Véleményem Jankovich Krisztián busázó filmjéről

   Ahogyan a címben is említem ez egy vélemény. Mégpedig a sajátom. A sok érdeklődő miatt úgy döntöttem inkább nyilvánosan mondom el ezt, mint sok sok levélben magyarázgatni. Bevallom a sok év tapasztalat és kifogott busa a hátam mögött meg is követeli tőlem, hogy véleményt alkossak a kis horgászfilmről, azt azonban kihangsúlyozom, nem a bíróság vagyok aki ítélkezik, csak egy hozzáértő aki értékel.

    Azonnal egy vicc ugrott be, mikor a válaszon kezdtem gondolkodni:

    - Hogy vagy?

    - Jól!

    - Bővebben?

    - Nem jól!

    Tömören én is ezt tudnám mondani xD. Amennyiben mélyebben elemzem akkor nagyon nem jó a film. Egyébként tetszett, s talán még jobban J. Krisztián busahorgászatról alkotott záró véleménye. Nem mellesleg nagyszerű horgásznak tartom, mondhatom igazi horgásznak, ami tőlem talán a legnagyobb dicséret. Ha nem így lenne nem venném a fáradságot, hogy egyáltalán reagáljak a kisfilmre.

     Végig mosolyogtam a filmet, tetszett alapból, és nem is sokat vitáznék a filmben elhangzottakkal, mert a nagy részét már hallhattátok, olvashattátok tőlem is. 

     Sok évvel ezelőtt Főző Péternek írtam, hogy nem tartom valósnak azt az állítást, hogy a módszer feltalálója, mert nem az, most Krisztiánnak is ez az egyik válaszom. A mai világban akkora újításokat már nehéz a horgászatba hozni, hogy azt állíthassuk róla, hogy mi találtuk ki. Ezek a módszerek egyszerűen ahogyan a népmesék: kialakulnak, s apró léptekkel módosulnak. Földrajzi területenként más és más irányba kicsit. 

     A fenekező horgászatra nem térek ki. Az ahogyan a "nagykönyben" meg van írva, olyan volt amilyennek kellett lennie.

     Ami szúrta a fülemet, az csupán az az egy szó volt, mikor a hungarocell golyóra azt mondta: csali. Nem Krisztián! Az nem csali. Épp olyan része a szereléknek, mint az úszó, vagy a zsinór, vagy az ólom, vagy a horog. Ráadásul épp a legnélkülözhetőbb része. De busahorgászat esetében nem csali. A csali azaz csalétek az amivel odavonzod és becsapod a zsákmányt. Sőt azt is elmondom, hogy ebben az esetben felesleges volt. Csupán akkor van értelme a könnyítésnek, amennyiben puha fonott zsinórra kötöd a horgokat. Egy merev fluorkarbonon semmi funkciója nem volt. 

      Egy picit ki kell térnem a témáról, bár alapból ide tartozik. Az a véleményem kétféleképpen akad a busa: egyik, hogy beszippantsa a horgot és valószínűleg kifújáskor fordul a szájába, a másik eset pedig mikor szipogás közben egyszerűen felakad a horogra. Persze a szabályos szájban történő akadásról beszélek. Nem egyforma erejű szipogással táplálkozik a busa. Ugyebár szipognia akkor is kell, ha csak lélegzik, de egész más az eset mikor rákattanva a kajára táplálkozik. Utóbbi esetben hatalmas mennyiségű víztömeget mozgat meg. Ezek a leglátványosabbak is, mikor hatalmas gyűrűkkel jelezve útját halad, vagy éppen áll egy helyben. Legjobb esetben az úszónk alatt. A hatalmas szipogások viszont legtöbbször akkor vannak mikor valóban számára tetsző felhőt talál, míg az apróbbak inkább olyan kereső szipogások. 

      Visszatérve az akadásra. A merev előkén elhelyezett horogba mondhatnám egyszerűen beleúszik, s nem kifejezetten szívással kerül a szájába, ezért is láthatta Krisztián, hogy alig mozdul a horog s az egészen közeli se kerül még a szájába. Na nem Krisztián találmánya ez a típusú előke, sokkal inkább a  "népmese" fokozása, mely ebben az esetben Dél-Amerikába vette az irányt. Főként Brazíliában horgásznak merev előkékre kötött horgokkal, ott a horgokat rugalmas acélelőkén helyezik a kosár köré. Nekem fene tudja nem tetszett (mert nem tudtam akkor megoldani :D ) és mivel eredményes volt a puha előke ezért nem használtam. (Megjegyzem fenekező szereléken is a kosár felett elúszó busa beleakad a felemelt horogba, nem beszippantsa azt.) Persze, ha nem lenne eredményes akkor valószínűleg ki sem alakul a rugalmas előkét alkalmazó módszer. Sose felejtem el mikor bő hat éve az első emailt kaptam Braziliából, ledöbbentem, hogy a hatalmas halfauna mellett mi a francot akarnak a busától xD. A kaja érdekelte őket, az igazi CSALI xD nem a hungarocell golyó. Akkoriban azt hittem a babán ízt nagyon kedvelik a busák, van is egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy a legtöbb Brazil busakaját gyártó cég banán ízben gyárt legtöbbet xD.

      Na egy lépéssel tovább. A két egymás fölé kötött előkén a horog kosár nélkül. Ugye ez mindenek őse. Onnan jött ahonnan a busa, Kínából. Persze Kínában is azokon a vizeken használják, ahol karnyújtásnyira tudjuk csalni a busát. Többnyire spiccboton. Furcsa horgászat az biztos. Emlékszem mikor először láttam azt sem tudtam mire véljem. Spicc bot, a végére meg vékony kötél, aztán ha akkora jött akkor engedték, hogy a botot vigye és a kézben tartott madzaggal fárasztottak tovább. Nem mellesleg a magyar piacra is megpróbálták behozni ezt a madzagos módszert, minthogy nem láttam még senkit használni ezért gondolom nem sikerült. Szóval az ős kínai horgász módszer, melyet valójában bármely más békés hal horgászatához is használnak, nem csak kifejezetten a busához. Csupán ezzel a módszerrel megfogják a busákat is. Az alap szinte megegyezik Krisztiánéval, csak az úszó mérete lényegesen kisebb pont az egyéb halak fogása miatt. Apró kis felhősítő etetések, az úszóra, különbség csupán, hogy a horgokra is gyúrnak belőle, és sok esetben a busa valóban beszippantja azt, s a kárász, ponty is, meg mindenféle számomra ismeretlen hal.  

