Ahogyan a címben is említem ez egy vélemény. Mégpedig a sajátom. A sok érdeklődő miatt úgy döntöttem inkább nyilvánosan mondom el ezt, mint sok sok levélben magyarázgatni. Bevallom a sok év tapasztalat és kifogott busa a hátam mögött meg is követeli tőlem, hogy véleményt alkossak a kis horgászfilmről, azt azonban kihangsúlyozom, nem a bíróság vagyok aki ítélkezik, csak egy hozzáértő aki értékel.
Azonnal egy vicc ugrott be, mikor a válaszon kezdtem gondolkodni:
- Hogy vagy?
- Jól!
- Bővebben?
- Nem jól!
Tömören én is ezt tudnám mondani xD. Amennyiben mélyebben elemzem akkor nagyon nem jó a film. Egyébként tetszett, s talán még jobban J. Krisztián busahorgászatról alkotott záró véleménye. Nem mellesleg nagyszerű horgásznak tartom, mondhatom igazi horgásznak, ami tőlem talán a legnagyobb dicséret. Ha nem így lenne nem venném a fáradságot, hogy egyáltalán reagáljak a kisfilmre.
Végig mosolyogtam a filmet, tetszett alapból, és nem is sokat vitáznék a filmben elhangzottakkal, mert a nagy részét már hallhattátok, olvashattátok tőlem is.
Sok évvel ezelőtt Főző Péternek írtam, hogy nem tartom valósnak azt az állítást, hogy a módszer feltalálója, mert nem az, most Krisztiánnak is ez az egyik válaszom. A mai világban akkora újításokat már nehéz a horgászatba hozni, hogy azt állíthassuk róla, hogy mi találtuk ki. Ezek a módszerek egyszerűen ahogyan a népmesék: kialakulnak, s apró léptekkel módosulnak. Földrajzi területenként más és más irányba kicsit.
A fenekező horgászatra nem térek ki. Az ahogyan a "nagykönyben" meg van írva, olyan volt amilyennek kellett lennie.
Ami szúrta a fülemet, az csupán az az egy szó volt, mikor a hungarocell golyóra azt mondta: csali. Nem Krisztián! Az nem csali. Épp olyan része a szereléknek, mint az úszó, vagy a zsinór, vagy az ólom, vagy a horog. Ráadásul épp a legnélkülözhetőbb része. De busahorgászat esetében nem csali. A csali azaz csalétek az amivel odavonzod és becsapod a zsákmányt. Sőt azt is elmondom, hogy ebben az esetben felesleges volt. Csupán akkor van értelme a könnyítésnek, amennyiben puha fonott zsinórra kötöd a horgokat. Egy merev fluorkarbonon semmi funkciója nem volt.
Egy picit ki kell térnem a témáról, bár alapból ide tartozik. Az a véleményem kétféleképpen akad a busa: egyik, hogy beszippantsa a horgot és valószínűleg kifújáskor fordul a szájába, a másik eset pedig mikor szipogás közben egyszerűen felakad a horogra. Persze a szabályos szájban történő akadásról beszélek. Nem egyforma erejű szipogással táplálkozik a busa. Ugyebár szipognia akkor is kell, ha csak lélegzik, de egész más az eset mikor rákattanva a kajára táplálkozik. Utóbbi esetben hatalmas mennyiségű víztömeget mozgat meg. Ezek a leglátványosabbak is, mikor hatalmas gyűrűkkel jelezve útját halad, vagy éppen áll egy helyben. Legjobb esetben az úszónk alatt. A hatalmas szipogások viszont legtöbbször akkor vannak mikor valóban számára tetsző felhőt talál, míg az apróbbak inkább olyan kereső szipogások.
