelműen el is kerülik. Ezeket az apróságokat fel kell ismerni. Ritka az a horgászcsapat, akik, ha hárman vannak csendben maradnak. Már ez is elég ok lehet arra, hogy távolabb kezdjünk próbálkozni. Mert még ha valóban csendben is maradunk a gyakoribb dobások is elegendőek lehetnek, hogy a busák elkerüljék a horgokat. Ilyenkor az ideális 10-15 méteren való horgászatot, legalább 20-30 méterre kell bővítenünk.

    Persze, nem csak a zajongás adhat okot a távolabbi horgászatra, egyes horgászhelyeken magától értetődően nincs is lehetőség a közeli horgászatra. Túl sekély partszakasz, hínárral benőtt partsávok, stb. Csak megjegyzem, ellentétben legtöbb hazai halfajunkkal, a busa nem az akadók közelében keresi a táplálékot, hanem legtöbbször a nyílt vízen. Mint a fárasztásos fejezetben említettem is, fárasztás közben is leggyakoribb eset, hogy a nyílt víz felé ront. Eredményes horgászatához tehát inkább a nyílt akadóktól mentes vízterületet választjuk. 

    Az időjárás gyakorta csúnyán beleszól a busahorgászatba. Annak ellenére, hogy fogtam már busát, esőben, szélben, viharban, cseppet sem mondanám, hogy ezek horgászatunk nem befolyásolják. Én folyamatosan figyelem az időjárást. Szerencsére az internet korában, már nem csak a rádióban elhangzó rövid jelentésre kell alapozni, vagy a horgászat előtti esti híradóra, hanem az időjárást kísérhetjük műholdakról,  felhők vonulását, szélirányt - ami szinte a legfontosabb tényező - jó előre láthatjuk. Sose feledem azt az őszi csukázást, amikor a hajnali időjós, bemondta a rádióban, hogy 8 körül eláll az eső, és bizony délután egykor már az esőkabát varratai is kezdték felszedni a vizet, az egész napi makacs esőben. Tehát előre figyelem. mikor és hol lesznek ideálisak a feltételek egy jó busahorgászatra. Amihez elsősorban: szélcsend, és napsütötte meleg kell. A nyári meleg napok kétségkívül a legeredményesebbek.

    A szélcsend. Itt is megtorpanok egy pillanatra. Busahorgászatban a szélcsendet nem feltétlenül kell globális szélcsendre érteni. Gyakorta elegendő, ha a horgászni kívánt vízszakaszon szélcsend uralkodik. Persze bárki számára megfigyelhető, hogy ahogyan csitul a szél, a busák is mozogni kezdenek. Nyári szeles napokon ezért rendkívül eredményes lehet a napnyugta előtti szélcsend, és az esti órák. Míg érdekes módon a hajnali csendes vízben, gyakran annak ellenére, hogy a vonuló busacsorda, majd fel lökte a szereléket, és bizonyos fokig reagált az etetésre is, pirkadatban nem sikerült fognom. Talán 6 óra volt a legkorábbi időpont, mikor sikerült kapást kicsikarnom. Pedig a látvány gyakorta elképesztő, nem ritka, hogy a kapitális busák tömegével vonulnak végig a partközelében. Csak sajnos nem táplálkoznak. 

    Na de vissza a szélre. Szeles időben amennyiben mód van rá, igyekezzünk olyan horgászhelyet választani, ahol hátszéllel horgászhatunk. Ez akár sikeresebbé teheti horgászatunk, mint a szélcsend. Akár az etetést is megtudjuk oldani 20-25 méteren ami bőven elegendő távolság az eredményes horgászathoz. Nem utolsósorban pedig az etetést befelé hordja a víz, tehát a szél miatt távolabb tartózkodó busák felé sodorja azt. Tehát alap, hogy úgy választjuk ki a horgászhelyet, hogy az etetés, mindenképp a busák feltételezett tartózkodási helye felé sodródjon.

    Csak példának említem meg, hogy épp ahol az oldalon található busafárasztás videó készült, mindkét oldalt széles 15-20 métert benyúló hínármező található, noha a felvételen nem látszik, az az erőteljes rántás-húzás balra épp ennek a hínármezőnek a kikerülésére szolgáló manőver volt. Azon a helyen, erős oldalszélben úgy etettem, hogy az etetés nagy része, mondhatni beragadjon a hínárral övezett nyílt részbe, mivel ha távolabb etettem, azonnal elsodródott. Érdekes módon bejött, vagyis a busák jöttek be :) Egy ilyen alkalommal sikerült egy valódi dinót akasztanom, ami sajnos diadalmaskodott a szereléken. Nem mondhatnám, hogy meglepetésként ért, hiszen félórának előtte már láttam a hatalmas busákat előttem, cseppet sem túlzok, ha 40 kilósra saccolom a csorda néhány példányát melyek közül egynek sikerült behabzsolnia a horgot. 

     Zajongás, szélirány, horgászhely adottságai mellet, még mindig van egy általam ismert ok, ami kényszeríthet bennünket a távoli horgászatra. Ez pedig a már előbbi fejezetben is említett vonulás. Az a rejtett útvonal a busákban, ami szerint akárha törvényszerűen közlekednek. S míg legtöbb esetben képes akár 100 méterről is beállni az etetésre, vannak esetek, mikor tonnaszámra is dobálhatjuk az etetőanyagot, nem fognak közel jönni, akkor sem, ha az eddig említett okok közül egyik sem mérvadó. Valószínűsítem csak, hogy ilyenkor bőséges eleséget talál a megszokott útvonalon. 

     Ilyenkor jön a mondás igaza, ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Csak sajnos ez nem olyan egyszerű. Talán egy átlagos horgász számára igen, de egy vérbeli busahorgász nem azt teszi, hogy becsattintom a botot, hagy repüljön, és ha jön kapás, jön, ha nem, akkor nem. 

     Hú ezernyi kitérő kell még :) Busahorgász.

     Egy jó horgász nyitott szemmel járja vízpartot, vagy üli. Figyeli, hallgatja, látja. 

     Talán ezért nem jött be nekem a feederes horgászat, ahol a spicc rezdüléseit kell figyelnem. Á, nekem a vizet kell néznem, látni a csodát :) Miközben horgászok, véremig, szívemig hatol a természet. Látom a nádszélben bukdácsoló szárcsákat, gyakran kikelésüktől kezdve figyelem, ahogy felcseperednek. A hattyúcsaládot. A távoli tanya kivénhedt ágain tanyázó vadászmadarat. A békára leselkedő siklót. Egy-egy ragadozó erőteljes csobbanását...és sorolhatnám. Az alap öröm nem a halfogás már régóta, inkább ez a nyugodt, noha gyakorta drámai világ, melyből az ott tartózkodó horgász kanyarinthat egy szeletet. 

     Lényeg, ami lényeg nyitott szemmel ülök a vízparton. Egyik ötletem, meglátásom sem abból fakad, hogy egyszer történt valami, és akkor az van, és így meg úgy a jó, hanem a sok sok parton töltött óra, a megannyi jó és rossz tapasztalat gyümölcse. Gondolom te is így vagy vele :) 

     Tehát látod, ami látható é magadban lassan feltérképezed a vizet. Idővel látni fogod azt is mikor, merre mozognak a busák. Ekkor már nincs más hátra, mint a közelükben horgászni. Na, de hogy ne legyen sok egyszerre, legyen az a következő fejezet.

