Fenekes vagy úszós, kérdezik tőlem sokan, és bevallom értelmetlenül nézek, mert számomra nem kérdés. No, de lássuk mért mondom mindig, hogy a busahorgászat legjobb módszere az úszózásban rejlik. Leírva a tényeket, pedig döntse el mindenki magában mit fog használni.
A busa táplálkozásából eredően egy felszíni hal. Merőben ellentétes megszokott őshonos nagyobb termetű békés halainkkal, melyek nagy gyakorisággal a fenéken illetve fenékről táplálkoznak. A busa hatalmas szája nem véletlenül inkább felső állású a fenékről képtelen lenne felszippantani bármit is. A fenekező módszert választó horgászok tehát eleve hátrányból indulnak. Ahhoz, hogy horog közelbe csalják a busát ki kell zökkenteni megszokott természetes közegéből. A sokak által alul becsült busa viszont nem egy bamba óriás. Rendkívüli érzékszervekkel megáldott hal. Hatalmas távolságból észreveszi a legkisebb sűrűség változásokat a vízben. Ez támasztja alá az etetés hatékonyságát, és segíti akár a fenekező horgászt is. Le kell csalnunk a busát. Ezt 4 méternél mélyebb vízben a tapasztalataim szerint ritkán sikerül megoldani. s ha igen akkor is csak komoly mennyiségű etetőanyaggal. Azonban 2-3 méteres állóvízben még jó esélyjel megtudjuk oldani a hatékony etetést. Alapozó etetésnek minimum 2 kg etetőanyagot be kell dobálni. Mégpedig olyan etetőanyagot amely a busának tetsző. Az összes általam ismert busázó etetőanyag alkalmatlan erre. Talán okkal-módal a Method Mix by Szilvási még használhatónak nevezhető. Persze Főző Péter Techno termékei tökéletesek, de a csillagos égig emelte árukat így a velük történő horgászat megfizethetetlen egy átlag magyar horgász számára. Mert ugye ha pénzre váltsuk a mondandómat akkor kb. így néz ki: dobjunk be a vízbe 4000 forintot és talán odamegy a busa, ha nem akkor dobjunk hozzá még ennyit. majd a horgászat során kb még 4000-6000 ezerrel pótoljuk ezt. Közben tegyünk a kosárba vagy busafára, negyven percenként még botonként 200 forintot. Olykor bejön és nem sajnálja senki a bedobott húszezrest. De gyakori eset, mint bármelyik más halnál is: hogy egyszerűen csinálhatunk bármit, nem eszik a hal. Akkor bizony pocsékba ment a húszas. Na most havonta ezt, ha valaki megteszi 8 alkalommal az egy fizetés nagyobbik része. Nem csoda, hogy Főző Péter úr nem tudta termékeivel megváltani a világot, vagyis, hogy pontosítsak: nem tudta népszerűvé tenni a busahorgászatot, s bármennyire is furcsa ennek egyetlen oka a pénz volt. Busahorgászatra szánt termékei teljesen jók!
No, de akkor említsek pár másik terméket is: a nagy szavakkal beharangozott titkos ősi kínai receptes Benzár mix. egyenesen katasztrófa. Hatalmas szemcséket tartalmaz, és beragad a kosárba. Állóvízen, illetve lassan áramló vízben csodás véletlenek közrejátszásával foghatunk csak vele busát. Talán folyó vízben, ismétlem: talán! valamelyest alkalmas, de alapból rossz összeállítás. felhőképzése egyszerűen nem éri el a szükséges szintet, s valószínűleg a tápereje is gyenge.
