Csak úgy a magam egyszerű horgászmódján szeretnék írni pár számomra kedves hal horgászatáról, melyekhez kevésnek találom a neten fellelhető információt....
Szivesen válaszolok a megjegyzésekben elhangzó kérdésekre is....illetve azt mondom beszéljük meg mint ahogy horgászokhoz illik :) Amennyiben további kérdésed van a busahorgászattal kapcsolatban bátran kérdezz a hzoltn@gmail.com emailcímen vagy egyszerűen a kicsit lejjebb bal oldalt található kapcsolat felvételi űrlapon.

AZ OLDALT FOLYAMATOSAN FRISSÍTEM, BŐVÍTEM, LÁTOGASS VISSZA KÉSŐBB IS :)

Kereső

Bal oldalt függőlegesen: BUSA HORGÁSZAT címszó alatt találod, meg a busázás, mikéntjéről, saját, és egyre több lelkes busahorgász tapasztalatából született írásokat. Legtöbb bejegyzés számokkal van ellátva, hogy sorrendbeli fejezetekbe foglalva olvashassa el a busázni vágyó látogató a megfigyeléseket, törvényszerűségeket, stb. Jó olvasást kívánok! és sok sok szabályos horgászmódszerrel zsákmányolt busát!

A lefenekezett csúszóólmos úszós szerelék

   Mondhatom, a legegyszerűbb lefenekezett úszós módszerről van szó. Akár a gyors folyású, mély folyókban is megállja a helyét. Nagy előnye az egyéb lefenekezett úszós módszerekkel szemben, hogy a vízmélységgel szinte nem is kell törődnünk, csalink - etetőkosár, technoplankton tabletta, egyéb, mégis a megfelelő mélységben fogja kifejteni csalogató hatását. 
    No de lássuk mit is takar  az elnevezés.
    A horgászvíz függvényében kiválasztjuk a megfelelő nagyságú ólmot. Az ólom akár gubancolódásgátló csővel ellátott ólom, sőt(!) ólmozott etetőkosár is lehet. Ezt bármiféle ütköző nélkül felhúzzuk a főzsinórra, ami remélhetőleg fonott zsinór. Amennyiben kagylós vagy köves a meder, akkor mindenképp fonott zsinórt használjunk. Ezután felrakunk egy az úszónk zsinórvezetőjének megfelelő ütközőt. Majd jöhet az úszó. Ennek természetesen szintén az adott körülményeknek kell megfelelnie. Tehát lényeg, hogy csalinkat a megfelelő mélységben tudja majd tartani. Én személy szerint itt is az excentrikusan az úszón teljes hosszában átfutó úszókat kedvelem, annak ellenére, hogy a pusztán alsó zsinórvezetőn kapcsolt úszók szebben állnak. Majd végül egyszerűen felkötjük a busafát, vagy az etetőkosarat, és kész is a szerelék. Megjegyzem  egyes jól kiszáradt tablettám, lebeg a vízen, így az originális busafán előfordulhat, hogy nem süllyednek kellőképpen. Házikészítésű rézdrót busafáimnak ez már nem okoz problémát. 
   Elsőre talán gubancolódósnak tűnhet a felszerelés, de cseppet sem az. Mondhatni tökéletes a busázásra. Közeli horgászatra nekem nem nyerte el a tetszésemet, de 20 méteren felül, már kiválóan alkalmazható, a távoli busahorgászatnak, pedig páratlan módszere. Amennyiben etetőkosaras ólommal szereljük, az etetőkosarat megtölthetjük azonnal kihulló felhősítő etetőanyaggal.
   Bedobás után kicsit még hagyjuk lazán a zsinórt, amíg az ólom nem ér le a mederbe. Ezt a beálló úszóról jól látjuk. Mivel a zsinór sosem maximálisan feszes, ezért az áramlat, szél gyorsan el sodorja a mederből emelkedő zsinór mellől. Magától értődően szerelékünk mélységét az úszó ütközőjével állíthatjuk. Hajnali, reggeli, késő délután, napnyugta előtti időszakban, és éjszaka, alig a felszín alatt számomra a legeredményesebb, míg napközben 40-80cm mélységben érkezett több kapás.
      Ahogyan az alábbi videón láthatjátok, én sima ütköző helyett világítórudacskával ütköztetem az úszót. Éjszakai horgászatkor, csupán ki cserelem a rudacskát újra, és már mehet is a peca.
       Az úszó kinézetének nem adok különösebb jelentőséget már régóta. Lényeg, hogy tökéletesen megfeleljen a célnak. Tehát a sodrás ereje, illetve az etetőkosár ne merítse el. Megjegyzem a túl nagy, rikítós színű úszók felszín közeli horgászatnál kifejezetten zavarják a busát. Gyakori eset, hogy a véletlenül bemoccanó ilyen úszó alól azonnal menekül a busa, vagy meg sem közelíti a csalink, és csak kering körülötte.  
   