Visszatérve az akadásra. A merev előkén elhelyezett horogba mondhatnám egyszerűen beleúszik, s nem kifejezetten szívással kerül a szájába, ezért is láthatta Krisztián, hogy alig mozdul a horog s az egészen közeli se kerül még a szájába. Na nem Krisztián találmánya ez a típusú előke, sokkal inkább a "népmese" fokozása, mely ebben az esetben Dél-Amerikába vette az irányt. Főként Brazíliában horgásznak merev előkékre kötött horgokkal, ott a horgokat rugalmas acélelőkén helyezik a kosár köré. Nekem fene tudja nem tetszett (mert nem tudtam akkor megoldani :D ) és mivel eredményes volt a puha előke ezért nem használtam. (Megjegyzem fenekező szereléken is a kosár felett elúszó busa beleakad a felemelt horogba, nem beszippantsa azt.) Persze, ha nem lenne eredményes akkor valószínűleg ki sem alakul a rugalmas előkét alkalmazó módszer. Sose felejtem el mikor bő hat éve az első emailt kaptam Braziliából, ledöbbentem, hogy a hatalmas halfauna mellett mi a francot akarnak a busától xD. A kaja érdekelte őket, az igazi CSALI xD nem a hungarocell golyó. Akkoriban azt hittem a babán ízt nagyon kedvelik a busák, van is egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy a legtöbb Brazil busakaját gyártó cég banán ízben gyárt legtöbbet xD.
Na egy lépéssel tovább. A két egymás fölé kötött előkén a horog kosár nélkül. Ugye ez mindenek őse. Onnan jött ahonnan a busa, Kínából. Persze Kínában is azokon a vizeken használják, ahol karnyújtásnyira tudjuk csalni a busát. Többnyire spiccboton. Furcsa horgászat az biztos. Emlékszem mikor először láttam azt sem tudtam mire véljem. Spicc bot, a végére meg vékony kötél, aztán ha akkora jött akkor engedték, hogy a botot vigye és a kézben tartott madzaggal fárasztottak tovább. Nem mellesleg a magyar piacra is megpróbálták behozni ezt a madzagos módszert, minthogy nem láttam még senkit használni ezért gondolom nem sikerült. Szóval az ős kínai horgász módszer, melyet valójában bármely más békés hal horgászatához is használnak, nem csak kifejezetten a busához. Csupán ezzel a módszerrel megfogják a busákat is. Az alap szinte megegyezik Krisztiánéval, csak az úszó mérete lényegesen kisebb pont az egyéb halak fogása miatt. Apró kis felhősítő etetések, az úszóra, különbség csupán, hogy a horgokra is gyúrnak belőle, és sok esetben a busa valóban beszippantja azt, s a kárász, ponty is, meg mindenféle számomra ismeretlen hal.
Egyre közelebb kerülünk a filmhez és lassan eljutok nemtetszésemhez is. Nincs csali! A horgok szabadon lógnak a vízben és szerencsénkre, noha a bedobált felhősítő anyag segít(na ez a csali), mégiscsak a véletlenre várunk, hogy a busa épp ott ússzon és beleakadjunk abba. Lehetőleg a szájával. Sajnos itt kell megállnom. Megérkeztünk Magyarországra a "népmesénkkel". Szégyen nem szégyen, egykoron én is így kezdtem a busahorgászatot. Az viszont szégyen, hogy a mai napig sokan így folytatják. Mért mondom ezt? Egyszerűen mert etikátlan. Sajnos a legtöbb horgász nem Jankovich Krisztián, hanem egyszerű horgászemberke aki szívesen vinne haza halat. Úgyis olyan gyűlölt fajta, hát szemet huny felette mindenki, ha picit máshogy akadt a horogra. Tény, hogy a legtöbb ember képtelen kivárni, hogy a csábító hatalmas halak végre szabályosan megakadjanak, ezért mikor horogközelbe úsznak, nagyokat rántanak, és gyakran akad is a busa. Persze sok le is akad, végig hasított testtel, de nem érdekel ez senkit. Folytatódik tovább az efféle úri gereblyézés, hiszen minden szabályosan zajlik. Még átláthatatlanabb is, mint a ragyogóan elterjedt gumihalazás. Komolyan mondom undor fog el írás közben. Nyár kellős közepén egy szál gatyában dobálják a komoly méretű gumihalat a busa járta víz közepe felé és szaggatva tépik kifelé, és mikor kérdőre vonod, csak perget, balinozik, ha megkérded minek az a 30as fonott, akkor is van válasz: és ha harcsa jön? Idén tanúja voltam ahogyan egy kb. 28 kilós pettyest fogott a "szerencsés" pergető horgász. (A szabály úgy szól, hogy a kívülről akadt halat vissza kell engedni.) Érdekes módon alapból volt nála vágó horog, mikor biztonsággal beléakasztotta akkor a késével adta meg a kegyelemdöfést a halnak majd a part távolabbi részére vonszolta. Ott már nem sokat szenvedett a hal, párszor mozdult csak míg a becsületes pergető horgász térdelt mellette és telefonált. Majd újra felvette a botot és dobált volna tovább, ha az első dobás után nem lát meg, ahogyan állok a túlparton és telefonnal videózom. Akkor összepakolt és elment. Sajnos a túlparton volt és a tűző nap miatt alig volt kivehető mi is történt. Másnap is láttam ugyanazon a helyen. Szándékosan arra mentem, megálltam és szó nélkül bámultam. Vagy öt percig tűrte csak. Pakolt és ment. De sok ilyen van, és nem érdekli azokat akik tenni tudnának ellene. Persze félre ne értse senki, jómagam is pergetek olykor, bár inkább a gyors folyású patakok domolykóit, pisztrángjait szeretem célba venni könnyű felszereléssel a vadregényes tájakon. Nem a pergető horgászokkal van bajom, őket megismerni messziről, ahogyan ezt a másik csoportot is.