A busa tartózkodási szokása és közeli horgászat fortélyai

    Kezdetekben azt hittem, hogy a látott helyen lehet busát fogni. Nagy dobásokkal igyekeztem elérni őket, viszont a helyes etetés hiánya miatt az eredmény felemás volt. De többnyire nem sikerült akasztanom. Persze ez még azokban a időkben történt, mikor még nem ismertem fel a tablettára vagy etetőkosárra gyúrt gyorsan oldódó etetőanyag, és a joghurt sűrűségű etetőanyagba mártás hatékonyságát. (Megjegyzem, mostanság távolabbi horgászás esetén még az úszót is belemártom vagy meglocsolom e kicsit sűrűbb, de még éppen folyékony etetőanyaggal.) Aztán ahogy telt múlt az idő, az lett a mániám, hogy a közelbe csalom őket és ott fogom meg. Ez már lényegesen hatékonyabbnak bizonyult. S mind a mai napig fő busafogó stratégiám egyike. Előnye sokrétű. A óvatos dobásoktól nem riadnak el a halak. Pontosan rá tudok etetni a szerelékre. A víz elárulja jelenlétüket, s szinte kilóra megtudom mondani mekkora példányok vannak ott. Na nem mintha nem történnének meglepetések. Egy mindössze 60 centi mélyen lassan mozgó 10 kilós példány észrevétlen számunkra. Csak ha megriad fedi fel magát. Olykor csak a két kis örvény jelenik meg akárha harcsaforgás. Lényeg, hogy azért ad információt a víz, míg 50 méteren ezekből az apró jelekből semmit sem látunk.

   Meggyőződésem volt, hogy bárhová oda lehet csalni őket. Viszont ez nem pontosan így van. Az eredményesség a vízben sodródó etetőanyagunk áramlásának függvénye. Pl. egy erős szembe szél esetén még állóvízen is, hiába etetünk partközelbe, szinte biztos, hogy nem fognak megjelenni.

     Mit kell tenni? Nyitott szemmel horgászni, mondhatnám röviden. Aki sokat van a vízparton megfigyelheti, hogy akárha óramű szerint mozognának a busák, azonos széliránynál, különböző napokon. A szélcsendes hajnalokban mindig ezekben a természetes áramlatokban vonulnak végig. Napközben is megfigyelhetjük ezeket a helyeket. Aki már úszott természetes vízben biztosan érezte ezeknek az áramlatoknak a sokaságát. Van ahol kellemesen meleg, míg egyes részeken egészen hideg volt a víz. Nos ezek a vízben tekergő áramlatok. Amennyiben ezeket kihasználva horgászunk sokkal eredményesebbek lehetünk. 

    Etetésünkre legtöbbször megjelenik a busa, viszont nem mindegy mennyit kell ezért etetnünk, és meddig tudjuk ott tartani. 

   Érdemes tehát megfigyelni azokat a sávokat a vízen ahol a busák etetés nélkül is közlekednek, és kiválasztani azt a részt ahol meghorgászhatóak. Mindig figyeljünk az áramlat irányára. Abból az irányból fognak érkezni a busák, amerre az etetőanyag sodródik. 

    Jelenlegi horgászhelyemen, ha valami extrém időjárás nem szól közbe pontosan tudom, milyen széliránynál milyen időszakban, hol találom őket, illetve hová tudom a legkönnyebben, a legkevesebb etetéssel oda csalni őket. Persze nekem is hetekbe telt mire feltudtam térképezni őket. Viszont, lényegesebben eredményesebb horgásznapokat töltök azóta a vízen. 

    Fel kell ismerni azt is, hogy vannak olyan helyek, ahol csak ritka kivételekkor fordulnak meg. Ezeken a helyeken elfecsérelt idő és pénz próbálkozni. 

    Az is jellemző, hogy egyes helyeket a nagy példányok kifejezetten elkerülnek, s szinte mindig egy adott nagyságig foghatók. S a fordítottja épp úgy. Azokon a helyeken ahol kapitális busával találkoztunk, ott újra meg fog történni. Meglepő és hihetetlen lehet, de a nagyok nem feltétlenül nagy távolságban a parttól, vagy nagy mélységekben lakoznak. 2014es év eddigi legnagyobb hala alig 9 méterre, felszín alatt 15centire, a legközelebbi, hínár menti áramlatban jelentkezett s miközben  próbáltam a torpedót megállítani, már talán 80 méteren, kiegyenesedett az elfáradt horog. Azóta is őrzöm a horgot, rengeteg busát fogott, s csak az én hibám, hogy a szinte már elvékonyodott horgot, nem küldtem nyugdíjba.

    Persze mindig akadnak szabályerősítő kivételes napok. Ezek gyanítom szintén olyan időjárási viszonyok következményei, melyeket mi nem tudunk érzékelni. 

    Fontos tehát, hogy szemünk mindig a vízen legyen. Idővel felfogjuk ismerni azokat a pontokat a vízen, ahol a leghatékonyabban fejti ki hatását az etetés, és maga a csali is. 

  Vannak olyan kedvező időjárási viszonyok, mikor mindegy hol etetünk, nem feltétlenül szükséges az etetésen horgásznunk. Ez elsősorban a hátszél, illetve amennyiben horgászhelyünktől számítva a nyílt víz felé sodródik az etetőanyag. Kihangsúlyozom: álló, és lassan áramló vizek esetében! Ilyenkor a sodródás irányába - különösen, ha egy ismert természetes áramlatba - dobott szerelék rendkívül eredményes. Gyakorta észrevehető ilyenkor, hogy olykor 40-60 méterre is bemoccannak a busák a etetés helyétől, és akár lassan rá is állnak. 

    Az etetéssel gyakorta elég, ha annyit elérünk, hogy folyamatosan egy adott területre koncentráljuk a busák mozgását. Ilyenkor a mozgásuk által adott jelekből könnyen megtudjuk ítélni a horgászatra alkalmas pontokat. Az is fontos tudni való, hogy a látott halak, nem mindig táplálkoznak, sokkal könnyebb horogra csalni azt a busát, amelyik egyértelműen az etetés miatt jött horgászterületünkre. Észre fogjátok venni, hogy a nagy busák - feltételezve, hogy megfelelő áramlatban történt az etetés - beúsznak az etetés helyének közepébe, még ha az 15, vagy akár 35 perccel előbb is történt. Leggyakrabban elkövetett hiba ilyenkor, hogy az etetés irányába tartó busákra dobunk. Hiszen feltűnnek a vízen a hatalmas szájak, uszonyok, nem csoda, hogy megkísértenek :) De hiba. A távolabbi dobás miatt, egész biztosan elriadnak a csobbanástól. S vagy tovább folytatják útjukat az etetés felé, vagy visszatérnek természetes, megszokott áramlatukba. Leggyakrabban az történik, hogy a busák ott falatoznak az etetésen, mi pedig távol a 15 perccel előbb látott mozgásukon horgászunk. Elég bosszantó tud lenni.  Mit tesz az egyszeri? Kihúzza a botot, és bedobja az etetés helyére. A busák pedig vagy elriadnak már a bot kivételekor, vagy látványos csobbanással illanak el a szerelék vízbecsapódásakor. És ilyenkor jön rá a következő oroszlánhiba: újra etetünk. Leggyakoribb, hogy kapkodásunkban, meg sem töltjük a kosarat illetve nem cseréljük ki a tablettát, hanem sietve dobunk. 

   Mert mi történik?

   A megriadt busák visszatérnek, ellenben még lényegesen nagyobb táplálékot jelent számukra az etetés, mint a csalink. S így azt is fogják követni. Ha a víz sodróik elsodorja a busákat is. Azt az időt mire érzékelni kezdik a csalink által gerjesztett aprócska felhőt és visszatérnek, az esetek túlnyomó többségében etetőkosarunk vagy tablettánk már nem bírja ki. Újratöltéskor pedig, kezdődik minden előröl. Ezek azok a horgásztörténetek, mikor MAJDNEM fogtam :) Persze ritkán előfordul ilyenkor, hogy egy bátrabb példány mégsem riad el, és horogra kerül. E ritka esetekben pedig leggyakrabban kisebb fehér busa a zsákmány.

  De mi a teendő?

  Ha a busák szemmel láthatóan reagálnak az etetésre mindenképp az etetés közepébe dobjunk. 