       Egyre közelebb kerülünk a filmhez és lassan eljutok nemtetszésemhez is. Nincs csali! A horgok szabadon lógnak a vízben és szerencsénkre, noha a bedobált felhősítő anyag segít(na ez a csali), mégiscsak a véletlenre várunk, hogy a busa épp ott ússzon és beleakadjunk abba. Lehetőleg a szájával. Sajnos itt kell megállnom. Megérkeztünk Magyarországra a "népmesénkkel". Szégyen nem szégyen, egykoron én is így kezdtem a busahorgászatot. Az viszont szégyen, hogy a mai napig sokan így folytatják. Mért mondom ezt? Egyszerűen mert etikátlan. Sajnos a  legtöbb horgász nem Jankovich Krisztián, hanem egyszerű horgászemberke aki szívesen vinne haza halat. Úgyis olyan gyűlölt fajta, hát szemet huny felette mindenki, ha picit máshogy akadt a horogra. Tény, hogy a legtöbb ember képtelen kivárni, hogy a csábító hatalmas halak végre szabályosan megakadjanak, ezért mikor horogközelbe úsznak, nagyokat rántanak, és gyakran akad is a busa. Persze sok le is akad, végig hasított testtel, de nem érdekel ez senkit. Folytatódik tovább az efféle úri gereblyézés, hiszen minden szabályosan zajlik. Még átláthatatlanabb is, mint a ragyogóan elterjedt gumihalazás. Komolyan mondom undor fog el írás közben. Nyár kellős közepén egy szál gatyában dobálják a komoly méretű gumihalat a busa járta víz közepe felé és szaggatva tépik kifelé, és mikor kérdőre vonod, csak perget, balinozik, ha megkérded minek az a 30as fonott, akkor is van válasz: és ha harcsa jön? Idén tanúja voltam ahogyan egy kb. 28 kilós pettyest fogott a "szerencsés" pergető horgász. (A szabály úgy szól, hogy a kívülről akadt halat vissza kell engedni.) Érdekes módon alapból volt nála vágó horog, mikor biztonsággal beléakasztotta akkor a késével adta meg a kegyelemdöfést a halnak majd a part távolabbi részére vonszolta. Ott már nem sokat szenvedett a hal, párszor mozdult csak míg a becsületes pergető horgász térdelt mellette és telefonált. Majd újra felvette a botot és dobált volna tovább, ha az első dobás után nem lát meg, ahogyan állok a túlparton és telefonnal videózom. Akkor összepakolt és elment. Sajnos a túlparton volt és a tűző nap miatt alig volt kivehető mi is történt. Másnap is láttam ugyanazon a helyen. Szándékosan arra mentem, megálltam és szó nélkül bámultam. Vagy öt percig tűrte csak. Pakolt és ment. De sok ilyen van, és nem érdekli azokat akik tenni tudnának ellene. Persze félre ne értse senki, jómagam is pergetek olykor, bár inkább a gyors folyású patakok domolykóit, pisztrángjait szeretem célba venni könnyű felszereléssel a vadregényes tájakon. Nem a pergető horgászokkal van bajom, őket megismerni messziről, ahogyan ezt a másik csoportot is.
    Hú, de elkalandoztam. Szokásosan xD!
    Lényeg, hogy ezt a módszert is sokan használják és kihasználják, csak nem bízzák a véletlenre a horog akadását. Emiatt úgy érzem felelőtlenség a további népszerűsítése. Egyetlen szerencse, hogy a módszer csak nagyon korlátozott helyen alkalmazható, azaz csak ott, ahová tartósan közel tudjuk csábítani a busát, és ott is tudjuk tartani. Áramló vízben már elsodorja a kajával együtt a busákat is a víz. Na igaz, hogy csónakkal követhetőek. 
     Leginkább ez a módszer nem tetszett a filmben. Csak halkan megjegyzem, hogy egy céltudatos kosárral tablettával történő horgászat hatékonyabb is. Ha nem így lenne lehet még én is ott tartanék :)