A Carp zoom busázó etetőanyaga már nevetség szintjébe megy. Nem ritka, hogy félszem kukoricákat tartalmaz. Nem tudom elképzelni ki a fene a tervezője ezeknek a termékeknek, de hogy fikarcnyi hozzáértés nélkül piacra dobjanak valamit ami úgy sz@r, ahogy van...nos hát nevetséges és egyben bosszantó és elkeserítő. Tudva, hogy a busa képtelen milliméternél nagyobb táplálék elfogyasztására - erre is csak a pöttyös busa képes, a fehér busa felső határa a fél milliméter - hogy a fenébe kerülhet az etetőanyagba a hatalmas szemcse. Nagyjából úgy képzeljétek el ezt, mintha a megvásárolt pontyozó etetőanyagba teniszlabdányi nagyságú almák lennének szórva, vagy csöves kukorica, és akkor edd meg hülye ponty....vagy sajnos inkább: vedd meg hülye horgász!
Egyszerűen a piacon található busázóként hirdetett etetőanyagok alkalmatlanok a busahorgászatra!
Aki tehát nem tud saját maga bekeverni busázásra alkalmas kaját annak marad egyedül a method mix, ami valójában szintén pocsék összeállítás, de legalább a szemcsézete okkal-móddal elmegy.
Vissza a pecára hát. Fenekezéshez nélkülözhetetlen az alapos etetés ami 2 de akár 5kiló etetőanyagot is jelenthet, amit óránként érdemes pótolni. Minél mélyebb a víz, illetve a víz sodrása annál több. Másfél méter alatti vízben már kevesebb etetéssel is eredményesen fenekezhetünk.
A hatalmas etetésre viszont sok hal fog érkezni, ha törpeharcsa van a vízben, akkor már csak az iszonyat nagy szerencse segíthet egy-egy busa fogásában. A törpeharcsát a busák csak ritka alkalmakkor tudják elkergetni. Többször tapasztaltam, hogy a törpék zavarták el a busákat, de legalábbis nem engedték őket a horog közelébe. Iszonyat mód hazavágják a busahorgászatot is, és sajnos nincs is mód kikerülni őket. Törpék hiányában ott lesznek a keszegfélék, kárászok, pontyok amik szintén imádnak a felhős kajában turkálni, és kikerülhetetlen, hogy ne kerüljön belőlük is a horogra néhány. Leggyakoribb eset sajnos, hogy gyorsabban, mint a busa. Viszont, ha komolyabb busacsapat érkezik az etetésre, akkor az egyéb halak eltűnnek és akadhat is busa. A fenéken fejtetőre állított horognak kiváló akadása van a busa alsó száj részében! Ha valami előnyt tudok felsorolni akkor ez az egyetlen előny ami a fenekezőhorgászat felé billenti a mérleget.
Na most felsorolom a tulajdonságait a fenekező horgászatnak:
No, de akkor említsek pár másik terméket is: a nagy szavakkal beharangozott titkos ősi kínai receptes Benzár mix. egyenesen katasztrófa. Hatalmas szemcséket tartalmaz, és beragad a kosárba. Állóvízen, illetve lassan áramló vízben csodás véletlenek közrejátszásával foghatunk csak vele busát. Talán folyó vízben, ismétlem: talán! valamelyest alkalmas, de alapból rossz összeállítás. felhőképzése egyszerűen nem éri el a szükséges szintet, s valószínűleg a tápereje is gyenge.
A Carp zoom busázó etetőanyaga már nevetség szintjébe megy. Nem ritka, hogy félszem kukoricákat tartalmaz. Nem tudom elképzelni ki a fene a tervezője ezeknek a termékeknek, de hogy fikarcnyi hozzáértés nélkül piacra dobjanak valamit ami úgy sz@r, ahogy van...nos hát nevetséges és egyben bosszantó és elkeserítő. Tudva, hogy a busa képtelen milliméternél nagyobb táplálék elfogyasztására - erre is csak a pöttyös busa képes, a fehér busa felső határa a fél milliméter - hogy a fenébe kerülhet az etetőanyagba a hatalmas szemcse. Nagyjából úgy képzeljétek el ezt, mintha a megvásárolt pontyozó etetőanyagba teniszlabdányi nagyságú almák lennének szórva, vagy csöves kukorica, és akkor edd meg hülye ponty....vagy sajnos inkább: vedd meg hülye horgász!