  Nem kell kapkodni. Szépen élesítjük be a szerelékünk :) Mégpedig: alap, hogy kb. 40 perces csalit használjunk. Akár tabletta, akár etetőkosár, akár más, gyúrjunk rá 2-5 mm vastagon gyorsan oldódó etetőanyagot: ez lehet takarmánytejpor + kukoricaliszt fele-fele arányú keveréke. Vagy csak megfelelő állagú takarmány tejpor. Majd bele kell mártani egy kicsit sűrűbb etetőanyagba. Ilyenkor az történik, hogy a kevéske etetőanyag ami a csalinkról vízbeéréskor szétterült, új középpontra helyezi az etetést: pontosan a csalinkra. A gyorsan oldódó keményebb etetőanyag miatt, pedig már egyértelműen a busák odaérkeztekor is fő táplálékforrásnak a mi csalinkat fogják ítélni. S még óvatos viselkedésükkor is jelentkezni fog a kapás. Arra azonban vigyázni kell, hogy csak az egyértelmű kapásra kell bevágni, hiszen tömegével lesznek ott a busák, és lefenekezett úszós módszer esetén nem ritka a zsinórba úszás, ami kapásnak tűnő jelzést eredményez. 2 úszós lefenekezett szereléknél ritkábban fordul elő. Ráadásul pontosan látjuk, hogy nem a csalitartó úszó mozdult meg.

    Előfordulhat, hogy a bedobás épp nem jön össze, pl. épp hatalmas csobbanással ér vízbe a szerelék. Ilyenkor mégis érdemes etetni, de csak akkor, ha pontosan az úszóra dobhatjuk, vagy spriccelhetjük az egészen ritka már-már vízszerű etetőanyagot. Ha a szerelék nem a kellő helyre érkezett viszont horgászta alkalmas a hely 2-3 méter távolságig nincs különösebb jelentősége, sőt ha az áramlat irányába tolódott el, még talán jobban is járunk.

    Azok az esetek nehezek, mikor a busák, nem hajlandók reagálni az etetésre. Ennek is több fajtája létezik horgászszempontól. Természetesen alap, hogy amennyiben zajongunk, mozgolódunk, ne is próbáljuk a közelbe csalni őket. Viszont előfordul, hogy a közeli etetés minden próbálkozásunk ellenére sem válik be. Ilyenkor leggyakrabban egyszerűen nem táplálkoznak. A másik esetben segít ki minket a szemfülesség, mikor az történik, hogy egyszerűen máshol járnak. Amennyiben megfigyeltük már az áramlatokban vándorló busákat akkor nem nehéz megtalálni őket, akkor sem, ha adott pillanatban nem is látunk jelenlétükre utaló jeleket. Ilyenkor is megfoghatóak, de ennek mikéntjéről majd a következő bejegyzésben írok

 

  

  

A kétúszós módszer

    Messze felülmúlja az egyszerű lefenekezett úszós módszert. Könnyebb vele a dobás, ritkábban gubancolódik össze. Közelre pedig szinte csobbanás nélkül ereszthetjük a vízre. 3 méter mélységig használtam ezt a módszert eredményesen. Az ólom szabadon csúszik a főzsinórra szerelt úszótestben, és csak a víz mélysége állítható rajta. Bevágásnál kell vigyázni 2-3 méter mélységű vizekben, szóval tekerünk párat, míg nem érezzük biztosnak a kontaktust a hallal, ezután húzunk rá. Viszont el kell mondanom ilyen problémám az általam leggyakoribb 2,5m mélységben nem volt. Mire felkaptam a botot, már majdnem kitépték a kezemből :) 

       No, de hogyan is készül. kell egy 1-2mm átmérőjű műanyagcső kb 10cm hosszú, és egy vastagabb műanyagcső, mindenesetre fontos, hogy ez kicsit erősebb legyen hogy tovább bírja majd. :) Ennek kb. 25-35 cm-nek kell lennie. Elsőször is a 10 centis csövecskére keresek egy olyan vastagságú csövet amit rábírok húzni, ha netán nagyon laza akkor forró ömlenyragasztóval (műanyaggal) rögzítem. Az egész művelet alatt ügyelek arra, hogy a ragasztópisztoly ne melegedjen túl, éppen csak használni lehessen, de nehogy megolvassza a részeket. Tehát rögzítem a 10 cm cső középtáján második kis csövet ami kb 2 cm hosszú, ez csak azért kell, hogy erősebb legyen. ha a csövünk eleve erős, akkor nincs szükség rá. Fogok egy fonott zsinórt, ami leggyakrabban 0,35 mm vastagságú, (kb 80-100 cm függően a második hosszabb csőtől) dupla zsinórvéggel vett clinch csomóval odakötöm. Átfűzöm a hosszabb - nevezzük merevítő csőnek - merevítőcsövön, és szorosan a kötésig ráfeszítem majd NEM FORRÓ ömlenyragasztóval rögzítem. Nem szabad, hogy megolvassza még véletlenül sem a zsinórunkat, hiszen ezen lesznek majd a busák! Szivar alakúra megformálok egy hungarocell darabot, bevallom nem adok a szépségére xD. átfúrom, hogy a merevítőcső másik végére tudjam majd húzni. Átfúzöm rajta a zsinórt, rátolom a csőre, és szintén rögzítem. Ennek a nevezetesen második, bár kapásjelzés céljából az első, úszónak akkorának kell lennie, hogy a busafánkat a tablettával fent tartsa, ez kb 5-8 gramm, szóval nem kell túlméretezni. Ellenben, ha etetőkosaras módszerrel próbálkozunk akkor viszont gondoljunk az etetőkosár súlyára, hogy azt meg is tartsa! A két cső találkozásánál, ahol egy T keletkezett, akkora úszótestet kell csinálni ami, fent tartja a szereléket, ez már a vízviszonyok függvénye. Általában 20-30 grammos lehet, kb. egy nem túl nagy csukázóúszó mérete. Ezt előbb gömbre kiformálom hungarocellből, majd kettőbe vágom és a csövek találkozásához helyezve összeragasztom. Nem tartozik ide de szokásom a hungarocellt bevonni ömlenyragasztóval, amit szintén csak nem forró állapotban lehet, de így erősebbé, tartósabbá válik. A 10 cmres csövet majdnem a tövénél elvágom, mert úgyis megtörik egy idő után a dobásnál. kb. 1-1 centit hagyok meg. A fonott zsinór végére rákötöm a busafát, hogy az kb. 20 centis mélységben legyen majd. És kész is van. Lehet szerelni. Majd ha nem leszek lusta, akkor fotókkal is illusztrálom a készítés folyamatát.

    Na de szereljük fel. Először is húzzuk fel az ütközőt a főzsinórra, mindegy milyen ütköző, szilikon, gumi, akármi, lényeg, hogy szabályozni tudjuk majd a mélységet horgászat közben. Ekkor a 10centis csövön, ami már nem tizcentis :) átfűzzük a főzsinórt, nálam ez is fonott 0,25-0,35 mm-es. Mindenesetre biztos ami biztos alapon ráhúzok egy 3-5 cm hosszú szelepgumit, Majd dupla zsinórvéggel vett, dupla hurkos clinch csomóval felkötöm a végólmot. a szelepgumit ráhúzom a kötésre, és lehet is menni busázni :) Ez a szelepgumi azért kell, mert az ólom tartja meg a halunkat! A szelepgumi megóvja a kötésünket, hiszen a műanyagcső, egy komoly fárasztásnál nekifeszül rendesen. 

