Rosszul szerelt szerlékek, képek...és rossz magyarázatok a busahorgászat szabályos módszereiről

...és a kész szerelék mellyel meg lehet fogni a cél halakat a busákat.

    Hát kedves horgásztársam, aki ezt a képet készítetted, ezzel aztán várhatod mire megakasztasz egyet! És azt is a véletlennek köszönheted majd! Tehát ez egy alapból rosszul elkészített szerelék, és valószínűleg olyan készítette aki sosem busázik, vagy lusta volt teljes magyarázatot adni.

    No, de miért nem jó ez a kép? Nekem nagyon is jó, hiszen legalább segítségével érthetővé tudom tenni a szerelékek helyes összeállítását. Szóval maga a szerelék is pont olyan mint a mellé található leírás. Olyan fogalmam sincs hol pecázzak rá és hogyan. Kibővítve pár hallomásból ismert leírással de, másolom is:

......Ha direkt busára szeretnénk horgászni akkor ha az etetőanyaghoz keverhetünk egy kis kukorica- vagy lucernalisztet esetleg egy kis tejport. De szereti az édeset is főleg a méz és vanília ízesítést.
Az etetőanyagot úgy kell bekeverni, hogy a vízbeérést követően azonnal szétessenek a gombócok és a vízoszlop közepén fejtsék ki hatásukat. Folyamatosan kell etetni, hogy az etetőanyag felhő állandó legyen.
Általában a vízoszlop felénél horgászunk rájuk úszós vagy fenekező módszerrel. Ne felejtsük el, hogy mivel igen erős és esetleg jókorára megnövő hallal állunk szembe ehhez válaszuk meg a felszerelésünket is. Ja és a horogra nem fontos csalit tenni, vagyis a legalkalmasabb csali egy szem technopufi, amit szürcsölése közben beszippant és máris lehet fárasztani.......

    Szóval, összeszedte amit hallott, és leírta, berakta. Amit mi busahorgászok köszönünk is, csak az a baj, hogy fele információ teljesen hibás. Ami jó azt gondolom tapasztalt busahorgászoktól szedte össze. A bajom csak ezzel az, hogy elolvassák kipróbálják a horgászok. És ezzel a leírással, csak véletlenül foghatnak busát majdnem biztosan kívülről akasztva. És akkor jönnek az egyébként is busaellenes haverok, hogy na én meg mondtam már régen, a busa az szeméthal és nem horgászatra való. Szóval miként lehet olyasmit írni, hogy fenekessel vagy úszóssal horgásszunk rájuk általában a vízoszlop felénél? Hoppá!!! Na akkor elő a fenekest, hogy a vízoszlop felénél kezdjünk horgászni....Egyszerűen nevetséges.

Mint leggyakrabb tanácsként halljuk is, bármely hal horgászatánál: ott kell rájuk horgászni ahol etettünk is rájuk. Ha a felszínen, akkor a felszínen. Ha fenéken, akkor fenéken. Ha vízközt akkor vízközt. Elvégre azért etetünk rájuk, hogy a horog közelébe csábítsuk őket, nem azért, mert láttunk már másokat is etetőanyagot a vízbe hajigálni. Maga az etetőanyag leírása is, hát...foghíjas és mindenképpen hibás. Tapasztalt busahorgászként mondhatom, hogy a felhősítés a legnagyobb célunk az etetőanyaggal. A nagyobb szemcsékkel, vagy akár darabkákkal, csak más halfajokat vonzunk az etetéshez. No igaz, ha úgyse ott horgászunk...hehe....akkor mindegy mit dobálunk be....és ha sok van, és nagyok, csak beleakad egybe a felspécizett horog. Csak kedves cikk író, ez nem céltudatos horgászat, és a közelében sem jár a busahorgászatnak. No, de a cikkről elég ennyi....folytassuk a végső ábrával, amivel ugye meg kéne fognunk a busákat. 