Egyszerűen a piacon található busázóként hirdetett etetőanyagok alkalmatlanok a busahorgászatra!
Aki tehát nem tud saját maga bekeverni busázásra alkalmas kaját annak marad egyedül a method mix, ami valójában szintén pocsék összeállítás, de legalább a szemcsézete okkal-móddal elmegy.
Vissza a pecára hát. Fenekezéshez nélkülözhetetlen az alapos etetés ami 2 de akár 5kiló etetőanyagot is jelenthet, amit óránként érdemes pótolni. Minél mélyebb a víz, illetve a víz sodrása annál több. Másfél méter alatti vízben már kevesebb etetéssel is eredményesen fenekezhetünk.
A hatalmas etetésre viszont sok hal fog érkezni, ha törpeharcsa van a vízben, akkor már csak az iszonyat nagy szerencse segíthet egy-egy busa fogásában. A törpeharcsát a busák csak ritka alkalmakkor tudják elkergetni. Többször tapasztaltam, hogy a törpék zavarták el a busákat, de legalábbis nem engedték őket a horog közelébe. Iszonyat mód hazavágják a busahorgászatot is, és sajnos nincs is mód kikerülni őket. Törpék hiányában ott lesznek a keszegfélék, kárászok, pontyok amik szintén imádnak a felhős kajában turkálni, és kikerülhetetlen, hogy ne kerüljön belőlük is a horogra néhány. Leggyakoribb eset sajnos, hogy gyorsabban, mint a busa. Viszont, ha komolyabb busacsapat érkezik az etetésre, akkor az egyéb halak eltűnnek és akadhat is busa. A fenéken fejtetőre állított horognak kiváló akadása van a busa alsó száj részében! Ha valami előnyt tudok felsorolni akkor ez az egyetlen előny ami a fenekezőhorgászat felé billenti a mérleget.
Na most felsorolom a tulajdonságait a fenekező horgászatnak:
- alapból egy nyugodt, nem aktív peca. A botok bent, kapás jelző majd szól, ha van valami. Látványban szinte nulla.
- drága horgászat a komoly mennyiségű etetőanyag miatt. 5 kiló alatti etetőanyag nélkül neki se kezdjünk.
- sok egyéb hal akad a horogra, ami többnyire szabálytalanul "kabátba" akad
- a horog szinte mindig jól akad, ha megfelelő nagyságú, azaz nyolc centinél nem hosszabb előkén emeltük meg őket.
Úszózáskor is egyértelmű a kapás, azonban van, hogy egyszerűen nem akad a busa, vagy nem akad jól és a fárasztás első pillanataiban le is akad. Persze még gyakoribb az, hogy semmi gond nincs az akadással. Egyébként a pöttyös busába akad kevésbé a horog.
A látvány pedig maga a horgászat szépsége és csodája...Látjuk a közeledő halakat, látjuk a horog közelbe falatozó busák mozdulatait, Úszónk rezdülésiből már sejtjük a méretét, fajtáját, és a torokban veri a szív az ütemet, adrenalin, tömör izgalom. Egyszerűen, ha semmi más előnye nem lenne az úszós busázásnak, a látvány miatt is ezt választanám. Mivel látjuk mi történik gyakorta kell találékonynak lenni, hogy kapásra bírjuk busát. 10cm feljebb, vagy lejjebb, stb...ezernyi módon próbálkozni apró kis változtatásokkal akár egyetlen horgászat alatt. Látni a kiforduló uszonyokat, vagy épp az úszó alól kimozduló busát, csodaszép, arról meg ne is beszéljek, mikor a horoggal a szájában repül ki a vízből a hatalmas hal akár 2 méter magasságba több méter hosszan. Páratlan élmények ezek. Fenekezőn mit látunk? Görbül a botvég, vagy szalad a nyeletőfék, vagy odaragad a karika, sípol a jelző, és annyi...a horgászat kapáson kívüli része üres.