   Sajnos kép nélkül nem tudom megmutatni, de ezzel a módszerrel komoly mélységű vizekben is horgászhatunk a felszín közelében, kis módosítás segítségével, még pedig még egy aprócska ütközőre van csupán szükség, ami képes átcsúszni a főzsinórt vezető csöveskén. a cső alsó részén pedig annyit módosítunk, hogy egy vékony acéldrótot U alakba hajlitva, két száránál összefogva ráerősítünk. Ennek a kis fülnek kb. 45 fokos szögben kell állnia. Ilyen esetben a lefelé irányuló húzásnál az aprócska ütköző - aminek át kell férnie ezen a fülön - átcsúszik rajta. Ellenben, ha felfelé húzzuk megakad a fülben,  s így akár 4-5 méter mélységből is biztosan, gyorsan akaszthatunk. Idővel erről is rakok be képet illetve videót :)

     Lényeg ami lényeg, a csúszó ólmos módszer remekül működik.

     Közben eszembe jutott, hogy a Busa kapása videón is ez a szerék látszik. Ide rakom :)
 

  

    

Évzáró és évnyitó gondolatok

   Bevallom, mint busahorgász, eddig sem kellett szerénykednem. A fogási statisztikámat tekintve, az elmúlt év sem alakult másként. Ismét közel 200 darab busát sikerült szákba terelnem. Azonban hozzá kell tennem, már rég nem a mennyiség vonz újra és újra egy-egy busahorgászatra. Talán, ha egyet sem fognék akkor is élménydúsan, elégedetten zárnám a horgásznapot. Ez a kifogott mennyiség, inkább azoknak a hitetlenkedőknek szól, akik még mindig nem tekintik valódi sporthalnak a busát. Aki eredményesen - az általam ismertetett, illetve hasonló módszerek alapján - horgászik busára, annak nem kell ecsetelnem, a busázás izgalmának, szépségének milyenségét. Részegítő. Öröm figyelni ezeket a halakat. Lesni mozgásukat, vonulásukat, szinte testközelből...Valahol mindig is a természet, a vadvilág vonzott a vízpartra, busázás közben, minthogy nem a spiccet lessük elvakultan, sokkal inkább a vizet kémleljük, jobban részeseivé válunk ennek. Részemről bele sem tudok unni, a 2,5 nap folyamatos horgászat volt az, hogy na ez jól esett, de hazafelé úton már azon gondolkodtam, mikor tudok újra a vízpartra menni....

   Szóval számomra egy szokványos év volt a fogást illetően, a busa megismerésében pedig mérföld kő.

   Ugye mert elkezdtem itt írogatni a magam módján, és olykor nem tudtam a feltett kérdésekre a választ. Hát jobban odafigyeltem legközelebb, mit és hogyan csinálok. Mik azok az apró részletek melyek sikeressé teszik a horgászatom? Mi az amit itt írás közben kihagyok? Mert sok-sok horgásztárssal ismerkedtem meg. Van akinek bejöttek a tanácsaim, és van akinek nem. Próbáltam rájönni mért van ez így, és azt hiszem meg is találtam a választ.
  Legfőbb hiba az etetés volt. Busahorgászatnál a busákhoz alkalmazkodva kell etetni. S talán hibáztam, mikor megpróbáltam mennyiségeket, perceket írni. Mert nem lehet mennyiségeket, időpontokat írni. Vannak esetek mikor egyetlen apró spriccelésre is megindulnak a busák felénk, míg máskor sok köbméter befelhősített vízzel jönnek csak a közelünkbe. Meg aztán fel kell tudni ismerni, mikor vannak ott. A busa érzékenyen reagálhat, ha hangoskodunk, dobogunk, csörgünk. De pl. ez sem feltétlenül igaz. Többször előfordult már velem, hogy épp csak bemerítettem a busát, már görbült a másik bot, s indult volna a víz felé, és bizony a busafárasztás nem a legcsendesebb része a horgászatnak.
   Szóval a lényeg: figyelni kell. Figyelni kell a vizet, figyelni kell a halakat. Én szinte vadász vagyok. Nem a távolban látott busacsapatra horgászom a látott helyen, hanem saját területemre csalom őket, és becsapom őket. Ezáltal sok mindenben megváltozik horgászat milyensége.
   Sok minden azonban még további kérdéseket vet fel a busákkal kapcsolatban. Legalábbis számomra, aki szeretném ennél is jobban megismerni ezeket a halakat.
   Az idei év remélem komoly áttörés lesz busahorgászatban, mert bár a planktontablettás módszernek sem jutottam még a végére: egy sokkal finomabb horgászmódszer tökéletesítésére szánom ezt az évet. Leveleiteket, kérdéseiteket továbbra is szívesen várom. S ha minden igaz akkor néhány kisebb busázó találkozót is szervezek az idén, amelyen találkozhatunk, s a víz mellett élesben horgászva leshetitek el a busahorgászat mikéntjét. Sőt! meglehet én horgászom majd a legkevesebbet :)
    Akkor kezdjünk bele ebbe az évbe is!
 
   
  

Miért hatékony az erjesztett, büdös ízesítés?

    A következő kérdésem az volt, amit feltettem magamnak, mért tetszik a busának a tabletta, illetve akár az etetés? Mi köze van vajon a planktonokhoz? Hiszen abban már biztos vagyok, hogy nem nézik planktonoknak az etetést. Akkor meg miért kell nekik? Nagy nyaláb olvasás, kutatás, és lassan - Ervin segítségével - kialakult bennem néhány válasz a horgásztapasztalatok mellé. 

  Újabb kutatások szerint a busa tápláléka, az évszak, pontosabban a planktonok előfordulásának függvényében, akár 60%ot meghaladó mennyiségben detritusz is lehet. 

  A detritusz pedig az elhalt növényi és állati szervezetek, úgymond törmeléke, maradéka. Plankton hiányában ezt fogyasztja előszeretettel. S talán - mivel ez csak feltételezés - ezért hatékony a hidegebb vízben a főként növényi etetés, teszem azt: a lucerna liszt. S ahogyan fordul át az idő a melegebb napokra, úgy veszít a hatékonyságából. S nem utolsó sorban, ha belegondolunk egy bomló állati vagy növényi tetembe, joggal állítható, hogy ezért hatékony a büdös, erjesztett etetőanyag ízesítés is. Hiszen majdhogynem a természetes táplálék ízirányába tereljük vele az etetést, tápértékben pedig meglehet többet is kínálunk a busának.

   Így már érthetővé válik sok minden. Az elképzelés viszont újabb kérdéseket vet fel. 

   Hidegebb vízben mért főként fehér busa érkezik a növényi etetésre, holott nyáron ugyanarra inkább a pettyes busát vonzza, főként? Talán még magyarázhatnánk azzal, hogy a fehér busa növényi eredetű planktonokat fogyaszt így számára érthető, hogy telibe találtuk az ízlését, azonban akkor meleg vízben mért nem jön be neki? Illetve mért kezd a pettyes jobban reagálni az efféle etetésre is? Talán csak mert nem jut már elég táplálékhoz különben, a már aktív, felgyorsult melegvízi élethez, gyors emésztéshez?

   Sok még a nyitott megválaszolatlan kérdés, a tény viszont tény, jó úton haladunk, hogy a busa számára kedvelt étlapot előállítsuk.

   Az viszont megnyugtat, hogy eddigi horgásztapasztalataimat alátámasszák ezek a tudományból lopott tényleges információk. Nem az a kérdés már, hogy vajon hogyan fogjam meg a busát, és valóban fogható-e szabályosan horoggal. Hiszen saját eredményeimen kívül is egyre több pozitív visszajelzést kapok, hogy: Igen. A módszer működik.
    Véleményem, hogy semmi különbség a busa vagy egyébhal horgászatkor a fogási esélyeket tekintve. Pont ugyanolyan sikerrel tudjuk horogra csalni, akár a pontyot. S ha ismerjük, s kihasználjuk táplálkozási szokásait, még egyszerűbbé fog válni a horgászatuk....de ez már szintén egy újabb fejezet :)

  

Egy lépéssel erőre - avagy hogyan talál rá az etetésre a busa 2.