     Na de lépjünk tovább, a módszeren kívül is van még mit elemezni  xD.
     A kaja! Szinte felröhögtem mikor bekapcsolt a kávédaráló. Nem Krisztiánon, magamon. Én is megcsináltam xD. Rám is nézett a párom a film nézése közben. Lehet tenni bele ezt is azt is, meg nem is kell bele. Az eredmény ugyanaz. Egy rövidke történetet hadd meséljek el. Régóta ismerjük egymást Karcsival aki szenvedélyes busahorgász, de csak az idén kezdtünk el együtt horgászni. Akárha tíz fogásos ebéd a csali arzenál amivel a partra érkezett néhány első közös horgászatunk alkalmával. Ahogyan utólag Ő is mondja volt ott mindenféle hanna-manna. Aztán mégiscsak én fogtam silány kis szokványos keverékemmel. Mindenféle hanna-manna nélkül. Jó pár horgászat kellett mire eljutott oda, hogy megértse nincs rá szükség. Felesleges pénz és energia kidobás. Olyannyira megértette, hogy az idei évben vitte is a pálmát egy 21kg pettyes busával, míg nekem a legnagyobb csupán egy 14,5 kilós volt. Lehet az etetőanyagba rakni mindenféle jó cuccot, de legtöbb esetben pénz kidobás minden további összetevő, mert nem leszünk tőle sikeresebbek. De ezt az etetőkosaras részben leírtam azt hiszem. Lehetne hülyíteni a horgászokat a speciális összetevőkről, de inkább az alap összetevők helyes aránya a sikeres csali kulcsa.
      Akkor most beszéljünk a szerelék láthatóságáról. Nem rég egy hozzászólásban már írtam erről. Véleményem, hogy ezeket a látja nem látja dolgokat nekünk embereknek találták ki. A halak meg látják így is úgy is. Tény, hogy riasztóan hathat egy nagy élénk úszó, riasztó lehet a vastag zsinór, nagy horog, de ezt nem tudom tapasztalattal alátámasztani. Inkább azt mondanám van eset, hogy jól jön a nem riasztó kinézetű szerelék. Legtöbbször azonban nem döntő fontosságú. A halak akkor is látják a bemoccanó úszót, ha az nekünk láthatatlan. Mi emberek a szemünkre alapozzuk a látás elméletet, a halaknál viszont ez máshogy működik. Remélem nem gondolja senki sem, hogy a busa meglátja felhőt a vízben 100 méterről és odaúszik. Éjjel a vaksötétben, hogyhogy nem megy neki a partnak, vagy a fának, stégnek, stb. A halak minden bizonnyal kiválóan érzékelik közegüket a szemük nélkül is. Különösen a ragadozók, és természetesen a busa is, aki hihetetlen érzékekkel megáldott hal. Tény ami tény pár éves írásomban szerepel is, hogy ha lehet kerüljük az élénk színű úszókat, ezek a véletlenül megmoccanó úszók alól gyakrabban menekül el a busa, de azt nem mondtam, hogy nem közelíti meg. Van egy bevett módszerem ami nagyon sok busát eredményez. Ez pedig, hogy kapástalan időszakban, gyakran megmozdítom a szereléket, ilyenkor nagyobb mennyiségű felhő képződik a vízben, ami olykor felér egy etetéssel, s ha a busa a közelben van odaúszik hozzá. De ha a busa közvetlenül alatta van, akkor megriad. Leggyakrabban lejjebb merül kicsit és pillanatok múlva akár már horog közelben, vagy a horgon van. Élénk úszóknál előfordul, hogy távolabbra menekül és óvatosabban viselkedik a továbbiakban. Azonban az úgymond láthatatlan úszó, a fluorkarbon zsinór semmivel sem eredményesebb, mintha hagyományos módon szerelnénk. Amennyiben a busát valóban zavarná a zsinór akkor mindig kikerülné és sosem lenne beleúszás. Persze sok mindentől függ, hogy veszélyforrásnak ítéli-e szerelékünket vagy sem. Ha nincs csali a horog közélben akkor egész biztosan nem vonzódik hozzá. Lényeg ami lényeg: a busát nem érdekli a szerelékünk a táplálék érdekli. Közeli horgászat esetén ugyanúgy lát, érzékel bennünket, ahogyan mi őt. Amikor erre rádöbbentem, kezdtem el sokkal sokkal nagyobb tisztelettel és szeretettel kezelni őket, és persze jó adag lelkiismeret furdalással. Nem hiba a láthatatlanságra törekedni, bennem is sokszor megfordult a gondolat, aztán a tapasztalatok azt mutatták legalább akkora naivitás, elhinni, hogy láthatatlanok vagyunk a busa számára, mint ahogyan ő elhiszi, hogy csak ártatlan része vagyunk a környezetnek. Valakikből csak fent kell tartania magát a horgászpiacnak, nagyjából ennyi a véleményem a láthatatlan szerelékek hatékonyságáról busahorgászat esetében.
     Talán az az egy dolog van még, ami a filmben nem is volt annyira kiélezve, mint az írásban: még pedig, hogy Krisztián rájött a pettyes busa fogásának nyitjára. El kell keserítenem mindenkit. Tapasztalatom, hogy ennek nincs nyitja. Az igazság az, hogy azokból a busákból tudunk fogni amelyek az adott vízen, vízszakaszon tartózkodnak. Ez a helyzet a busák nagyságával is, fajtájával is. Amennyiben az adott helyen pettyesek vannak épp akkor pettyeseket fogunk, ha fehérek akkor fehéret. Ha kicsik akkor kicsiket, ha nagyok akkor nagyokat. Helyválasztással tudunk szelektálni bizonyos szinten. Mint írtam már a busák akárha óramű pontossággal vándorolnak a vízen, szinte mindig ugyanott és ugyanakkor. Ez a vízben lévő áramlatok függvénye. Azokon a részeken ahol kapitális busával találkozunk, ott meg fog történni újra és újra. Míg vannak helyek ahová egyszerűen odacsalhatatlanok a busák. Kihasználva helyismeretünket tudunk sikeresebbé tenni egy-egy horgászatot. Tehát egyszerűen ott kell próbálkoznunk ahol alapból is gyakran látjuk a megfogni kívánt busákat.
      Új dolgot sajnos nekem nem tudott mutatni a videó, igaz ami igaz csodálkoztam is volna rajta xD. Sokkal inkább ismertem régi önmagamra. A sok emléket felidéző próbálkozásaimra.
      Az viszont jól esett, ahogyan láttam miként keríti J. Krisztiánt is hatalma alá a busa-láz! Biztos vagyok benne, hogy részese volt annak a különleges atmoszférának amit a közeli úszós busázás nyújt. Felejthetetlen élmények ezek. Persze tudom, jó érzés megfogni egy kapitális pontyot, amurt, de összehasonlíthatatlan a busával szemben. Nem akarok hasonlatokat mondani, mert nem szeretem bántani az embereket, de pl. az idén pici horoggal, vékony zsinórral olyan lazán tereltem szákba egy bő 12 kilós pontyot, hogy meg se kottyant, míg ismerve egy ugyanakkora busa kirohanásait esélyem nem lett volna azzal a felszereléssel. Legtöbb esetben komoly, nagyon komoly ellenfél a busa! És az igazi horgászizgalom nem kapástól kezdődik, hanem már jóval előtte, mikor még a kapás eszünkbe se jut, s csak reményként tekintünk rá.
     Mivel is fejezhetném? Jó volt! Bővebben meg olvashattátok xD!
 
    

Fenekes vagy Úszós?

    Fenekes vagy úszós, kérdezik tőlem sokan, és bevallom értelmetlenül nézek, mert számomra nem kérdés. No, de lássuk mért mondom mindig, hogy a busahorgászat legjobb módszere az úszózásban rejlik. Leírva a tényeket, pedig döntse el mindenki magában mit fog használni.