A látvány pedig maga a horgászat szépsége és csodája...Látjuk a közeledő halakat, látjuk a horog közelbe falatozó busák mozdulatait, Úszónk rezdülésiből már sejtjük a méretét, fajtáját, és a torokban veri a szív az ütemet, adrenalin, tömör izgalom. Egyszerűen, ha semmi más előnye nem lenne az úszós busázásnak, a látvány miatt is ezt választanám. Mivel látjuk mi történik gyakorta kell találékonynak lenni, hogy kapásra bírjuk busát. 10cm feljebb, vagy lejjebb, stb...ezernyi módon próbálkozni apró kis változtatásokkal akár egyetlen horgászat alatt. Látni a kiforduló uszonyokat, vagy épp az úszó alól kimozduló busát, csodaszép, arról meg ne is beszéljek, mikor a horoggal a szájában repül ki a vízből a hatalmas hal akár 2 méter magasságba több méter hosszan. Páratlan élmények ezek. Fenekezőn mit látunk? Görbül a botvég, vagy szalad a nyeletőfék, vagy odaragad a karika, sípol a jelző, és annyi...a horgászat kapáson kívüli része üres.
No de lássuk mit tud az úszós módszer:
- néhány kiló etetőanyag elég akár egész napos horgászatra is : 2-3kg módszertől függően (tablettával horgászva sokkal kevesebb: 1kg)
- aktív horgászat, folyamatos odafigyeléssel, amely látványban izgalomban igazi horgászélmény, sokszor még egy úgymond eredménytelen horgászat is páratlanul szép élménnyel gazdagít.
- a törpeharcsa ha nem tömérdek van a vízben elkerülhető. Mindenesetre sokkal kevesebb egyéb hal akad a horogra.
- kreatív horgászat, szinte mindig változó apróságokkal, ha jól figyelünk eredményesek lehetünk
- mivel ott horgászunk rájuk ahol tartózkodnak, alapból eredményesebb a horgászat.
Egy igazi busahorgásznak már nem a megfogott busák száma jelenti a horgászat örömét. Hanem maga az adott atmoszféra az öröm. A közeledő, vagy épp az úszó alól elugró burványok, a vízből előtűnő farkak, uszonyok, hátak. A hatalmas tolóhullámok. A sárga szájak. Az úszó imbolygása. Sorolhatnám sok oldalon keresztül. Aki nem látta, nem tapasztalta, vagy egyáltalán: nem értékeli, annak hiába is mondanám. Pedig az igazság az, hogy legtöbben azért vágnak bele a busázásba, mert látták a halakat. Látni őket, megismerni, és becsapni, véleményem szerint ez lenne a busahorgászat.
Egy egy horgásznap után gyakorta kérdezik tőlem, hogy: na mi volt? Én meg: húú, csodás volt! Mennyit fogtál? Semmit! S akkor látom az értetlen tekintetet. Akkor vajon mért volt csodás? Így az asztal mellől visszagondolva alig emlékszem a kifogott halakra. Az rutin. Bevágás, fárasztás, szákolás. Sokkal inkább egy-egy sikeres etetésre, mikor tömegével sikerült őket méternyire odacsalni, vagy a látványra ahogyan az úszó tövéből a magasba veti magát. Vagy épp a meg nem akasztott viszont látványos kapás közepette elmenekült halakra. Sőt volt rá példa, hogy már abban reménykedtem nem lesz kapás, olyan gyönyörű volt nézni a jámbor halakat, ahogyan keringve szipogtak az etetésen. S mondhatni lelkiismeret furdalással emeltem a botot, az elmerült úszóra reagálva. S talán 5 éve volt mikor először mondtam a páromnak: én sajnálom őket, ahogyan rám néznek a nagy szemeikkel, s már nem akarom a vesztüket.