    Az előbbi írásból kiderült, hogy a busa oldalvonalai segítségével találja meg a legsűrűbb planktonfelhőket, és ezekbe veti bele magát. Csak azt mondom planktonfelhő, mert nem régen még abban sem voltam biztos, mi lehet valójában, hát nagyképűség volna most biológia órát tartani róluk, mikor néhány éve legjobban még Planktónit ismertem csak közülük a Spongyabobból xD. Lényeg, hogy nagyon sok fajtájuk létezik. S bár parányiak, még ezek között is válogat a busa. Vannak planktonfélék amelyeket szinte nem is fogyaszt. Nem is lényegesek számunkra, mert sajnos a nagyját sem tűzhetjük rá a horogra. Az azonban annál inkább értékes információ, hogy miért hagy egyes planktonokat szó nélkül, és mért kezdi habzsolni az etetésünk?

    Na ez az ami mindenkit érdekel. Mert ugye, etetőanyagunknak semmi köze nincs a planktonokhoz, meg akár a régen megjelent Főző Péter busázó filmjében elhangzó mondatokhoz, hogy planktonoknak nézi őket, meg bla bla....Mi lehet, hogy planktonoknak nézzük őket :) de a busánál szó sincs erről. Sokkalta egyszerűbb a megoldás: hasznos tápláléknak ítéli az etetésünk, ami egy jó összeállításnál, minden bizonnyal táplálóbb is mint maga a plankton. Hiszen másként nem is tudnánk elcsalni őket a planktonfelhőből. Persze ehhez olyannak kell lennie, hogy el is tudja fogyasztani. 

    A nagyobb, alig milliméteres planktonok elfogyasztására már csak a pettyes busa képes, a fehérek akkorákat sem tudnak elfogyasztani. Na ugye, így már kezd érthetővé válni, mért is kell etetőanyagunknak és a planktontablettánknak a lehető legfinomabb szemcsékből összeállnia, egészen lisztszerűből. Mert bizony a dara, de még a grízszerű állag is fogyaszthatatlan számukra....Kb. arról van szó, mintha elkezdenénk nagyméretű bojlival snecire etetni. Azt hiszem dobálhatnánk be zsákszámra...

    Még az állóvizekben is vannak aprócska áramlatok. Valószínűsítem, hogy ezekben sodródik legtöbbször a táplálékuk is, és nem mellesleg ezek az áramlatok továbbítják a híreket is számukra egy újonnan érkező tápanyagforrásról. Minden vízen megfigyelhető a busák mozgása, és ez szinte mindig ugyanaz, erre alapozom első állításomat. Többnyire a fő áramlatok bent helyezkednek el, ezért leggyakoribb látvány a víz közepén meg meg riadó busa csorda. De ez nem mindenütt van így. Egyik kedvenc stégemnél alapból kiúsznak a stégig etetés nélkül. Míg alig 60 méterre lévő szomszédomnál, komoly etetés árán lehet csak oda csalni őket, és akkor sem maradnak sokáig. Egyszerűen nem találok rá más magyarázatot, minthogy az áramlat ott húzódik el előttem. Persze ez horgászati szempontból nem akkora jelentőségű, hogy azt lehetne mondani egyik helyen sokat foghatunk a másikon semmit. Ellenben ezeken a helyeken az etetésünk is hatékonyabb. Perceken belül megérkeznek a busák, és ha elriasztottuk őket, szerencsés esetben egy izzasztó fárasztással, sokkal könnyebben vissza tudjuk csalni őket.

    A busa parányi táplálékokból kell, hogy jóllakjon. Ez az oka annak, hogy válogat a planktonok között, azokat fogyasztja melyek nagyobb energiát nyújtanak neki. Ezért nem mindegy mit dobálunk be. Mint ahogy kiderítettem oda jöttek a zavaros vízre is, de ugyanolyan gyorsan tovább is álltak. Feltehetően pont amiatt, hogy belekóstolva, nem ítélték elegendőnek a benne lévő táperőt.

   Többen kérdezték már tőlem, mi a véleményem a betain-ról. Vajon segít a jobb fogásban? Őszinte véleményem, hogy nincs rá szükség. A busa mindig éhes, nem szorul étvágyfokozóra. Talán a tablettába téve segíthet. De hiszem, hogy a jó összeállítású etetőanyaggal, tablettával ugyanazt el lehet érni. 

   Miként érdemes módosítani hát etetőanyagunkat a busa táplálkozásához, hogy az valóban kecsegtető legyen számára? 

   A busa emésztéséből és táplálékigényéből kiindulva hidegebb vízben talán a szénhidrát dúsabb etetőanyag, míg a meleg nyári napokon a fehérjedúsabb etetőanyagra várhatjuk a jobb eredményt.

  Hogy ez a bejegyzés se legyen túl hosszú legközelebb innen folytatom.

1. A busa ízvilága - avagy hogyan találja meg a planktont a busa

   Mivel mégiscsak elsősorban pecások vagyunk, a sok gyűjtött információból, megpróbáltam kiszűrni, mi is az ami bennünket érint, a busa táplálkozási szokásaival kapcsolatban. Pintér Ervin - kedves horgászcimborám - vette a fáradtságot, hogy olyan emberektől gyűjtse az adatokat, akik értenek is a halak táplálkozásához. Mert, ugye, én sok mindenre rájöttem, de nem értettem a miértjét.

   Miért volt jó tavasszal, a lucernaturmix? Mért nem volt jó nyáron? Mért van, hogy adott helyen 100 méterekről odatalálnak, míg másik helyen pedig csak a közelébe mennek az etetésnek, és villámgyorsan el is tünnek? Sőt egyes partközeli helyek, ahol akár minimális etetésre is megjelennek, máshol pedig nem. Mért táplálkoznak éjszakai is? és legfőként hogyan találják meg éjjel a csalinkat?

  A tapasztalat sok mindenre megtanított, a miértjét azonban nem értettem. Csak ahogy figyeltem, próbálkoztam, rájöttem mi az a módszer vagy csali, ami egyes esetekben jobban beválik, mint a másik. És persze kétséget kizáróan, még mindig sok a rejtély, a válasz nélkül maradt kérdés.

    Lássuk az első tapasztalatot, ami a legfőként megdöbbentett...az ízek...

   Régóta kísérletezem az ízesítéssel, és azt kell mondanom, nem sok változást észleltem a különböző ízek használatakor. Nagyon zavart ez a tudatlanság, hogy mivel kellene próbálkoznom, hogy főként a busákat csalogassam, ne a törpeharcsát :) Ez volt a kiindulója néhány kísérletnek...mert mondom a törpeharcsa, a tekintélyesebb falatokat kedveli jobban, míg a busa planktonokat, ebből adódóan, lehet, ha elkezdek CSAK a megfelelő ízzel etetni, csupán a busák fognak odatalálni...

    Azonban semmi sem történt...hiába volt a különböző ízesítések hada, a busák elkerültek...

    De akkor mire jönnek oda? Kérdeztem magamtól? Ha az íz nem érdekli őket. Felhő kell! de hát pirosra festettem a vizet, eperrel, málnával!

    Aztán adódott egy másik ötletet. Az történt, hogy bátyámmal egy közös horgászat alkalmával, egy etetéstől távolabbi helyen - mondhatni az orrunk előtt - jelentek meg kapitális busák. Persze voltak az etetésen is, de időről időre megjelentek azon a helyen, ahol a bátyám spicc bottal kárászozott. Ahogy figyeltem, gondolkodtam, arra jöttem rá, hogy azon a helyen - minthogy a hínár tövébe volt mindig a szerelék - gyakorta vitte be, többnyire bodorka a hínárba a horgot, s ilyenkor azzal együtt került a felszínre. A víz pedig zavarossá vált. S minthogy a kapás gyakori volt, ráfoghattam, hogy tartósan zavarossá vált.