 

10.2 A távoli busahorgászat mikéntje - Az etetés, és horgászat

    Semmi kétségem afelől, hogy az úszós horgászat eredményesebb busahorgászatban, mint  fenekező horgászat. Viszont hozzá kell tennem, hogy rossz szerelékek, módszerek nincsenek, csak rosszul, vagy rossz helyen használt módszerek. Említettem már, hogy sosem sietek a vízpartra, pontosabban ritkán indulok hajnalok hajnalán. Egy alkalommal amíg túlestem a szokásos készülődési ceremónián, nem tudtam nem észrevenni, hogy szomszédom egy nagyon lelkes busázó horgász. 8-10 percenként, hatalmas robajlással csapódott a vízbe a jól megtömött etetőkosár. Minthogy kapkodni nem kapkodtam, átsétáltam megnézni. Mondhatnám fejcsóválva, hogy volt mit látnom, no de nem szeretnék gúnyolódni. Fenekező horgászattal próbálkozott, persze addig eredménytelenül, de említette, hogy a múlt héten fogott kettőt. Az etetőkosárba valami kárásznak/pontynak szánt etetőanyag került. A szerelék nem hagyott maga után kivetni valót, a felszerelés meg egyenesen csúcsmodell volt. Kérdeztem, mért dob olyan a sűrűn? Azt mondta gyorsan kiürül a kosár. Nem tartottam illőnek, hogy bemutatót tartsak. Nem ildomos egy ismeretlent kioktatni hogyan horgásszon, hát ott hagytam, később meg Ő jött oda a fárasztás zajára, de köszönés nélkül, irigykedve el is ment. Tényleg van buta horgász mondogattam. De vegyük sorra a részleteket. Az adott vízszakasz, bizony megkövetelte a fenekező horgászatot, jómagam a szokásos 12-20 méternyi távolságban próbálkoztam, az első kapás a legtávolabbi botra érkezett, talán már 25 méternyire is volt. Ennél távolabb már nem is igazán tudtam horgászni a vízmélység miatt, már ott is 3,5 méternyi lehetett a mélység. Tehát szomszédom, aki 50 méterekre dobált joggal fenekezett. Csak nem döbbent rá, hogy ésszerűtlenül. Tényleg, mint az ágyúlövés durrant bele a 20-30 dekás végszerelék, és mindez 50 ,méternyire...hát el lehet képzelni, szegény busákat, mekkora rémülettel távolodtak el az etetéstől. Egyszerűen esélyt nem láttam arra, hogy halat fogjon. Mire odamerészkedtek a busák, már vonszolta kifelé a szereléket. Nem is tudom, talán nem is hitt a busa szabályos horgászatában, hanem abban reménykedett, hogy a kifelé vontatott szerelékkel megakaszt egyet?
    Nagyon nem mindegy az sem mennyi etetőanyagot használunk el. Nem csak pénztárcára gondolok, de nem tesz jót a halaknak, nem tesz jót a víznek és a horgászatnak sem. Egy túl etetett helytől, még ha tömegével van jelen a busa, akkor is nehéz busát fogni. Sokkalta gyakoribb eset lehet a véletlen akasztás. A felhalmozódott etetőanyag káros hatásairól nem tudok, de hogy előnyére sem válik a víz élővilágának az is biztos. A ponty és amur horgászatot is a zsákszámra behordott etetőanyag használat utáltatta meg velem. Nem hiszem el, hogy az kell a halaknak, hogy bevigyünk egy nagy vödör kukoricát, beöntsük és akkor majd fogunk. És gondoljunk bele, hogy ezt nem egy horgász csinálja, hanem százával. Valóban tonnányi ilyen-olyan etetőanyag kerül a vízbe. S irigykedve gondolok azokra a kristálytiszta vizekre, ahol a hal megmaradt halnak, és táplálkozási szokása természetes maradt. A vége mindig ugyanaz, hogy ide lukadok ki: ki változtatja meg a víz a biológiai egyensúlyát? Mi vagy a busa? Mert bizony a végén tény ami tény, első fokozatban már, ha nem etetünk annyira, mint a szomszéd akkor oda se jön a ponty, tehát többet és . Aztán meg, hogy ne mindig magamtól idézzek, a Palicsi Tőzeg-tó, (ami azóta