    A busa táplálkozásából eredően egy felszíni hal. Merőben ellentétes megszokott őshonos nagyobb termetű békés halainkkal, melyek nagy gyakorisággal a fenéken illetve fenékről táplálkoznak. A busa hatalmas szája nem véletlenül inkább felső állású a fenékről képtelen lenne felszippantani bármit is.    A fenekező módszert választó horgászok tehát eleve hátrányból indulnak. Ahhoz, hogy horog közelbe csalják a busát ki kell zökkenteni megszokott természetes közegéből. A sokak által alul becsült busa viszont nem egy bamba óriás. Rendkívüli érzékszervekkel megáldott hal. Hatalmas távolságból észreveszi a legkisebb sűrűség változásokat a vízben. Ez támasztja alá az etetés hatékonyságát, és segíti akár a fenekező horgászt is. Le kell csalnunk a busát. Ezt 4 méternél mélyebb vízben a tapasztalataim szerint ritkán sikerül megoldani. s ha igen akkor is csak komoly mennyiségű etetőanyaggal. Azonban 2-3 méteres állóvízben még jó esélyjel megtudjuk oldani a hatékony etetést. Alapozó etetésnek minimum 2 kg etetőanyagot be kell dobálni. Mégpedig olyan etetőanyagot amely a busának tetsző. Az összes általam ismert busázó etetőanyag alkalmatlan erre. Talán okkal-módal a Method Mix by Szilvási még használhatónak nevezhető. Persze Főző Péter Techno termékei tökéletesek, de a csillagos égig emelte árukat így a velük történő horgászat megfizethetetlen egy átlag magyar horgász számára. Mert ugye ha pénzre váltsuk a mondandómat akkor kb. így néz ki: dobjunk be a vízbe 4000 forintot és talán odamegy a busa, ha nem akkor dobjunk hozzá még ennyit. majd a horgászat során kb még 4000-6000 ezerrel pótoljuk ezt. Közben tegyünk a kosárba vagy busafára, negyven percenként még botonként 200 forintot. Olykor bejön és nem sajnálja senki a bedobott húszezrest. De gyakori eset, mint bármelyik más halnál is: hogy egyszerűen csinálhatunk bármit, nem eszik a hal. Akkor bizony pocsékba ment a húszas. Na most havonta ezt, ha valaki megteszi 8 alkalommal az egy fizetés nagyobbik része. Nem csoda, hogy Főző Péter úr nem tudta termékeivel megváltani a világot, vagyis, hogy pontosítsak: nem tudta népszerűvé tenni a busahorgászatot, s bármennyire is furcsa ennek egyetlen oka a pénz volt. Busahorgászatra szánt termékei teljesen jók!
   No, de akkor említsek pár másik terméket is: a nagy szavakkal beharangozott titkos ősi kínai receptes Benzár mix. egyenesen katasztrófa. Hatalmas szemcséket tartalmaz, és beragad a kosárba. Állóvízen, illetve lassan áramló vízben csodás véletlenek közrejátszásával foghatunk csak vele busát. Talán folyó vízben, ismétlem: talán! valamelyest alkalmas, de alapból rossz összeállítás. felhőképzése egyszerűen nem éri el a szükséges szintet, s valószínűleg a tápereje is gyenge.
    A Carp zoom busázó etetőanyaga már nevetség szintjébe megy. Nem ritka, hogy félszem kukoricákat tartalmaz. Nem tudom elképzelni ki a fene a tervezője ezeknek a termékeknek, de hogy fikarcnyi hozzáértés nélkül piacra dobjanak valamit ami úgy sz@r, ahogy van...nos hát nevetséges és egyben bosszantó és elkeserítő. Tudva, hogy a busa képtelen milliméternél nagyobb táplálék elfogyasztására - erre is csak a pöttyös busa képes, a fehér busa felső határa a fél milliméter - hogy a fenébe kerülhet az etetőanyagba a hatalmas szemcse. Nagyjából úgy képzeljétek el ezt, mintha a megvásárolt pontyozó etetőanyagba teniszlabdányi nagyságú almák lennének szórva, vagy csöves kukorica, és akkor edd meg hülye ponty....vagy sajnos inkább: vedd meg hülye horgász!
    Egyszerűen a piacon található busázóként hirdetett etetőanyagok alkalmatlanok a busahorgászatra!
Aki tehát nem tud saját maga bekeverni busázásra alkalmas kaját annak marad egyedül a method mix, ami valójában szintén pocsék összeállítás, de legalább a szemcsézete okkal-móddal elmegy.
    Vissza a pecára hát. Fenekezéshez nélkülözhetetlen az alapos etetés ami 2 de akár 5kiló etetőanyagot is jelenthet, amit óránként érdemes pótolni. Minél mélyebb a víz, illetve a víz sodrása annál több. Másfél méter alatti vízben már kevesebb etetéssel is eredményesen fenekezhetünk.
     A hatalmas etetésre viszont sok hal fog érkezni, ha törpeharcsa van a vízben, akkor már csak az iszonyat nagy szerencse segíthet egy-egy busa fogásában. A törpeharcsát a busák csak ritka alkalmakkor tudják elkergetni. Többször tapasztaltam, hogy a törpék zavarták el a busákat, de legalábbis nem engedték őket a horog közelébe. Iszonyat mód hazavágják a busahorgászatot is, és sajnos nincs is mód kikerülni őket. Törpék hiányában ott lesznek a keszegfélék, kárászok, pontyok amik szintén imádnak a felhős kajában turkálni, és kikerülhetetlen, hogy ne kerüljön belőlük is a horogra néhány. Leggyakoribb eset sajnos, hogy gyorsabban, mint a busa. Viszont, ha komolyabb busacsapat érkezik az etetésre, akkor az egyéb halak eltűnnek és akadhat is busa. A fenéken fejtetőre állított horognak kiváló akadása van a busa alsó száj részében! Ha valami előnyt tudok felsorolni akkor ez az egyetlen előny ami a fenekezőhorgászat felé billenti a mérleget.

Na most felsorolom a tulajdonságait a fenekező horgászatnak:

• alapból egy nyugodt, nem aktív peca. A botok bent, kapás jelző majd szól, ha van valami. Látványban szinte nulla.
• drága horgászat a komoly mennyiségű etetőanyag miatt. 5 kiló alatti etetőanyag nélkül neki se kezdjünk.
• sok egyéb hal akad a horogra, ami többnyire szabálytalanul "kabátba" akad

• a horog szinte mindig jól akad, ha megfelelő nagyságú, azaz nyolc centinél nem hosszabb előkén emeltük meg őket.

       Nézzük át az úszózást. Úszózni a felszín közelében szoktunk 20-80cm mélységben, a busa táplálkozási szintjén. Nem kell csalnunk sehová, illetve eltérő táplálkozási módot erőszakolni rá. Amennyiben kisebb vízterületről, vagy bő busa állománnyal rendelkező vízről van szó, akár etetés nélkül is jó esélyjel várhatjuk a kapást, mert még azt a minimális felhőt is messziről észreveszi ami a kosárból tablettából árad. Amennyiben ezt meg tuningoljuk egy kis ritkább etetőanyagba mártással ami azonnal komoly felhőt képez dobáskor, már hatványozottan nőnek az esélyeink a kapásra. Persze etetni mindig érdemes! Úszózáskor viszont folyékony állapotú etetőanyagot kell használni, ami kb. fél méter mélységig képez szép ködöt a vízben. A folyékony etetőanyaghoz nem kell több, mint egy kiló etetőanyag, amihez kb.4-7 liter vizet adhatunk. Egy liter bedobása bőven elegendő egy etetéskor. Ebbe a folyékony etetőanyagba nem kell különös képességű porokat szórni. Szinte megfelel bármi, aminek a busa számára tápereje van. kukoricaliszt, lucernaliszt, bármilyen tejpor, búzaliszt, stb... egy kiló por összeállítása nem kerül többe, mint 300-400 forint, és ez fedezi egy 6-8 órás horgászat etetését. 

     Úszózáskor is egyértelmű a kapás, azonban van, hogy egyszerűen nem akad a busa, vagy nem akad jól és a fárasztás első pillanataiban le is akad. Persze még gyakoribb az, hogy semmi gond nincs az akadással. Egyébként a pöttyös busába akad kevésbé a horog.
     A látvány pedig maga a horgászat szépsége és csodája...Látjuk a közeledő halakat, látjuk a horog közelbe falatozó busák mozdulatait,  Úszónk rezdülésiből már sejtjük a méretét, fajtáját, és a torokban veri a szív az ütemet, adrenalin, tömör izgalom. Egyszerűen, ha semmi más előnye nem lenne az úszós busázásnak, a látvány miatt is ezt választanám. Mivel látjuk mi történik gyakorta kell találékonynak lenni, hogy kapásra bírjuk busát. 10cm feljebb, vagy lejjebb, stb...ezernyi módon próbálkozni apró kis változtatásokkal akár egyetlen horgászat alatt. Látni a kiforduló uszonyokat, vagy épp az úszó alól kimozduló busát, csodaszép, arról meg ne is beszéljek, mikor a horoggal a szájában repül ki a vízből a hatalmas hal akár 2 méter magasságba több méter hosszan. Páratlan élmények ezek. Fenekezőn mit látunk? Görbül a botvég, vagy szalad a nyeletőfék, vagy odaragad a karika, sípol a jelző, és annyi...a horgászat kapáson kívüli része üres. 

     

     No de lássuk mit tud az úszós módszer:

• néhány kiló etetőanyag elég akár egész napos horgászatra is : 2-3kg módszertől függően (tablettával horgászva sokkal kevesebb: 1kg)
• aktív horgászat, folyamatos odafigyeléssel, amely látványban izgalomban igazi horgászélmény, sokszor még egy úgymond eredménytelen horgászat is páratlanul szép élménnyel gazdagít.
• a törpeharcsa ha nem tömérdek van a vízben elkerülhető. Mindenesetre sokkal kevesebb egyéb hal akad a horogra.
• kreatív horgászat, szinte mindig változó apróságokkal, ha jól figyelünk eredményesek lehetünk
• mivel ott horgászunk rájuk ahol tartózkodnak, alapból eredményesebb a horgászat.