     Legközelebbi próbánál, már egyik helyen ízesített vízzel etettem be, majd egy másikon csak a part széléből kimarkolászott, és felhígított mocsárral. Csodák csodája a mocsaras etetésre megjelentek a busák, de gyorsan tovább is álltak. Ezen felbuzdulva, újabb ízes etetés, majd plusz vödör híján az ízbe raktam a mocsarat, és kevés előre bekevert etetőanyagot is rászórtam, de még így is70%-ban mocsár alkotta az etetőanyagom. És lőn csoda, félóra sem telt el már érkezett is az első kapás. Egy kifejezetten kis fehér busa (60 dekás) lett a zsákmány, majd a következő 2-3 órában, még 2 került a szákba, szintén kis példányok, de ez inkább a helyválasztásom következménye...

     Talán 2 hónappal később érkezett Ervin az első alapokkal:

     - a busa nem az ízeket érzékeli (akárcsak a legtöbb halféle), hanem a vízsűrűségében fellépő változásokat érzékeli, és azokra reagál. Ő kicsit szakszerűbben fogalmazott...xD 

   Hát igen. Elég különösnek is érezném, ha jobban belegondolok, hogy valami jó illata lehet a planktonfelhőnek és az ízlelőképessége alapján találja meg azokat....ne adj Isten: meglátja őket...

     Tehát a válasz egyértelmű a tömegesebb plankton felhőkben nagyobb a víz sűrűsége, rendkívül érzékeny oldalvonalai jelzik ezt és már habzsol is. A sűrű, tartós etetőanyag-felhő szintén a táplálékot jelenti számára. Persze, ahhoz, hogy ne csak megjelenjen és csalódva tovább is álljon, olyanná is kell tenni azt. 

     Hogy mégis miért volt olykor eredményesebb a banán íz? Nem tudom, talán csak a szerencsés véletlen.

     Ami mégis jó eredményt hozott az a romlott etetőanyag...no de ezt majd egy másik bejegyzésnél...

    

   

Balatoni busahalászat vagy törvényes halirtás?

    A minap kaptam egy levelet, egy horgászt és halat egyaránt védő balatoni horgászcsoporttól, amit most így egy az egyben közlök is, és  - kihangsúlyozom - a saját véleményem is elmondom.

Így néz ki a szelektív busa halászat a Balatonon ősszel !
A halászok arra is lusták hagy naponta lehalazzanak de nem így a vízimadarak akik élve vájják ki szemüket és húsukat a kapitális pontyoknak amuroknak.
Ezt a hálót november végén fotózta egy horgásztársunk aki több 100 beledöglött halat látott a halászok hálójának felszíni részében.
A szelektív halászatot végző kedden lemondott Füstös Úr nem tájékoztatta a Balaton halait, hogy nyugodtan készülhetnek a vermelésre, mert Ők csak a busára mennek.
Ha jövőre nem fogtak pontyot, amurt vagy süllőt a Balatonon NE csodálkozzatok mert nincs.

Radarral megkeresték Őket és a törvény nevében, felkiáltással BUSÁNAK keresztelték el a Balaton összes halát.
Szerintetek ez nem állatkínzás, hogy ezeket a gyönyörű halakat élve etetik fel a sirályokkal, mert annyit hálót tettek le, hogy nem bírják kapacitással. Jó lett volna pedig pecával is megfogni Őket…..

    Azt hiszem beszéltem is már hasonlóról valamelyik bejegyzésemben...Ahol megemlítem miért is lettem busahorgász. Mert biza ott is szelektív halászat volt...mindent kiszelektáltak. A kapitális amurokat, pontyokat és harcsákat rejtegető vízben szinte csak a busa maradt....na itt azért eladták a halak oroszlánrészét.

    Mivel a busa horgászatával foglalkozom, ezért e szögből közelítem meg a témát. És szívesen veszem a hozzászólásokat is a témához, mert a legnagyobb baj, hogy a horgászok zöme csak szótlan tűr és tűr...Persze ott vannak a fizetős horgásztavak, és nem is baj ez, csak bevallom én viszolygok ezektől. Talán mert úgy nőttem, fel, hogy a vad nádas, hináros, fákkal, egyszóval akadókkal teli vizekben horgásztam...S bizony örültem a nád tövéből kifogott termetes kárásznak, compónak...ha meg jött a nyurga.....

     Na de visszatérve, mint már említettem is valahol- bevallom, kicsit rosszmájúan- ha a busa annyiba kerülne, mint a ponty, vagy ne adj Isten: harcsa, süllő, akkor nem igazán találnánk busákat a vízben. A halászat pénz. Én nem állítom, mivel nem tudhatom, hogy szándékosan halásznak le busa halászat címen pontyokat s egyéb halakat is. De tény, hogy ez történik. Mert végső esetben mondhatják: mi busát akartunk, de ezek a fránya kapitális anyapontyok jöttek bele a hálóba! Az meg hogy ott hagyják kihasználatlanul a vízben, bizony nem más mint emberi nemtörődömség. Állatkínzás? Állatírtás! Míg bennünket horgászokat kemény törvényekkel sújtanak, ha netán egy horoggal több van a szereléken, vagy 1 kgval több apróhalat fogtunk, addig itt az anyapontyokat tömegesen mészárolhatják, következmények nélkül. És a végeredmény mi lesz? EZ A FRÁNYA BUSA KIÍRTOTTA PONTYOKAT!!! Mert a dögök mind felzabálják előlük a planktonokat és most éhen haltak szegény árva pontyocskák...és akár még mell döngetve szónokolnak is, hogy mi megpróbáltuk! már annyi hálót leraktunk, de úgy látszik a cseles, gonosz busák csak bent maradtak a vízben! Aztán meg jöhetnek a szlogenek is EGYÜK KI A BUSÁT A BALATONBÓL!!!! meg stb.

     Nevetséges az egész! 

  Pénz, pénz és pénz. Erről van szó barátaim, nem őshonos halaink megóvásáról, meg minyavalyajótékonymitommiről. 

    S hogy gyakorta jobb a fogás, mint amire felkészültek? És úgyis kit érdekel?

    Sosem az ember lesz a bűnös, hanem a hal....

    Várom a hozzászólásokat!!!! Megjegyzéseket, akár a kapcsolatfelvételi úrlapon Emailban akár megjegyzésként a bejegyzéshez...

  

A busa kapása

    Nem szándékoztam erről külön témakörben is beszélni, mégis úgy tűnik szükséges, hiszen jó pár emailben kellett ecsetelnem már a busa kapását. 

    Először is azt kell tudnunk, hogy gyakran mikor már a közelben is van a busa, csak nekiúszik a zsinórnak, vagy akár az úszónknak is, de ez még nem kapás. Annak ellenére, hogy olykor a közvetlen felszín alatti horgászatnál, már láttam, hogy szinte szájukban a tabletta, és mocorog az úszó, ezt az ilyesfajta piszkálódást mégsem nevezném kapásnak, és semmiképp nem érdemes bevágnunk, az efféle mocorgásra. Csak elriasztjuk vele az ott tartózkodó busákat. Gyakorta történik, hogy szemmel láthatóan horog közelben vannak, és mégsem jön a kapás. Ennek több oka is lehet. Akár a busa óvatosabban viselkedik a szokásosnál, és kerüli a gyanús szereléket, vagy egyszerűen a horgok rosszul állnak. Ez utóbbi a leggyakoribb. Bedobáskor mindig győződjünk meg róla, hogy a horgok jól állnak, és bedobáskor nem fognak összegubancolódni. Valójában már ezért is érdemesebb, két horoggal horgászni, hiszen a harmadik csak felesleges gubanc, ha ott szipog a busa beszippantja akár az egyetlen horgot is. Tapasztalatból mondhatom, hogy a harmadik horog több bosszúságot okoz mint eredményt!