Hú, de elkalandoztam. Szokásosan xD!
Lényeg, hogy ezt a módszert is sokan használják és kihasználják, csak nem bízzák a véletlenre a horog akadását. Emiatt úgy érzem felelőtlenség a további népszerűsítése. Egyetlen szerencse, hogy a módszer csak nagyon korlátozott helyen alkalmazható, azaz csak ott, ahová tartósan közel tudjuk csábítani a busát, és ott is tudjuk tartani. Áramló vízben már elsodorja a kajával együtt a busákat is a víz. Na igaz, hogy csónakkal követhetőek.
Leginkább ez a módszer nem tetszett a filmben. Csak halkan megjegyzem, hogy egy céltudatos kosárral tablettával történő horgászat hatékonyabb is. Ha nem így lenne lehet még én is ott tartanék :)
Na de lépjünk tovább, a módszeren kívül is van még mit elemezni xD.
A kaja! Szinte felröhögtem mikor bekapcsolt a kávédaráló. Nem Krisztiánon, magamon. Én is megcsináltam xD. Rám is nézett a párom a film nézése közben. Lehet tenni bele ezt is azt is, meg nem is kell bele. Az eredmény ugyanaz. Egy rövidke történetet hadd meséljek el. Régóta ismerjük egymást Karcsival aki szenvedélyes busahorgász, de csak az idén kezdtünk el együtt horgászni. Akárha tíz fogásos ebéd a csali arzenál amivel a partra érkezett néhány első közös horgászatunk alkalmával. Ahogyan utólag Ő is mondja volt ott mindenféle hanna-manna. Aztán mégiscsak én fogtam silány kis szokványos keverékemmel. Mindenféle hanna-manna nélkül. Jó pár horgászat kellett mire eljutott oda, hogy megértse nincs rá szükség. Felesleges pénz és energia kidobás. Olyannyira megértette, hogy az idei évben vitte is a pálmát egy 21kg pettyes busával, míg nekem a legnagyobb csupán egy 14,5 kilós volt. Lehet az etetőanyagba rakni mindenféle jó cuccot, de legtöbb esetben pénz kidobás minden további összetevő, mert nem leszünk tőle sikeresebbek. De ezt az etetőkosaras részben leírtam azt hiszem. Lehetne hülyíteni a horgászokat a speciális összetevőkről, de inkább az alap összetevők helyes aránya a sikeres csali kulcsa.