sok neves bojlis versenynek adott otthont) egyik alapító tagja, mondta, hogy: ha kukoricával csalizol, kiúszik a ponty elébed, és felmutatja az ujját....Gondolom mindenki érti mire gondolt...Egyszerűen hatalmas mértékben avatkozunk be halaink viselkedésébe, és jó kérdés szabad-e ezt tennünk? Ha pedig már megtörtént, akkor milyen jogon mondunk bármit is arról, milyen halaknak szabad úszkálni a vizeinkben és milyenek nem. Talán én is makacs, látni nem kívánó emberke vagyok, de szentül hiszem, hogy a természet, ha engedjük helyreálltja az egyensúlyt. Még azok a fránya törpeharcsák is köztudottan, ha annyira elszaporodnak, hogy más halat szinte nem is láthatunk,  akkor gyakorta üt ki köztük fertőzés, ami lefelezi, vagy akár a populáció nagy részét elpusztítsa. Nem ritkán meg azokra a vizekre gondolok irigykedve, ahol már betiltották az etetést, s csak a vízparton megvásárolható természetes csalikkal szabad horgászni, és csodák csodája eredményesen, hiszen a megvigyázott vízben hemzsegnek a halak. 
     Hú de elkalandoztam, remélem senki kárára. Vissza a busára, és vissza az etetésre. Fenekezéshez sem kell több etetőanyag, mint úszós horgászathoz. Viszont az etetőanyagnak busahorgászatra alkalmasnak kell lennie. Kézenfekvő, hogy úszós horgászat esetében csalink-etetőanyagunk a sodrás függvényében lefelé ereszkedik. Ugyanígy ha a mederben horgászunk, olyan etetőanyaggal járunk nagyobb sikerrel, mely a felső rétegekben táplálkozó busát  mélybe csalja, horgásznéven liftező etetőanyagra van szükség, amely felfelé irányuló felhőt is tud képezni. Legokosabb ha ezzel is etetünk. Pár dobás jól megtömött kosárral, lehetőleg egy helyre és kezdődhet a horgászat. Persze az etetéshez lehetőleg olyan kosarat kell választanunk és úgy beállított etetőanyagot használnunk amiből az a megfelelőhelyen ki is hullik. Ha kézzel is betudjuk dobni a megfelelő helyre, akkor 5-6 teniszlábdányi gombóc elég hosszú ideig. A magam készítette fenekezőtabletták alapanyagát is eleve ezen az elven állítom össze. De az egyszerű, vagy bolti tablettának sincs különösebb hátránya, ugyanis az egyébhalak felkavarják a vizet a mederben és így is képződik bizonyos méretű felhő, amely, ha nem is egyenfokú a liftező etetőanyaggal, de elegendőnek bizonyulhat, hogy a busák figyelmét felkeltse. Fenekezésnél, akár 1-1,5 órát is kibírnak az etetőanyagok, vagy tabletták. Hiszen ha le is potyognak, vagy szétesnek. attól még ott marad nagy része a horog közelében. Persze ezt a magam által horgászott álló, illetve lassú folyású vizekre értem. Sajnos fenekező horgászat esetében, csak a pontos etetés, a megfelelő etetőanyag-csali, és helyismeretünk teheti eredményesebbé a horgászatot.
    Nem úgy, amennyiben az úszós módszert is alkalmazhatjuk. A nyári melegben kedvenc horgászhelyem átlagmélysége, mindössze 1,5 méter körül mozog. Körülbelül 20 méter távolság után eléri ezt a mélységet és szinte változatlan a 150 méternyire lévő túlpartig. A képen látható busát kb. 80 méteren, 20 centire eresztett etetőkosaras módszerrel fogtam.
    Elsődleges célom, mindig, hogy a közelből fogjam ki őket. Viszont megfigyeltem, hogy délután 3órától egyre ritkábban jelennek meg az etetésen, majd 4 óra után legtöbb esetben már szinte odacsalhatatlanok. Ezért 3 órától elkezdek az egyik bottal bent horgászni, itt is 2 sávban szoktak megjelenni. A közelebbi sáv olyan 30-40 méterre húzódik, míg a távolabbi, 70 de akár 120 méteren is, nem ritkán szinte a túl parton. 