  Amikor az úszónk csak rezeg, rángatózik azt többnyire apróhalak okozzák. Akik - kivéve, ha törpeharcsákról van szó - a busák megjelenésekor eltűnnek. Sőt sokszor ez az előjele a kapásnak: a hirtelen csend. Amennyiben a közelben - 20-25 méteren belül - horgászunk, gyengébb hullámzáskor is észrevehetjük a busa ott létét, vagy akár láthatjuk is őket. Legkönnyebben a sárgán felvillanó hatalmas szájat lehet észrevenni. Olykor az úszónk körül felburványlik a víz, s akárha harcsafordulás lett volna, két lassan távolodó tölcsér alakul ki a vízfelszínen. Ha ezt nem követi kapás akkor sajnos rossz hír, minthogy ezt a burványt nem halfordulás, csupán a busaszájából - szabályosan kilőtt - kitóduló víz okozza, amellyel a szájába került horgot próbálja kiköpni, kis horgok, de leginkább nem elég éles horgok esetében ez sikerül is neki. Erre mindig érdemes odafigyelni! A horgok folyamatosan tompulnak, ahogy a kemény tablettába fúrjuk őket! Én egyszerű dörzspapírral élezem őket horgászatonként.

   A pettyes busa kapása, szinte kivétel nélkül kifejezetten lassú. Az úszónk magabiztosan elindul, és nem áll meg, persze mihelyt érzi a többletsúlyt vad kirohanásba kezd, mellyel akár a zsinórt is eltépheti, ha fékünk be volt szorítva, vagy a botunkat is magával ránthatja. A kapitális pettyes busák egészen lassan indulnak, szinte tükrözi a magabiztosan merülő úszó az erőt amivel bevágás után találkozunk. Még ha van is nyeletőfék, sose felejtsük el féket is kicsit finomabbra állítani. Akkorákat képes rúgni, hogy hihetetlen!!! De ezt már elmondtam néhányszor :) Nem úgy viselkedik mint a ponty, ami folyamatos húzásba kezd, inkább neki-neki lódul iszonyat erővel tépve le a dobról a zsinórt. Talán emiatt ragad meg a busahorgászat...

   A fehér busa kapása az ellentéte. Kifejezetten vad elrohanás, melyből a legtöbbször már csak annyit látunk, hogy görbül a botvég, vagy indul a bot. Sőt nem ritkán megtörténik, hogy több métert is kiugrik a vízből a szerelékünkkel. Ritkán bukdácsoló kapást is csinál, ami az esetek 70%-ban szintén ugrással végződik, hacsak nem sikerül kiráznia a horgot. Még velem is megtörtént, - mindezek tudatában - hogy a rosszul lerakott botot, csak az orsó karja tartotta meg, szóval érdemes odafigyelni miként is helyezzük le a horgászbotunk...

   Persze, szerelék függő is a kapás kinézete. Fenekező szereléken nem is látjuk meg a különbséget a két busa faj között. Fenekezéskor jól tesszük, ha nyeletőfékes orsót használunk. Az úszós módszereknél épp az alább szereplő videón is látható 2 úszós csúszóólmos szerelék (Amit nem mellesleg nádszálnak álcáztam, a szinte közvetlen felszín alatti horgászathoz) lassítja a kapást, hiszen az úszó amit látunk valójában nem a tablettát tartó úszórész, hanem csak a szerelék egyhelyben tartására szolgál. Mikor a felvétel készült, még csak kísérleteztem az efféle szerelékkel, de kifejezetten jó eredménnyel használtam, és egy ideje már ezzel az úszós módszerrel horgászom. 

    Tehát az esetek 99%-ban a busa kapás egyértelmű: megindul az úszó és nem áll meg. A rezgő, tologató, rángatózó úszómozdulatok, nem busa kapások. 

 

     Nem szabad elfelejteni, hogy a finom felhős etetést, minden hal szereti! Odagyűlnek az apróhalak, de akár komolyabb pontyok is, a jó etetésre. Az apróhalat követik a ragadozók, balinok, süllők, csukák, nagyobb sügérek vágnak időnként a felhőben habzsoló halak közé. Amikor hirtelen csend lesz, még ha nem is látunk semmit a busák érkeztek meg! Érdemes ellenőrizni a féket, merítőhálót, vágóhorgot.....:)

  

Etetőkosaras busahorgászat 2. - Mit tegyek az etetőkosárba?

   Mint ahogyan a planktontablettánál, úgy az etetőkosaras módszernél sem mindegy, milyen állagú és összetevőjű elemózsiával próbáljuk horogra csalni a busát. Az alapszabály, az alapszabály: az etetőkosárból megfelelő intenzitással kell, hogy hulljon kifelé az etetőanyag. Szépen szórjon és felhősítsen.. Amennyiben az beleragad, nem felhősít akkor aztán majdhogynem hiába várunk. Az egyedüli eset, mikor tartós anyaggal mégis fogunk, mikor nem sokkal a bedobás után érkezik a kapás. Ennek pedig az az oka, hogy bedobáskor kihullik egy nagy nyaláb kaja és ennek a felhője vonzza oda a busát. Persze a másik szélsőség sem kedvez: ha túl gyorsan kiürül a kosár. Még ha nem is vagyunk restek folyamatosan újratölteni, a folyamatos csattogások melyek bedobáskor keletkeznek legtöbb esetben elriasztják a komolyabb busákat. Mire meg visszaérnek már üresen tátong a kosarunk. Az az érdekes, hogy a busákon akárha valamilyen szenzor lenne, képesek néha még a 10-15 perccel előbb kihúzott kosár útvonalát is végigjárni jóformán a partig, holott már nyoma sincs etetőanyagnak a vízben. Ugyanúgy bennünket megtévesztve ott mozognak a horgok közelében, az üres etetőkosár alatt, de persze közel már nem mennek, mert nincs miért, csupán egyszerűen érzik a finom kaja nyomát. Vagy akár egy előbbi bedobás helyén tartózkodnak, ezért próbáljunk mindig egy helyre dobni!

    Mint bármi más busacsalinál elsődleges követelmény, hogy rendkívül finom szemcsézetűnek kell lennie az anyagnak. Nem mintha titkolnám a számomra kedvenc összetevőket, vagy ízeket, de feleslegesnek tartom leirkálni azokat a keverékeket melyeket jómagam használok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az adott vízben, az adott helyen kell megfelelni a busák elvárásainak :) Ha konkrét recepteket írnék egyszerűen megölném a horgászat kreativitását. No de azért lássunk egy alapot, amely kétségtelenül hatásos:

     Kukorica liszt és tejpor fele-fele arányú keveréke egy kiváló anyag melyre minden bizonnyal reagálni fog a busa. Azonban ez a keverék csak a zártabb kosarakban használható, a hagyományos kosárból pillanatok alatt kihullik.
     Tehát zárt hálószerű kosárba mehet ez is, mondhatni ennél felhősítőbb, szórósabb anyag nem is kell. Ha a közelben busa, és szépen bomlik ez a keverék a kosárból akkor hamar ott szipog majd körülötte, és szinte kizárt, hogy a kapás sokat árat magára.
     Azt azért észre fogjuk venni horgászatkor, hogy jól olvadó keverékből kb. 3 kg-ot használunk el egy 8 órás horgászat alatt, ha megfelelő időközönként töltjük újra a kosarat. Tehát gyakorta dúsítom valamivel, ami olcsóbbá teszi a horgászatot. Ez lehet akár különböző táp, vagy akár csak kenyérbél.
      Ha nyitott hagyományos kosarat használok, mint amilyeneket az előző képeken, videón láttok, akkor legegyszerűbb megoldásnak kenyérrel teszem tartósabbá. Csak kenyérbélt használok, belemártom a vízbe, majd mikor jól átázott kinyomom belőle a vizet. Ezután egy külön vödörben, tejport, kukoricalisztet, stb.( darált nyúltáp, malactáp) adagolok hozzá addig amíg meg nem kapom a megfelelő keménységű állagot. Amennyiben a keverékem túl tartósnak bizonyul, akkor kevéske vízzel, további kukorica vagy lucerna lisztet adagolok hozzá, amíg nem lesz szépen felhősítő, szóródós az anyag.
     Keveréket érdemes ízesíteni. Akár gombócokra osztani, és különböző ízzel látni el őket.
     Etetőkosaras horgászatnál ami az ízeket illeti számomra kifejezetten bevált a romlasztott etetőanyag. Erre a büdös tejsavas erjedésű masszára remekül reagáltak a busák.
     Fenekező horgászathoz, nem szükséges tartósabbá tenni a masszánkat, hiszen még ha ki is hullik a kosárból, akkor is ott marad mellette alatta, szóval horog közelben felhősít tovább. Persze jó rész (50%) pattogatott kukorica őrleményt adagoljunk az anyaghoz, de csak utolsóadaléknak, vagy akár az etetőkosárba gyúrás előtt.
     Alapjában véve ugyanazokat az összetevőket használjuk, mint a tabletta készítéshez, vagy az etetéshez:

Úszós etetőkosaras horgászathoz zárt etetőkosárban:

• 35% tejpor
• 35% kukoricaliszt
• 30% lucernaliszt

      Persze az összetevők változhatnak, bővülhetnek, vagy például, akár maga a tejpor is megfelelő csalogató hatású lenne. Ami fontos, hogy minden összetevő maximálisan lisztszerű legyen, és búzalisztet, rizslisztet ne tartalmazzon.

Úszós etetőkosaras horgászathoz nyitottabb etetőkosárban:

• 30% tejpor
• 30% kukoricalisztszt
• 20% lucernaliszt
• 20% kenyérbél

vagy:

• 30% tejpor
• 60% malactáp vagy csirketáp
• 10% kenyérbél

      Búzaliszt helyett használjunk kenyeret :) ilyenkor egy morzsálódósabb kenyér akár fele is lehet a keverékünknek. Ezzel tudjuk a legolcsóbban megoldani a kosárba valót! Hatékonysága pedig megkérdőjelezhetetlen!

Fenekező horgászathoz, pedig ugyanaz mint a zártabb kosárral használatos keverék, csak pattogatott kukorica őrleménnyel dúsítva.

     Romlasztott keverékhez, egyszerűen csak néhány nappal előbb be kell keverni az anyagot és hagyni megromlani.

    

Az etetőkosaras busahorgászat - etetőkosarak

  A busát nem az érdekli, hogy miként juttatjuk a vízbe a felkínált csalit, hanem, hogy számára vonzó ízű és állagú legyen. Valójában teljesen mindegy, hogy etetőkosárban vagy planktontabletta segítségével csaljuk horgunkra a busát. Minden etetőkosár alkalmas lehet, amiből megfelelő intenzitással tud kibomlani az etetőanyag. A helyzet az, hogy én nem vagyok az etetőkosaras busahorgászat híve. Azonban olykor rákényszerülök a használatára. Elfogy a planktontabletta, vagy hirtelen szabadidő, és még nincs planktontabletta, szóval egyszóval, ha valami oknál fogva nincs, vagy nem megfelelő a planktontabletta. 

  Tapasztalataim szerint az etetőkosaras módszernél lényegesen több egyéb hal sereglik horgaink köré, mint tabletta esetében. Sajnos ez az általam horgászott vízben azt jelenti, hogy milliárdnyi apró törpeharcsa gyűlik a kaja köré, és nem engedik oda a busákat. Meg aztán fel is akad belőlük a horogra, a maradék horog pedig a ráncigálástől feltekeredik, összegubancolódik, vagy egy újabb törpeharcsa akad bele. Szóval minimumra csökkentik a busafogás esélyét. Persze vannak esetek, mikor mégiscsak sikerül a busáknak elüldözniük a törpeharcsákat. Ilyenkor kifejezetten fogós az etetőkosaras módszer, ha megfelelő etetőanyaggal töltöttük meg. 

  Kezdetekben sokat horgásztam ezzel a módszerrel ezért komolyabb etetőkosarakat is készítettem, sajnos ezeket már szétrágta az idő vasfoga :) Azonban történt, hogy egymásutáni horgászatok alkalmával nyalábnyi busafám vitték el a "dinók" és minthogy a városba beutazni nem volt időm itt meg nem volt kapható busafa, és hogy minden teljes legyen planktontablettákkal sem álltam készenlétben. Kénytelen voltam egyik botomat etetőkosaras módszerre szerelni. 

Rézdrótból készült az alaprésze, amelybe kerültek a horgok és a főzsinór, acélosabb kötöződrótból maga a kosárrész. Az előkéket biztos ami biztos alapon csak átvezettem a szélső karikákon és a legfelső karikába hurkoltam. A főzsinór kötésekor átvezettem a hurkokon is a főzsinórt és így kötöztem a fülbe biztos clinch csomóval. Az ólomelőkét minthogy lefenekezett úszós módszert alkalmaztam egyszerűen a kosár aljára kötöztem. A kép sajnos nem adja vissza, de a kosár alját sűrűbb karikákkal fejeztem be és próbáltam lefelé szűkülőre formálni, hogy kevesebb eséllyel akadjanak bele a horgok. 

    A másik kosár amelyet gyakorta készítek az csupán maga a kosárrész ugyanígy elkészítve, középen egy vékonyabb szívószállal, aminek segítségével akár a planktontablettát felhelyezhetem a busafára. Ez a következő videócska végén látszódik :) Sajnos arra jöttem rá könnyebb videókat felhelyezni a blogba, mint képeket.  Ámbár a videók csak egyszerű mobillal készülnek ezért csodát ne várjatok!

   A részlet láttán aki inkább az etetőkosaras módszert választja, jobban teszi, ha inkább apró szemű drót, vagy műanyaghálóból készíti el az etetőkosár kosár részét. A fémháló előnye, hogy nem deformálódik, de azért nem kell megijedni a műanyaghálótól sem, ami akár szúnyogháló is lehet. 

A Kínában használatos kosár 2 horoggal

   Persze válogathatunk kész termékekből is, ha nagyobb horgászszaküzletekben is megfordulunk. A kínaiak által használt etetőkosár is használható csak az originálisan felszerelt milliárdnyi horgot kell inkább két normálisra cserélni. Legjobb ha a horogméret 4-1 nagyság között mozog. Én személy szerint egyre inkább mellőzöm a kis horgokat. 2-es és 1-es horgokat használok Az originálisan szerelt busafákon van már csak 4-es méretű. De ezeket mostanság lecserélem.
   Etetőkosaras módszer esetében úszós szerelékkel horgászva lényegesen nagyobb úszóra van szükségünk, mint planktontabletta esetében, hiszen míg a planktontabletta szinte súlytalan a vízben addig a jól megtömött kosárnak komoly súlya van.
    Az etetőkosaras módszer akkor előnyös, mikor nem sikerül a busákat a közelünkbe csalni. Amennyiben látjuk vonulási sávjukat, és az dobótávolságon belül van, az etetőkosaras busahorgászatnak nincs párja. Mégpedig a következőképpen kell eljárni:
     Készítsünk egy gyorsan oldódó etetőanyagot. Ennek kb 10-15 perc alatt kell kioldódnia-kiszóródnia a kosárból. Ez kb. fele-fele kukoricaliszt és takarmánytejpor keveréke. Ezzel kb. 3at kell dobnunk. Gyakorta már erre jelentkeznek a busák. Ha táplálkoznak akkor kevésbé riasztja el őket a vízbe csobbanó szerelék, és hamar visszatérnek az erőteljes felhőképződésre ami a kosárból áramlik. Ezek után egy tartósabb keverékkel kezdjünk horgászni, ami már bármilyen busázó keverék lehet, vagy akár tabletta, lényege, hogy 40-60 percig kitartson a kosárban lévő etetőanyag.