A lefenekezett csúszóólmos úszós szerelék

   Mondhatom, a legegyszerűbb lefenekezett úszós módszerről van szó. Akár a gyors folyású, mély folyókban is megállja a helyét. Nagy előnye az egyéb lefenekezett úszós módszerekkel szemben, hogy a vízmélységgel szinte nem is kell törődnünk, csalink - etetőkosár, technoplankton tabletta, egyéb, mégis a megfelelő mélységben fogja kifejteni csalogató hatását. 

    No de lássuk mit is takar  az elnevezés.

    A horgászvíz függvényében kiválasztjuk a megfelelő nagyságú ólmot. Az ólom akár gubancolódásgátló csővel ellátott ólom, sőt(!) ólmozott etetőkosár is lehet. Ezt bármiféle ütköző nélkül felhúzzuk a főzsinórra, ami remélhetőleg fonott zsinór. Amennyiben kagylós vagy köves a meder, akkor mindenképp fonott zsinórt használjunk. Ezután felrakunk egy az úszónk zsinórvezetőjének megfelelő ütközőt. Majd jöhet az úszó. Ennek természetesen szintén az adott körülményeknek kell megfelelnie. Tehát lényeg, hogy csalinkat a megfelelő mélységben tudja majd tartani. Én személy szerint itt is az excentrikusan az úszón teljes hosszában átfutó úszókat kedvelem, annak ellenére, hogy a pusztán alsó zsinórvezetőn kapcsolt úszók szebben állnak. Majd végül egyszerűen felkötjük a busafát, vagy az etetőkosarat, és kész is a szerelék. Megjegyzem  egyes jól kiszáradt tablettám, lebeg a vízen, így az originális busafán előfordulhat, hogy nem süllyednek kellőképpen. Házikészítésű rézdrót busafáimnak ez már nem okoz problémát. 

   Elsőre talán gubancolódósnak tűnhet a felszerelés, de cseppet sem az. Mondhatni tökéletes a busázásra. Közeli horgászatra nekem nem nyerte el a tetszésemet, de 20 méteren felül, már kiválóan alkalmazható, a távoli busahorgászatnak, pedig páratlan módszere. Amennyiben etetőkosaras ólommal szereljük, az etetőkosarat megtölthetjük azonnal kihulló felhősítő etetőanyaggal.

   Bedobás után kicsit még hagyjuk lazán a zsinórt, amíg az ólom nem ér le a mederbe. Ezt a beálló úszóról jól látjuk. Mivel a zsinór sosem maximálisan feszes, ezért az áramlat, szél gyorsan el sodorja a mederből emelkedő zsinór mellől. Magától értődően szerelékünk mélységét az úszó ütközőjével állíthatjuk. Hajnali, reggeli, késő délután, napnyugta előtti időszakban, és éjszaka, alig a felszín alatt számomra a legeredményesebb, míg napközben 40-80cm mélységben érkezett több kapás.
      Ahogyan az alábbi videón láthatjátok, én sima ütköző helyett világítórudacskával ütköztetem az úszót. Éjszakai horgászatkor, csupán ki cserelem a rudacskát újra, és már mehet is a peca.
       Az úszó kinézetének nem adok különösebb jelentőséget már régóta. Lényeg, hogy tökéletesen megfeleljen a célnak. Tehát a sodrás ereje, illetve az etetőkosár ne merítse el. Megjegyzem a túl nagy, rikítós színű úszók felszín közeli horgászatnál kifejezetten zavarják a busát. Gyakori eset, hogy a véletlenül bemoccanó ilyen úszó alól azonnal menekül a busa, vagy meg sem közelíti a csalink, és csak kering körülötte.