     Végezetül talán annyit mondanék, minden horgász maga dönti el mi is jelenti számára a horgászat örömét. S cseppet sem sértésnek mondom, amikor még valaki ott tart, hogy a zsákmányszerzés a fő cél, és az jelenti a legnagyobb örömöt a horgászatban, akkor választhatja bátran a fenekezést. Semmi dolga nincs, mint várni. Közben kártyázhat, főzhet, telefonozhat, beszélgethet vagy éppen unatkozhat. A busa 70%-ban megakasztja saját magát. Fenekezés esetében szinte mindig. Tehát egy eredményes fenekezéshez nem kell más mint egy jó etetés, és a megfelelő szerelék, megfelelő kajával a megfelelő helyen.
    Egy igazi busahorgásznak már nem a megfogott busák száma jelenti a horgászat örömét. Hanem maga az adott atmoszféra az öröm. A közeledő, vagy épp az úszó alól elugró burványok, a vízből előtűnő farkak, uszonyok, hátak. A hatalmas tolóhullámok. A sárga szájak. Az úszó imbolygása. Sorolhatnám sok oldalon keresztül. Aki nem látta, nem tapasztalta, vagy egyáltalán: nem értékeli, annak hiába is mondanám. Pedig az igazság az, hogy legtöbben azért vágnak bele a busázásba, mert látták a halakat. Látni őket, megismerni, és becsapni, véleményem szerint ez lenne a busahorgászat.
     Egy egy horgásznap után gyakorta kérdezik tőlem, hogy: na mi volt? Én meg: húú, csodás volt! Mennyit fogtál? Semmit! S akkor látom az értetlen tekintetet. Akkor vajon mért volt csodás? Így az asztal mellől visszagondolva alig emlékszem a kifogott halakra. Az rutin. Bevágás, fárasztás, szákolás. Sokkal inkább egy-egy sikeres etetésre, mikor tömegével sikerült őket méternyire odacsalni, vagy a látványra ahogyan az úszó tövéből a magasba veti magát. Vagy épp a meg nem akasztott viszont látványos kapás közepette elmenekült halakra. Sőt volt rá példa, hogy már abban reménykedtem nem lesz kapás, olyan gyönyörű volt nézni a jámbor halakat, ahogyan keringve szipogtak az etetésen. S mondhatni lelkiismeret furdalással emeltem a botot, az elmerült úszóra reagálva. S talán 5 éve volt mikor először mondtam a páromnak: én sajnálom őket, ahogyan rám néznek a nagy szemeikkel, s már nem akarom a vesztüket.
  

Etetőkosaras horgászat - Az etetőanyag állaga és tápereje

Az etetőanyag állaga

   Szinte minden alkalommal elmondom, és érdekes módon, még az etetőanyag gyártó cégek sem figyeltek fel rá, mert sorra mindegyik gyártó busakaja helyett, mondhatom szemetet gyárt. Sajnos a gyári terméket nem találtam elfogadhatónak, az egyetlen talán Főző Péter felhősítő etetőanyaga, de ezt meg túl magas áron rakta piacra. Persze ez az én személyes véleményem. 

   Hol is rontanak? Etetőanyag keverékünknek teljesen porszerűnek, lisztszerűnek kell lennie. Semmiképp sem tartalmazhat nagy szemcséket, legalábbis azokból semmi haszon sincs. A busa nem képes elfogyasztani őket, s többet fogja köpködni az ilyen felhőt, mint beszippantani. 

     A bekevert etetőanyag sűrűsége is befolyásolja az olvadási sebességet, ritkább kaja természetesen gyorsabb, míg a sűrűbb tartósabban marad a kosárban. 

     Na itt is megállok egy pillanatra...kosárban...Az általam legeredményesebbnek tartott saját készítésű kosaraim nyitottak, ezt úgy értem, hogy valójában csak arra szolgálnak a kosáron fellelhető gyűrűk-karikák, hogy megtartsák a rágyúrt anyagot, nem pedig, hogy benne tartsák. Tehát a kosár köré gyúrom az anyagot, nem kifejezetten bele, így körülbelül úgy viselkedik, mint a tabletta. 

     Amennyiben az etetőanyagot túl ritkára keverjük nem képes elviselni a dobást, és leesik róla. A jó állag, talán egy kicsivel szárazabb, mint az általánosan használt földnedvesre gyúrt kaja, de még mindenképpen össze kell tapadnia. Zárt kosarak esetében pedig inkább a ritka anyag lehet hatásosabb, mert az tud kioldódni a kosárból kellő intenzitással. 

  

A TÁPERŐ

   Sokat olvasom, meg hallom a mendemondákat, hogy krétaporral fogták a busát, meg mittom mivel nem, amik valójában nem minősülnek tápláléknak. Elismerem, hogy a ponty, kárász egy falánk, buta, kíváncsi hal, és felvesz minden sz...rt a fenékről, attól függetlenül, hogy ehető vagy nem, így a gumikukoricát is, a busával azonban más a helyzet. 

   Teszteltem is talán olyan nyolc éve, hogy mi történik, ha csak ködössé tesszük a vizet némi ízesítőt még hozzá is adtam a simán mocsarat felritkított vízhez. A busák megjelentek és eltűntek. Míg egy másik szakaszon a szinte egyidőben úgymond normális táplálékot tartalmazó etetés segítségével, nemcsak megjelentek a busák, hanem kapás is lett. Az eltelt idő alatt pedig a sok vízen töltött óra, azt mutatta meg, hogy amennyiben nem elegendő az etetőanyagunk tápereje, hiába várjuk a kapást! Akár megjelenik a busa, ott matat szipog a szerelék közelében, de a kapásig csak nagy véletlenek segítségével lehet eljutni. 

    Egyik bejegyzésben írtam arról, hogy vannak planktonfajták amiket egyszerűen nem is fogyaszt, mert kevés táperőt képviselnek. Nagy böhöm halakról van szó, amiknek kell a táplálék, és mivel milliméternél kisebb táplálékokat tudnak csak elfogyasztani ezért ott esznek ahol több a táperő. Maga a felhő a vízben, csak megváltoztatja a víz sűrűségét, amire szinte azonnal reagál a busa, és ha abban az időben történik ez a vízben beállt változás mikor táplálkozik, akkor minden esetben odaúszik megnézni mi az. Amennyiben jó kaja akkor elkezdni fogyasztani, ha nem akkor úszik tovább. Ilyen egyszerű. Mondhatom: azok az esetek mikor ott látjátok ólálkodni a busákat az úszó körül és nem tudjátok kapásra bírni az leggyakrabb esetben a nem megfelelő etetőanyagnak köszönhető. 

