Cikk: A busa, mint időzített bomba

A busa, mint időzített bomba

2011. augusztus 15. 14:16 Szuromi Rita

 

Tisza-tó | Többen úgy vélik: a tájidegen busák túlzott szaporodása idővel ökológiai katasztrófához vezethet.

Mik ezek?

Nincs természetes ellensége, halászni pedig nem lehet a Tisza-tavon. Meddig bírja a tó élővilága a busaterheltséget? A kérdés egyre többeket foglalkoztat.

– A legtöbb hallal ellentétben a busa évente akár háromszor is ívik – jelezte Kiss Ferenc túravezető. – Ez a betelepített faj planktonikus élőlényekkel táplálkozik, vagyis a mohó és szapora kopoltyús eleszi az értékesebb őshonos fajok elől a létfenntartáshoz és növekedéshez szükséges élelemmennyiséget. Vagyis hiába telepítenek kis harcsákat a tóba, ha azok nem jutnak elegendő táplálékhoz. A busák kiemelése csak hálóval lenne lehetséges, ám az tiltott a tavon, vagy súlyzott hármas horoggal, ám ez sem megengedett. Lassan eljutunk odáig, hogy vizsgálni kellene a busa mennyiségét, s amikor az eléri a kritikus tömeget, akkor valamilyen módon szabályozni kellene a jelenlétüket.

– Jelenleg nincs megfelelő módszerünk a halászatára, de egészen biztosan lehet rá megoldást találni. Irtás helyett ezen érdemes töprengeni – válaszolta a felvetésre Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke. – A távol-keleti eredetű, akkoriban növényevőnek nevezett halfajok első szállítmánya 1963-ban érkezett Magyarországra. A haltermelők azt a részét kívánták velük hasznosítani vizeink táplálékkészletének, amelyet őshonos halaink kevéssé vesznek igénybe.

– A fehér busa kitűnően alkalmazkodott környezeti viszonyainkhoz, és ellentétben az eredeti várakozásokkal, rendszeresen szaporodik nálunk. A kutatók egy része úgy véli, hogy ez csak erősen áramló folyóvizekben mehet végbe, miként eredeti hazájában, de okunk van feltételezni, hogy a faj alkalmazkodása tovább folytatódott. Három éve ugyanis a Tisza-tó tározóterének egy olyan részén fogtuk egészen friss, 20 milliméternél kisebb ivadékát, ahová áramlás nem sodorhatta, mivel azt egy csatornán keresztül, visszaduzzasztással tölti fel a folyó. Ezek a példányok tehát nagy valószínűséggel nem folyóvízben, hanem állóvízben jöttek világra. A szaporodásmód ilyen változása a Balaton folyamatosan megújuló, fiatal korosztályokat is jelentős arányban tartalmazó busaállományára is magyarázatot adhat – mondta a szakember.

Jó szakács kellene hozzá...

A busáknak őshonos pontyféléinktől meglehetősen elütő külsőt kölcsönöz alul elhelyezkedő szemük. Talán ez is oka, hogy sokan idegenkednek tőlük, sőt újabban kifejezett ellenszenv is tapasztalható irányukban. Egyesek szerint meg kell tőlük szabadulni, ki kell őket irtani, mert károsan hatnak vizeinkre, halainkra. Azon túl, hogy ezek az állítások megalapozatlanok, végrehajtásuk is lehetetlen. A cianidszennyezés irtózatos pusztítása szinte meg se látszott a Tisza busaállományán. Nem irtani kell a busát, hanem kifogni és megenni. Mert nem csak egészséges a húsa, egy jó szakács keze alatt halételként is kiváló. Persze, több fantázia kell hozzá, mint a halászléhez és a rántott halhoz.