Akkor most beszéljünk a szerelék láthatóságáról. Nem rég egy hozzászólásban már írtam erről. Véleményem, hogy ezeket a látja nem látja dolgokat nekünk embereknek találták ki. A halak meg látják így is úgy is. Tény, hogy riasztóan hathat egy nagy élénk úszó, riasztó lehet a vastag zsinór, nagy horog, de ezt nem tudom tapasztalattal alátámasztani. Inkább azt mondanám van eset, hogy jól jön a nem riasztó kinézetű szerelék. Legtöbbször azonban nem döntő fontosságú. A halak akkor is látják a bemoccanó úszót, ha az nekünk láthatatlan. Mi emberek a szemünkre alapozzuk a látás elméletet, a halaknál viszont ez máshogy működik. Remélem nem gondolja senki sem, hogy a busa meglátja felhőt a vízben 100 méterről és odaúszik. Éjjel a vaksötétben, hogyhogy nem megy neki a partnak, vagy a fának, stégnek, stb. A halak minden bizonnyal kiválóan érzékelik közegüket a szemük nélkül is. Különösen a ragadozók, és természetesen a busa is, aki hihetetlen érzékekkel megáldott hal. Tény ami tény pár éves írásomban szerepel is, hogy ha lehet kerüljük az élénk színű úszókat, ezek a véletlenül megmoccanó úszók alól gyakrabban menekül el a busa, de azt nem mondtam, hogy nem közelíti meg. Van egy bevett módszerem ami nagyon sok busát eredményez. Ez pedig, hogy kapástalan időszakban, gyakran megmozdítom a szereléket, ilyenkor nagyobb mennyiségű felhő képződik a vízben, ami olykor felér egy etetéssel, s ha a busa a közelben van odaúszik hozzá. De ha a busa közvetlenül alatta van, akkor megriad. Leggyakrabban lejjebb merül kicsit és pillanatok múlva akár már horog közelben, vagy a horgon van. Élénk úszóknál előfordul, hogy távolabbra menekül és óvatosabban viselkedik a továbbiakban. Azonban az úgymond láthatatlan úszó, a fluorkarbon zsinór semmivel sem eredményesebb, mintha hagyományos módon szerelnénk. Amennyiben a busát valóban zavarná a zsinór akkor mindig kikerülné és sosem lenne beleúszás. Persze sok mindentől függ, hogy veszélyforrásnak ítéli-e szerelékünket vagy sem. Ha nincs csali a horog közélben akkor egész biztosan nem vonzódik hozzá. Lényeg ami lényeg: a busát nem érdekli a szerelékünk a táplálék érdekli. Közeli horgászat esetén ugyanúgy lát, érzékel bennünket, ahogyan mi őt. Amikor erre rádöbbentem, kezdtem el sokkal sokkal nagyobb tisztelettel és szeretettel kezelni őket, és persze jó adag lelkiismeret furdalással. Nem hiba a láthatatlanságra törekedni, bennem is sokszor megfordult a gondolat, aztán a tapasztalatok azt mutatták legalább akkora naivitás, elhinni, hogy láthatatlanok vagyunk a busa számára, mint ahogyan ő elhiszi, hogy csak ártatlan része vagyunk a környezetnek. Valakikből csak fent kell tartania magát a horgászpiacnak, nagyjából ennyi a véleményem a láthatatlan szerelékek hatékonyságáról busahorgászat esetében.
Talán az az egy dolog van még, ami a filmben nem is volt annyira kiélezve, mint az írásban: még pedig, hogy Krisztián rájött a pettyes busa fogásának nyitjára. El kell keserítenem mindenkit. Tapasztalatom, hogy ennek nincs nyitja. Az igazság az, hogy azokból a busákból tudunk fogni amelyek az adott vízen, vízszakaszon tartózkodnak. Ez a helyzet a busák nagyságával is, fajtájával is. Amennyiben az adott helyen pettyesek vannak épp akkor pettyeseket fogunk, ha fehérek akkor fehéret. Ha kicsik akkor kicsiket, ha nagyok akkor nagyokat. Helyválasztással tudunk szelektálni bizonyos szinten. Mint írtam már a busák akárha óramű pontossággal vándorolnak a vízen, szinte mindig ugyanott és ugyanakkor. Ez a vízben lévő áramlatok függvénye. Azokon a részeken ahol kapitális busával találkozunk, ott meg fog történni újra és újra. Míg vannak helyek ahová egyszerűen odacsalhatatlanok a busák. Kihasználva helyismeretünket tudunk sikeresebbé tenni egy-egy horgászatot. Tehát egyszerűen ott kell próbálkoznunk ahol alapból is gyakran látjuk a megfogni kívánt busákat.
Új dolgot sajnos nekem nem tudott mutatni a videó, igaz ami igaz csodálkoztam is volna rajta xD. Sokkal inkább ismertem régi önmagamra. A sok emléket felidéző próbálkozásaimra.
Az viszont jól esett, ahogyan láttam miként keríti J. Krisztiánt is hatalma alá a busa-láz! Biztos vagyok benne, hogy részese volt annak a különleges atmoszférának amit a közeli úszós busázás nyújt. Felejthetetlen élmények ezek. Persze tudom, jó érzés megfogni egy kapitális pontyot, amurt, de összehasonlíthatatlan a busával szemben. Nem akarok hasonlatokat mondani, mert nem szeretem bántani az embereket, de pl. az idén pici horoggal, vékony zsinórral olyan lazán tereltem szákba egy bő 12 kilós pontyot, hogy meg se kottyant, míg ismerve egy ugyanakkora busa kirohanásait esélyem nem lett volna azzal a felszereléssel. Legtöbb esetben komoly, nagyon komoly ellenfél a busa! És az igazi horgászizgalom nem kapástól kezdődik, hanem már jóval előtte, mikor még a kapás eszünkbe se jut, s csak reményként tekintünk rá.