    Nagyon fontos hát, hogy a kosárba rakott anyag, egy igazi táplálékbomba legyen. Míg maga az etetés, a csalogatóanyag lehet szinte bármi. A kosárba rakott krétapor, lösz por nem segít busát fogni. A csalogatóanyagba viszont belemehet és jótékony hatása van. De ezeket a nem táplálék anyagokat csak akkor érdemes használni, ha olcsón vagy ingyen tudjuk beszerezni, egyébként még a kukoricalisztnek is sokkal jobb hatása van.
     Persze ezekre az apró kis törvényszerűségekre a saját baklövéseim során jöttem rá, ti legyetek okosabbak és más kárán tanuljatok :)
      Három éve költöztem Győrbe s rá is találtam egy jó busás vízre. Viszont a megszokott etetőanyag keverékeim főalkotó része párszáz kilóméterre távolodott tőlem. Nem tudom mit nem próbáltam, de sajnos tisztességes kapást nem tudtam kicsikarni, már már azt mondtam, amit itt hangoztattak a horgászok: ebben a vízben nem lehet megfogni a busát. Ezt úgy képzeljétek el, hogy kb. két hónapon át, szinte nap mint nap a vízen voltam és nem tudtam busát fogni. Tejporok sokaságát, kávéfehérítőt,  stb. tényleg nem tudom mit nem próbáltam, és nem működött egy sem. Aztán a szereléket módosítottam, felraktam a harmadik horgot is, ezerféleképpen variáltam. A vízmélységet végig próbáltam. De semmi. Busa nem akadt. Csak úgy áradt belőlem a keserűség. S nem is tudtam mi lehet a baj. Mert alapjában véve a kaja kinézetre megfelelő volt. Szórt szépen, negyven percig ahogy megfigyeléseim megkövetelték, viszont néhány beleúszás kivételével az úszóm nem jelzett busa kapást. A következő busaszezonban jártam már, ami ugyanúgy kapás nélkül kezdődött, mire rádöbbentem, hogy az etetőanyagom nagy részét kukoricaliszt teszi ki. Egyszerűen mivel csak akkor tudtam elérni a normális szórás időt, ha kb. 80% már kukoricaliszt volt. Ez nélkül beragadt a kosárba minden. Legyen szó az itt kapható takarmánytejporról, vagy épp a magyar piacon kiadott busázó etetőanyagokról. S ezáltal oly mértékben csökkent a táperő, hogy noha a busát a közelbe csalta, annyira nem volt kívánatos számára, hogy az etetőanyagot közelről szürcsölje. Alig vártam, hogy otthonról hozatott takarmánytejporom megérkezzen és kipróbáljam az éveken át jól teljesítő keveréket ezek ellen a már misztikusan hitt megfoghatatlan busák ellen. Sose feledem. Fél óra sem telt el, mikor az egyik úszóm megindult a hatalmas robajban amit egy 8-10 kilós fehér busa okozott, a túl lógatott horog viszont nem akadt. szereltem is azonnal mindent vissza alaphelyzetbe :) Két horog, egyik egy centivel túl a kosáron, másik egy centivel feljebb. s a rá következő egy órában már két gyönyörű busa a szákban végezte.
     Sajnos nem tudom mi van az általam használt takarmánytejporban. Régebben még írta rajta, hogy 28% tejport tartalmaz, de vajon mi a többi? Most már csak felsorolás van: tartalmaz: szénhidrátokat, fehérjéket,vitaminokat.
    Gondolom sok kezdő busahorgásznak tudtán kívül is az a problémája, hogy mivel tegye szórósabbá az etetőanyagot, hogy megmaradjon a táperő. A jó etetőanyag keverék véleményem szerint a következő alapanyagokból lehet: különböző édességek vagy maga a cukor a szénhidrát( pl. keksz őrlemények, csokoládé, babapiskóta), a fehérje talán a halliszt, növényi fehérjék és persze maga a tejpor. Vitaminok és étvágyfokozók már jó kérdés, noha nem próbáltam talán alkalmazható a betain itt is akár a bojli készítésnél. A vitaminokat pedig a különböző gabonafélék adják (kukoricaliszt, búzakorpa, lucernaliszt.)
     Azoknak akiknek az takarmánytejpora nagyon ragadós, nem ajánlom a kukoricalisztet a szórási sebesség növelésére. Érdemesebb malacoknak való tápot vásárolni, amennyire csak lehet tovább darálni, majd liszt szitán átszitálva ezt adni a tejporhoz. Ha 60%nál többet kell hozzáadni még ekkor is, hogy az olvadási idő egy óra alá essen, akkor lucernalisztet kell hozzáadni a nagyrész táp helyett. Alapból tehát a következő lesz a keverék: 40% takarmánytejpor, kb. 30% malactáp vagy kukoricaliszt, és 30% lucernaliszt. Ez már elfogadható keverék. Ezt aztán bővíthetjük kedvünkre egyéb összetevőkkel, hogy saját fogós összeállításunk megalkossuk. Persze csak akkor bővítsük, amennyiben értelme van a hozzáadott alkotóelemnek. Amennyiben az tovább ragaszt a keveréken akkor szinte nincs miért hozzáadni. Az általam olykor kipróbált további adalékok pl. főtt tojássárgája, élesztő, kenyér, különböző aromák, ételszínesítők, cukoroldat vagy cukorszirup, tej, joghurt.  Hallisztet nem adtam még a keverékhez viszont nem lehet rossz hatása, viszont törpeharcsás vízen semmikép sem vezetném a hal íz irányába a keveréket.
     S most a sok kísérletezésnek adok egy pofont: legfogósabb összeállításom a megfelelő minőségű takarmánytejpor és kukoricaliszt fele-fele arányú keveréke, amibe olykor cukoroldatot is teszek. Semmi íz, semmi titkos összetevő. Amennyiben tehát a takarmánytejporotok olyan, hogy fele-fele arányban keverve kukoricaliszttel az oldódási idő nem haladja meg az 50 percet, kezetekben a megfelelő keverék és kár minden további kísérletezés. Ha ezzel sem fogtok, akkor valami mást csináltok nagyon rosszul.

Etetőkosaras horgászat - Etetőanyag oldódási sebessége

   Úgy érzem illő újra elővennem a témát. Főként mivel a leírt receptek nem válnak be mindenhol. Az ok pedig egyszerű: mivel nem alapanyagokról van szó, hanem félkész termékekről. Alapanyagként azok változatossága túlságosan széleskörű és legtöbb esetben komoly eltérések keletkeznek a keverékekből. Még a kenyér sem mindenütt olyan mint másutt. 

   Az alapelvárások az etetőanyagunknál a következők: jól oldódó, táplálékdús felhőt képezzen a vízben, melynek kosarunkból való kioldódása legjobb esetben 40 perc. 

    Nos akkor most pontokra bontom az érthetőség kedvéért.

