Nyomós okok a távoli horgászatra
Kétségtelenül hatékonyabb, ha a közelben tudunk a busára horgászni, mégis előfordulnak olyan esetek, mikor ez nem lehetséges. Leggyakoribb ok a busa óvatossága. A közeli horgászathoz, bizony csend kell, na nem azt jelenti ez, hogy szótlan ülni és várni a kapást, de az erős, és főként hirtelen zajok, megriasztják a busát, a folyamatos hangoskodástól, pedig sokkal óvatosabban szemlélik vízbe dobott csalink, s akár egyértelműen el is kerülik. Ezeket az apróságokat fel kell ismerni. Ritka az a horgászcsapat, akik, ha hárman vannak csendben maradnak. Már ez is elég ok lehet arra, hogy távolabb kezdjünk próbálkozni. Mert még ha valóban csendben is maradunk a gyakoribb dobások is elegendőek lehetnek, hogy a busák elkerüljék a horgokat. Ilyenkor az ideális 10-15 méteren való horgászatot, legalább 20-30 méterre kell bővítenünk.
Persze, nem csak a zajongás adhat okot a távolabbi horgászatra, egyes horgászhelyeken magától értetődően nincs is lehetőség a közeli horgászatra. Túl sekély partszakasz, hínárral benőtt partsávok, stb. Csak megjegyzem, ellentétben legtöbb hazai halfajunkkal, a busa nem az akadók közelében keresi a táplálékot, hanem legtöbbször a nyílt vízen. Mint a fárasztásos fejezetben említettem is, fárasztás közben is leggyakoribb eset, hogy a nyílt víz felé ront. Eredményes horgászatához tehát inkább a nyílt akadóktól mentes vízterületet választjuk.
Az időjárás gyakorta csúnyán beleszól a busahorgászatba. Annak ellenére, hogy fogtam már busát, esőben, szélben, viharban, cseppet sem mondanám, hogy ezek horgászatunk nem befolyásolják. Én folyamatosan figyelem az időjárást. Szerencsére az internet korában, már nem csak a rádióban elhangzó rövid jelentésre kell alapozni, vagy a horgászat előtti esti híradóra, hanem az időjárást kísérhetjük műholdakról, felhők vonulását, szélirányt - ami szinte a legfontosabb tényező - jó előre láthatjuk. Sose feledem azt az őszi csukázást, amikor a hajnali időjós, bemondta a rádióban, hogy 8 körül eláll az eső, és bizony délután egykor már az esőkabát varratai is kezdték felszedni a vizet, az egész napi makacs esőben. Tehát előre figyelem. mikor és hol lesznek ideálisak a feltételek egy jó busahorgászatra. Amihez elsősorban: szélcsend, és napsütötte meleg kell. A nyári meleg napok kétségkívül a legeredményesebbek.
A szélcsend. Itt is megtorpanok egy pillanatra. Busahorgászatban a szélcsendet nem feltétlenül kell globális szélcsendre érteni. Gyakorta elegendő, ha a horgászni kívánt vízszakaszon szélcsend uralkodik. Persze bárki számára megfigyelhető, hogy ahogyan csitul a szél, a busák is mozogni kezdenek. Nyári szeles napokon ezért rendkívül eredményes lehet a napnyugta előtti szélcsend, és az esti órák. Míg érdekes módon a hajnali csendes vízben, gyakran annak ellenére, hogy a vonuló busacsorda, majd fel lökte a szereléket, és bizonyos fokig reagált az etetésre is, pirkadatban nem sikerült fognom. Talán 6 óra volt a legkorábbi időpont, mikor sikerült kapást kicsikarnom. Pedig a látvány gyakorta elképesztő, nem ritka, hogy a kapitális busák tömegével vonulnak végig a partközelében. Csak sajnos nem táplálkoznak.