Mivel is fejezhetném? Jó volt! Bővebben meg olvashattátok xD!
Hú, de elkalandoztam. Szokásosan xD!
Lényeg, hogy ezt a módszert is sokan használják és kihasználják, csak nem bízzák a véletlenre a horog akadását. Emiatt úgy érzem felelőtlenség a további népszerűsítése. Egyetlen szerencse, hogy a módszer csak nagyon korlátozott helyen alkalmazható, azaz csak ott, ahová tartósan közel tudjuk csábítani a busát, és ott is tudjuk tartani. Áramló vízben már elsodorja a kajával együtt a busákat is a víz. Na igaz, hogy csónakkal követhetőek.
Leginkább ez a módszer nem tetszett a filmben. Csak halkan megjegyzem, hogy egy céltudatos kosárral tablettával történő horgászat hatékonyabb is. Ha nem így lenne lehet még én is ott tartanék :)
Na de lépjünk tovább, a módszeren kívül is van még mit elemezni xD.
A kaja! Szinte felröhögtem mikor bekapcsolt a kávédaráló. Nem Krisztiánon, magamon. Én is megcsináltam xD. Rám is nézett a párom a film nézése közben. Lehet tenni bele ezt is azt is, meg nem is kell bele. Az eredmény ugyanaz. Egy rövidke történetet hadd meséljek el. Régóta ismerjük egymást Karcsival aki szenvedélyes busahorgász, de csak az idén kezdtünk el együtt horgászni. Akárha tíz fogásos ebéd a csali arzenál amivel a partra érkezett néhány első közös horgászatunk alkalmával. Ahogyan utólag Ő is mondja volt ott mindenféle hanna-manna. Aztán mégiscsak én fogtam silány kis szokványos keverékemmel. Mindenféle hanna-manna nélkül. Jó pár horgászat kellett mire eljutott oda, hogy megértse nincs rá szükség. Felesleges pénz és energia kidobás. Olyannyira megértette, hogy az idei évben vitte is a pálmát egy 21kg pettyes busával, míg nekem a legnagyobb csupán egy 14,5 kilós volt. Lehet az etetőanyagba rakni mindenféle jó cuccot, de legtöbb esetben pénz kidobás minden további összetevő, mert nem leszünk tőle sikeresebbek. De ezt az etetőkosaras részben leírtam azt hiszem. Lehetne hülyíteni a horgászokat a speciális összetevőkről, de inkább az alap összetevők helyes aránya a sikeres csali kulcsa.
Akkor most beszéljünk a szerelék láthatóságáról. Nem rég egy hozzászólásban már írtam erről. Véleményem, hogy ezeket a látja nem látja dolgokat nekünk embereknek találták ki. A halak meg látják így is úgy is. Tény, hogy riasztóan hathat egy nagy élénk úszó, riasztó lehet a vastag zsinór, nagy horog, de ezt nem tudom tapasztalattal alátámasztani. Inkább azt mondanám van eset, hogy jól jön a nem riasztó kinézetű szerelék. Legtöbbször azonban nem döntő fontosságú. A halak akkor is látják a bemoccanó úszót, ha az nekünk láthatatlan. Mi emberek a szemünkre alapozzuk a látás elméletet, a halaknál viszont ez máshogy működik. Remélem nem gondolja senki sem, hogy a busa meglátja felhőt a vízben 100 méterről és odaúszik. Éjjel a vaksötétben, hogyhogy nem megy neki a partnak, vagy a fának, stégnek, stb. A halak minden bizonnyal kiválóan érzékelik közegüket a szemük nélkül is. Különösen a ragadozók, és természetesen a busa is, aki hihetetlen érzékekkel megáldott hal. Tény ami tény pár éves írásomban szerepel is, hogy ha lehet kerüljük az élénk színű úszókat, ezek a véletlenül megmoccanó úszók alól gyakrabban menekül el a busa, de azt nem mondtam, hogy nem közelíti meg. Van egy bevett módszerem ami nagyon sok busát eredményez. Ez pedig, hogy kapástalan időszakban, gyakran megmozdítom a szereléket, ilyenkor nagyobb mennyiségű felhő képződik a vízben, ami olykor felér egy etetéssel, s ha a busa a közelben van odaúszik hozzá. De