I. OLVADÁSI IDŐ 

   40 perc a legideálisabb horgászati szempontból. Ami elronthatja a horgászatot az az mikor ennél jóval korábban illetve jóval később ürül ki a kosár.

a. Amennyiben gyors az oldódási idő:
 

   Amennyiben egy húsz perces oldódású etetőanyaggal horgászunk gyönyörű és a busák számára kívánatos felhő képződik a vízben. Ez tény, viszont nem biztos, hogy lesz elég idő rá, hogy horogközelbe kerüljön hozzá a busa, sőt az is elképzelhető nincs is szüksége a horog közvetlen közelébe merészkednie, hanem óvatos távolságból is kellő táplálékot tud beszürcsölni belőle. Arról meg nem beszélek, hogy a sok apró hal - melyet szintén vonz az etetőanyag felhő - még gyorsabban kiveri a kaját a kosárból.
    Ha ott vannak a busák és esznek a busák, akkor vitathatatlan az eredménye egy 20 perces oldódású kosárnak is, mert a kapás leggyakrabban ilyenkor 2-10 percen belül érkezik. Sajnos azonban az is előfordul, hogy a tömegesen horog körül tolakodó busák közül egybe kicsit beakad a horog, vagy a zsinórba úszik, lényeg, hogy megriad, és ezzel elriasztja a többieket is néhány percre. rossz esetben ez többször is előfordul, és kettő ilyen álkapás, vagy riadás után már nem marad etetőanyag a kosárban.
    Meg aztán, kicsit a pénztárcára is figyel az ember horgászat közben is. Nagyon nem mindegy mennyi egy horgászat ára, különlegesen akkor, ha tudjuk azt, hogy feleslegesen megy 2x, 3x annyi kaja a vízbe.
      Nem utolsó sorban pedig a nehéz szereléket sokkal sűrűbben kell kivontatni, bedobni, ami mind riasztóan hat az ott tartózkodó halakra. Vannak esetek mikor cseppet sem zavarja őket, az alap viszont, hogy egyre óvatosabbak lesznek, és lassabban térnek vissza a horgok közelébe, vagy akár el is mennek...
       A gyors olvadási időt viszont ki lehet használni a horgászat elején mikor olyan távolságra horgászunk, amit nem érünk el vizipuskával. Két sodrással egy vonalba kb.4 méter távolságra dobott botot, gyakran meghúzzuk néhányszor, hogy a gyors anyagból még több szóródjon. Ha meg jelennek a busák akkor meg azonnal cserélni a kaját a normális 40 percesre.

b. amennyiben túl hosszú az olvadási idő

     Jó kérdés, hogy mi a túl hosszú olvadási idő. Tapasztalatom szerint az egy óránál hosszabb oldódási idővel már kevesebb az esély busát fogni. Egyszerűen azért mert nem képez elegendő felhőt az etetőanyagunk, hogy az óvatos busa megközelítse. Voltak olyan kivételek mikor mégis sikerült busát fognom másfél órás oldódási idővel is, ez viszont ahogy írtam is KIVÉTELes eset volt. Gyanítom azért mert megfelelő táperőt képzett a tabletta körül az oldódás, illetve azonnal bedobás után, mikor még valójábban a bedobásból adódó felhőre reagáltak a busák, s nagy szerencsével egészen horogközelbe mentek. Leggyakoribb azonban az, hogy meg se közelítik az ilyen etetőanyagot. Egyszerűen nem minősül számukra kajának.
      Ha van valami ami tönkre teheti a busahorgászatot, akkor az a túl hosszú olvadási idő! Ennek a végletnek sajnos a horgászat szempontjából semmi előnye nincs.

    Ami kreatívvá teszi az egész etetőanyag keverést az az, hogy minden esetben legjobb, ha 40-50 perc között marad az etetőanyag olvadási ideje. Tehát akkor is, ha a kishalak ott ütik verik folyamatosan a kosarat, akkor is, ha még hidegebb a víz és meg se moccan körülötte semmi. Az első dobás mindig legyen egy teszt érdemes figyelni az órát. Félóra múlva lehet ellenőrizni az oldódást, ilyenkor, ha még van a kosáron 1/4-1/3 kaja akkor rendben van minden, ha nincs semmi vagy nagyon kevés, vagy még több mint a fele rajta van, akkor módosítani kell.
     Kukoricaliszttel gyorsíthatjuk az oldódási időt, míg a takarmánytejpor, cukor többnyire növeli az oldódási időt.
     A kukoricalisztnél hozzá kell tennem. A kukoricaliszt nem a busa kedvence. Csökkenti azt a táperőt ami a busát a horgunkhoz vonzza. Ha átesünk azon a bizonyos maximális mennyiségen akkor nem fog a horgunkhoz menni a busa. Egy alkalommal sikerült fognom csak kukoricaliszttel amit cukorsziruppal kevertem össze, viszont többször nem. A kukoricaliszt inkább csak tömegnövelő és szórási időt segítő anyag keverékünkben.
     
     Nos akkor még egyszer összefoglalva: az oldódási idő legjobb ha 35-50 percen belül van. S legjobb, ha 40-45 perc közé esik. Hogy mennyiséggel is számoljunk, saját kosaraimat így kb. 8-10x tudom megtölteni 1kg bekevert etetőanyagból. ez kb. 2-2,5 órás horgászatra elég 2 bottal.

   

 

  

Néhány szót a horogról

   Bevallom nem gondoltam volna, hogy erről is írnom kellene, és még mindig nem tartom a legjobb ötletnek. Sajnos a hatalmas horogválaszték azt eredményezte, hogy mondhatni fajtánként változóak a méretek. Egyazon gyártótól is változó az azonos számozás. Igencsak nehéz hát megfelelő horogméretet mondani.

   Másrészt meg valójában bármilyen hal horgászatakor mi is az ami meghatározza a horogméretet? Természetesen a várható halak nagysága. Tehát horgunknak nem szabad beadnia a kulcsot egy-két hal kifogása után vagy közben. Személy szerint én a vastagabb húsú öblös horgokat részesítem előnyben. A tavalyi évben kipróbáltam az erősen visszakanyarodó horgokat, és most is a két horogból az egyik ilyen. Gondoltam majd ezzel kiküszöbölöm a rossz akadást, és nem marad el hal. De hát ez csak reklám fogás lehetett a horog gyártótól, mondhatom semmi különbség.Ugyanúgy maradtak el halak, mint az egyszerű pontyozó horgokkal is. Egy alkalommal még süllőző horgot is tettem fel. 1/0ás méretben, és azzal is fogtam. Egy csokorba összefoglalva azt kell mondanom a horog fajtája, alakja szinte mindegy, és fő szempont továbbra is: a megfelelő nagyság és a horog erőssége. 

    A horog mérete...hmm....Kifejezetten a nagy horog váltak be nekem, 2-3/0 méretig. A 3/0 feletti nagyságot, már a könnyítés ellenére sem tudták beszippantani a busák. Viszont egyértelmű volt a nagyobb horgokkal kifogott busák száma, szemben a 8-4 mérettartományba tartozó horgokkal. 