     Hát ez is pont olyan, mint a cikk. Se fenekes se úszós módszer. Minthogy a főzsinór a busafa felső karikájába van elhelyezve, joggal gondolhatjuk, hogy úszós szerelékről van szó. Na most a helyzet a következő: akkor minek rá a technopufi? A technopufi, ami ráadásul túl hosszú előkére van kötve, így felemeli a horgot, ezzel még távolabbra helyezve el CSALINKTÓL, mert bizony, van csalink is!!!!!!!! kedves sporthorgásztárs!!!!!! Na, de hadd fejezzem be a gondolatot. A technopufi felemeli a horgot, és így maximum a nagy testű halakba fog bele akadni, akik szerencsétlenek, a közelben bolyongva elúsznak szerelékünk felett, mi pedig véletlennek köszönhetve megakasztjuk őket. DE EZ NEM BUSAHORGÁSZAT!!!!!!!! És inkább gereblyézés, mintsem horgászat. Csakhogy nem hármashorgokat lebegtetett fel a szerző! Az sincs részletezve, ami nagyon fontos, és az egyik kulcsa a sikeres busahorgászatnak: hogy puha fonott zsinórra kell a horgot kötni. Ezzel érjük el, hogy könnyedén a szájába szippanthassa halunk a horgot.

       Visszatérve a csalira. Valóban nem a horgon van a csalink, de horgunknak a csali közelében kell lennie, ami pedig a tehnoplankton tabletta, vagy a technoplanktont imitáló etetőkosárból kiáradó zamatos felhő, amit behabzsol a horoggal együtt. Szóval akárha bojlizás, csalinkkal együtt beszippantja a horgot is. Pont olyan hülye a képen látható szerelék, mintha 20-30 centis hajszálelőkére fűznénk a bojlit a horogtól. És hátha beleakad a horogba a hülye ponty, amíg az etetésen turkál. Bosszantó az ilyen félretájékoztatás, mert bizony olvasóink elhiszik és alkalmazzák is. És véletlen akasztgatnak mindenféle halakat. Bár gyanítom, hogy néhány eredménytelen horgászat után, inkább a sarokba hajítják a busafát mondván, hogy nem működik, és vagy folytatják a becstelen gereblyézést, vagy visszatérnek egyéb halak horgászatához.

            Na de megvizsgálva mi lenne, ha mégiscsak fenekező módszert ábrázolna a kép?

          A technopufi ez ez esetben már alapszükséglet!!!! A hiba azonban marad hibának: a horgok túl hosszú előkére vannak kötve, és még mindig nem tudhatjuk, hogy vajon fonott zsinór-e az előkénk. Fenekező horgászat esetén az ólomnak pont azt a helyet kellene elfoglalnia ahol a képen a főzsinór van csatlakoztatva. Drága tablettánk így folyamatosan lerepülne a busafáról. (Megjegyzem, szabadon úsztatott készségnél is érdemes, az originális ütközőt saját gumi vagy egyéb huzallal erősíteni, bár mivel e horgászmód esetében nem nagy távolságokra horgászunk, csak ritka esetekben veszítjük el a tablettát.) Míg a főzsinór, maradhat akár a karikában, akár a karika alatti zárt részre kötve, vagy hurkolva. Bevallom én nem kifejezetten vagyok a hurkok híve. Néhány komoly halam már oda lett a hurok miatt, ezért inkább a biztos kötéseket javaslom. kifejezetten a duplazsinórvéggel kötött clinch csomót.

          Lefenekezett úszós horgászat esetén, az ólomelőke rögzítésére használhatunk hurkot is, hiszen legnagyobb igénybevétele csak a bedobás pillanatában van, illetve egy üres bevágáskor. A megfelelő hosszúságú ólomelőkénket, legtanácsosabb a képen látható karikába kapcsolt főzsinór alatti, zárt részre hurkolni.