    A laza gyorsan felhősítő etetőanyag, ugyanúgy, mint partközelben, bent is felülmúlhatatlan. Nem kellett sokáig töprengnem mivel tudom bejuttatni. A pontyhorgászatban közismert rakéta adta az ötletet. Tablettagyártáshoz is remekül bevált pezsgőtablettás dobozból késztettem el a táv etetőt. Mégpedig úgy, hogy egy huzalólmot lemezzé lapítottam és körbetekertem a doboz tetéjére(nyillása köré) majd ömlenyragasztóval oda erősítettem. Az alsó részére pedig hungarocelből formáztam hengert és ragasztottam ömlenyragasztóval, ez akkora, hogy fent tartja a dobozt a víz tetején. Az egészre hosszában bő fület erősítettem fonott zsinórból, melyre előtte egy karikát fűztem. Ebbe a karikába jön a főzsinór forgókapcsa. Na nem kell részleteznem, akárha a rakéta. Vízbe érve megfordul, a nyitott szája lesz lefelé az ólomnak köszönhetően, a hungarocell felhajtóerejének köszönhetően pedig nem süllyed el, hanem a felszín közvetlen közelében ereszti ki magából a kaját. Hozzá kell tennem, hogy sajnos nem lett tökéletes. Nem lottyan ki belőle azonnal az összes etetőanyag, apró mozdulatokkal rá kell segíteni, hogy kiengedje magából. Viszont egy okos használati módjára is rájöttem, mielőtt még belefogtam volna a fejben már összeállított féloldalas súlyozású rakétám elkészítésébe. Először is hozzáteszem, hogy nem kell nagy ólom a végére hiszen be is kell dobnunk, tehát a lehető legkönnyebbre faricskáltam az ólmot is, és párhuzamosan vele a hungarocelt is. Ön súlyát a benne lévő etetőanyag kellőképpen megadja. Nem mértem, de kb. erős 1 deci etetőanyag fér bele, az akciós, 2+ tablettásdobozba. Említettem már, hogy régen a ragadozó hal horgászat megszállottja voltam. Akarva akaratlan kezembe rögzült az a mozdulatsor, ahogy nem engedem a műcsalit teljes erőből a vízbe csapódni, hanem finoman visszafogom, és majdhogynem rásiklatom a vízre. Minden módszernél alkalmazom, fenekezésnél, úszózásnál, mindegy visszafogom, mielőtt a vízbe csapódna. Itt is talán óvatosságból, hogy ne csobbanjon akkorát a nevezzük nevén, ormótlan végszerelék, visszafogtam, csak elcsesztem a nagy távolság kiszámíthatatlansága miatt - csakhogy ne mondjam, hogy bénáztam egyet xD - és a szereléket jó méternyire vízbeérés előtt megállítottam. Erre törvény szerű ami történt. Az ólom előre vágódott tehetetlenségi erejében, majd a dobozban található etetőanyag szépen kiterült a vízen, az üres már szinte súlytalan rakétám, pedig szinte nem is csobbant vízbeéréskor. 5-6 dobás így és kezdődhet a horgászat.
    Mondanom sem kell, hogy ahogyan a közeli horgászatnál, rendkívüli eredményességgel bír a tablettára, vagy etetőkosárra plusz rágyúrt gyorsabb oldódású, majd a joghurt sűrűségű etetőanyagba mártás, távoli horgászat esetében szinte nélkülözhetetlen. A horgászat sorsa múlhat rajta. Az alap etetés után már ritkán etetek. A nagy csobbanások kártékonyabbak, mint amilyen hatása az etetésnek van. Mert azért az idő előtti visszafogás nem mindig jön össze a megfelelő időben és helyen. 
    Viszont busa szemmel kell gondolkodni :) , tehát gondoljunk bele, ha már az alap etetéssel, egy adott területre tudtuk koncentrálni őket, akkor a kicsit többlet a tablettán már elegendő, ahhoz, hogy a közelben tartsuk őket. A víz elcsendesülése után már keresni fogják a közben szétáradt felhő maradványit, ami a csalinkhoz vezeti őket, és addigra már csak az aprócska abból kiáradó felhő lesz a csalétek...
(Lesznek képek is hamarosan)

busa horgász videók

Loading...