Na de vissza a szélre. Szeles időben amennyiben mód van rá, igyekezzünk olyan horgászhelyet választani, ahol hátszéllel horgászhatunk. Ez akár sikeresebbé teheti horgászatunk, mint a szélcsend. Akár az etetést is megtudjuk oldani 20-25 méteren ami bőven elegendő távolság az eredményes horgászathoz. Nem utolsósorban pedig az etetést befelé hordja a víz, tehát a szél miatt távolabb tartózkodó busák felé sodorja azt. Tehát alap, hogy úgy választjuk ki a horgászhelyet, hogy az etetés, mindenképp a busák feltételezett tartózkodási helye felé sodródjon.
Csak példának említem meg, hogy épp ahol az oldalon található busafárasztás videó készült, mindkét oldalt széles 15-20 métert benyúló hínármező található, noha a felvételen nem látszik, az az erőteljes rántás-húzás balra épp ennek a hínármezőnek a kikerülésére szolgáló manőver volt. Azon a helyen, erős oldalszélben úgy etettem, hogy az etetés nagy része, mondhatni beragadjon a hínárral övezett nyílt részbe, mivel ha távolabb etettem, azonnal elsodródott. Érdekes módon bejött, vagyis a busák jöttek be :) Egy ilyen alkalommal sikerült egy valódi dinót akasztanom, ami sajnos diadalmaskodott a szereléken. Nem mondhatnám, hogy meglepetésként ért, hiszen félórának előtte már láttam a hatalmas busákat előttem, cseppet sem túlzok, ha 40 kilósra saccolom a csorda néhány példányát melyek közül egynek sikerült behabzsolnia a horgot.
Zajongás, szélirány, horgászhely adottságai mellet, még mindig van egy általam ismert ok, ami kényszeríthet bennünket a távoli horgászatra. Ez pedig a már előbbi fejezetben is említett vonulás. Az a rejtett útvonal a busákban, ami szerint akárha törvényszerűen közlekednek. S míg legtöbb esetben képes akár 100 méterről is beállni az etetésre, vannak esetek, mikor tonnaszámra is dobálhatjuk az etetőanyagot, nem fognak közel jönni, akkor sem, ha az eddig említett okok közül egyik sem mérvadó. Valószínűsítem csak, hogy ilyenkor bőséges eleséget talál a megszokott útvonalon.
Ilyenkor jön a mondás igaza, ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Csak sajnos ez nem olyan egyszerű. Talán egy átlagos horgász számára igen, de egy vérbeli busahorgász nem azt teszi, hogy becsattintom a botot, hagy repüljön, és ha jön kapás, jön, ha nem, akkor nem.
Hú ezernyi kitérő kell még :) Busahorgász.
Egy jó horgász nyitott szemmel járja vízpartot, vagy üli. Figyeli, hallgatja, látja.
Talán ezért nem jött be nekem a feederes horgászat, ahol a spicc rezdüléseit kell figyelnem. Á, nekem a vizet kell néznem, látni a csodát :) Miközben horgászok, véremig, szívemig hatol a természet. Látom a nádszélben bukdácsoló szárcsákat, gyakran kikelésüktől kezdve figyelem, ahogy felcseperednek. A hattyúcsaládot. A távoli tanya kivénhedt ágain tanyázó vadászmadarat. A békára leselkedő siklót. Egy-egy ragadozó erőteljes csobbanását...és sorolhatnám. Az alap öröm nem a halfogás már régóta, inkább ez a nyugodt, noha gyakorta drámai világ, melyből az ott tartózkodó horgász kanyarinthat egy szeletet.
Lényeg, ami lényeg nyitott szemmel ülök a vízparton. Egyik ötletem, meglátásom sem abból fakad, hogy egyszer történt valami, és akkor az van, és így meg úgy a jó, hanem a sok sok parton töltött óra, a megannyi jó és rossz tapasztalat gyümölcse. Gondolom te is így vagy vele :)
Tehát látod, ami látható é magadban lassan feltérképezed a vizet. Idővel látni fogod azt is mikor, merre mozognak a busák. Ekkor már nincs más hátra, mint a közelükben horgászni. Na, de hogy ne legyen sok egyszerre, legyen az a következő fejezet.