ha a busa közvetlenül alatta van, akkor megriad. Leggyakrabban lejjebb merül kicsit és pillanatok múlva akár már horog közelben, vagy a horgon van. Élénk úszóknál előfordul, hogy távolabbra menekül és óvatosabban viselkedik a továbbiakban. Azonban az úgymond láthatatlan úszó, a fluorkarbon zsinór semmivel sem eredményesebb, mintha hagyományos módon szerelnénk. Amennyiben a busát valóban zavarná a zsinór akkor mindig kikerülné és sosem lenne beleúszás. Persze sok mindentől függ, hogy veszélyforrásnak ítéli-e szerelékünket vagy sem. Ha nincs csali a horog közélben akkor egész biztosan nem vonzódik hozzá. Lényeg ami lényeg: a busát nem érdekli a szerelékünk a táplálék érdekli. Közeli horgászat esetén ugyanúgy lát, érzékel bennünket, ahogyan mi őt. Amikor erre rádöbbentem, kezdtem el sokkal sokkal nagyobb tisztelettel és szeretettel kezelni őket, és persze jó adag lelkiismeret furdalással. Nem hiba a láthatatlanságra törekedni, bennem is sokszor megfordult a gondolat, aztán a tapasztalatok azt mutatták legalább akkora naivitás, elhinni, hogy láthatatlanok vagyunk a busa számára, mint ahogyan ő elhiszi, hogy csak ártatlan része vagyunk a környezetnek. Valakikből csak fent kell tartania magát a horgászpiacnak, nagyjából ennyi a véleményem a láthatatlan szerelékek hatékonyságáról busahorgászat esetében.
Talán az az egy dolog van még, ami a filmben nem is volt annyira kiélezve, mint az írásban: még pedig, hogy Krisztián rájött a pettyes busa fogásának nyitjára. El kell keserítenem mindenkit. Tapasztalatom, hogy ennek nincs nyitja. Az igazság az, hogy azokból a busákból tudunk fogni amelyek az adott vízen, vízszakaszon tartózkodnak. Ez a helyzet a busák nagyságával is, fajtájával is. Amennyiben az adott helyen pettyesek vannak épp akkor pettyeseket fogunk, ha fehérek akkor fehéret. Ha kicsik akkor kicsiket, ha nagyok akkor nagyokat. Helyválasztással tudunk szelektálni bizonyos szinten. Mint írtam már a busák akárha óramű pontossággal vándorolnak a vízen, szinte mindig ugyanott és ugyanakkor. Ez a vízben lévő áramlatok függvénye. Azokon a részeken ahol kapitális busával találkozunk, ott meg fog történni újra és újra. Míg vannak helyek ahová egyszerűen odacsalhatatlanok a busák. Kihasználva helyismeretünket tudunk sikeresebbé tenni egy-egy horgászatot. Tehát egyszerűen ott kell próbálkoznunk ahol alapból is gyakran látjuk a megfogni kívánt busákat.
Új dolgot sajnos nekem nem tudott mutatni a videó, igaz ami igaz csodálkoztam is volna rajta xD. Sokkal inkább ismertem régi önmagamra. A sok emléket felidéző próbálkozásaimra.
Az viszont jól esett, ahogyan láttam miként keríti J. Krisztiánt is hatalma alá a busa-láz! Biztos vagyok benne, hogy részese volt annak a különleges atmoszférának amit a közeli úszós busázás nyújt. Felejthetetlen élmények ezek. Persze tudom, jó érzés megfogni egy kapitális pontyot, amurt, de összehasonlíthatatlan a busával szemben. Nem akarok hasonlatokat mondani, mert nem szeretem bántani az embereket, de pl. az idén pici horoggal, vékony zsinórral olyan lazán tereltem szákba egy bő 12 kilós pontyot, hogy meg se kottyant, míg ismerve egy ugyanakkora busa kirohanásait esélyem nem lett volna azzal a felszereléssel. Legtöbb esetben komoly, nagyon komoly ellenfél a busa! És az igazi horgászizgalom nem kapástól kezdődik, hanem már jóval előtte, mikor még a kapás eszünkbe se jut, s csak reményként tekintünk rá.
Mivel is fejezhetném? Jó volt! Bővebben meg olvashattátok xD!