     Nem olyan rég valaki azt kérdezte, hogy nem írok a tehnopufiról, illetve, hogy mit rakok a horogra. Valójában esett róla szó. Mégpedig leggyakrabban az, hogy nem rakok semmit a horogra :D Úszós horgászat esetében sokkal többet ronthat egy rosszul kisúlyozott horog, mint amennyit használ. Vannak tények. Például egy pohárban is ki lehet próbálni mennyivel könnyebben mozdul el a szívás irányába a majdhogynem súlytalanra könnyített horog. Míg könnyítés nélkül szinte meg sem moccan. Tudom, hogy ebből a logikus következtetés az lenne, hogy súlyozzuk ki a horgot súlytalanra, és húdeaztamindenitmilyenjó lesz. A tapasztalatom viszont nem támasztja alá ezt a tényt. Aki látta már az úszó körül legyeskedő busákat, annak gondolom nem kell mesélnem arról, micsoda erejű örvényeket keltenek lassú mozdulatokkal is. Gyakran öt-hat busa is ott szipog a tabletta, vagy a kosár körül. Véleményem szerint azonban ezek az örvények nem mindig segítenek bennünket. A horog átcsapódik a túloldalra, körbetekerődzik, összeakad, stb. A könnyített horgok hátránya itt jön elő. Igaz, hogy a szívás irányába is elmozdulna, de meglehet, hogy már az a víztömeg amit a testével uszonyaival kelt elsodorja a horgunkat a szája elől, mielőtt táplálkozni kezdene a zamatos felhőből. Minap beszélgetem pár busázó horgásztárssal. Komolyan mondom, hogy annyira elcsodálkozom néha, hogy milyen végszerelékkel is fognak busát. 4 horog ebből 2 az etetőkosár alá lógott 8-10 cm 2 két oldalt 4-5cm előkén meg szinte beletapadt a kosárba. Na nem tapadt bele, mert jókora technopufival voltak felspécizve, és így minden bizonnyal a kosár fölé emelkedtek. Na, jó, én sokkal nagyobb hülyeségeket is csináltam :D, ha belegondolok a kosár alá 40-50 cmre lógatott horogra :D Lényeg ami lényeg: úszós horgászatnál teljesen felesleges a horogra bármit is tennünk! Sokkal fontosabb: a horog megfelelő mérete, az előke, és az előke hossza, és a horog helyzete. 

       A horog helyzete is elgondolkoztató. A jól kiegyensúlyozott horogra, amennyiben a pufit egyszerűen csak ráhúztuk a horog öblére a horog felbillen. Okosabb megoldás, ha a horogkötésre helyezzük el a könnyítést, már, ha a fent leírtak után is ragaszkodik valaki a könnyítéshez. ( ...a szezon végén hozzáteszem a fél nyarat kikönnyített horgokkal horgásztam végig, ugyanis túl nehéznek bizonyultak a horgaim.)

        Sajnos még mindig nem adott a jézuska egy jó kis vízalatti kamerát, amivel rögzíteni tudnám a kapást élesben, vagy épp a miért nem akadt pillanatokat. Így hát továbbra is csak a feltételezésből élünk :)

A hosszabbított kosár.

        Nem tudtam rájönni, mért van az, hogy a kicsi 2-3 kilós busák sokkal könnyebben és jobban akadnak. Persze azon felül, hogy itt több is van belőlük. Míg az egyértelműen nagyobb busáknál, nem ritka az üres bevágás. Sajnos még mindig nem tudom a választ. Legfogósabb az a horog amelyik a kosár vagy a tabletta aljától fél cm-rel feljebb van. Ez nálam 6-8 centis előkéket eredményezett. Nem mondom, hogy nem volt jó ez a beállítás, hiszen le sem merem írni mennyi busát eredményezett. Az idén azonban elgondolkoztam azon, hogy vajon mi van, ha busa mégsem megy elég közel a horoghoz. Persze látni láttam már, hogy szinte nyalták a tablettát, de ha legtöbb esetben mégis csupán a felhőt szürcsöli? Arra gondoltam, hogy ebben az esetben nem lesz elég az előke hossz, hogy kilendülve a busa szájában végezze a horog, hanem egyszerűen ellendül az orra előtt. Hát az idén készítettem pár meghosszabbított kosarat, nem sokkal hosszabbak, mert ugye minél hosszabbak az előkék annál nagyobb a gubancolódás lehetősége is. De nagyjából 8 centivel hosszabbak az előkéim. 14-18 cm között és remekül szuperálnak. Az első kellemes tapasztalat az volt, hogy egyre kevesebb egyéb hal akadt a horogra. Az egyéb hal sajnos nekem a törpeharcsát jelenti. Csupán elmélet, de azt gyanítom a hosszabb előkén lazábban mozog a horog, és könnyebben félretolják a kis ördögök.


          Visszatérve a horogra, annyi a lényeg, hogy sokkalta fontosabbak az egyéb részletek, mint a horog fajtája! Tapasztalataim összegezve, ha mégis mondani kell valamit, akkor azt mondanám a jó busázó horog egy nagy méretű 2-2/0, erős, öblös, rendkívül éles pontyozó horog. A fenti ábrán láthatjátok, hogy a baloldali horog igencsak megviselt, és remélem alátámasztja azt az állításomat, hogy a kb. fél centivel a kosár aljától lévő horog a legfogósabb. Nem mellesleg tavaly(2018) 2db 20kg feletti busát eredményezett. S jó nyaláb 6kg felettit.
           Ezzel zárni is lehetne a témát, de még egy kis apróságról azért szeretnék beszélni, folytatva a nagyok mért nem akadnak témát. Mégpedig a busa szájáról pár gondolat.
            Vannak nagyon egyértelmű dolgok a busahorgászatában, ilyen a horog akadásának a helye is. Fenekező horgászat esetén egyértelműen az alsó szájrészbe akad a horog. Megvizsgálva az alsó szájrészt arra kell rájönnünk, hogy egész könnyű dolga van a horognak. lényegében egy puhább húsos masszív szájrészt találunk amibe a tűhegyes horog könnyen és jól akad. S akkor jöhet is az ellenérvem önmagammal szemben: nem kell iszonyat nagy méretű horog fenekező horgászat esetében. egy 8-as horog is pont olyan jól fog akadni, mint egy 2-es. Az már kérdés, hogy mekkora terhelést tud elviselni a kisebb méret.

2/0-ás és a 8-as horog

             Úszós horgászat esetében pedig szinte kivétel nélkül a felső szájrészbe akad a horog. Ha ezt is megvizsgáljuk merőben mást találunk. Szinte egy páncélt. Kemény csontozatot, hártyányi bőrréteggel. Nem alaptalanul az a gyanúm, hogy a kisebb horog legtöbb esetben, egyszerűen nem tud beleakadni ebbe a kemény csontba, s csupán felkarcolja a hártyát. Mindebből persze bevágáskor, csak egy üres bevágást érzünk. Azonban néha mégis akad, akkor miért? A felső szájrész két részből áll, leggyakoribb akadás mikor a két rész közé fúródik a horog, vagy a szájszegletbe. S hogy pontosítsak itt is: nem a leggyakoribb, hanem - kivétel erősbíti a szabályt alapon - az egyetlen akadás. Ismétlem: a nagyobb busákról beszélek, és egy kicsit ez a pöttyös busákat is jelenti. Sokkal könnyebben akad a 10kg fehér busa, mint az ugyanakkora pöttyös busa. A nagy horog nagyobb méretű öble viszont már kellőképpen belemarkol, hogy átüsse a csontot is. Felesleges finomkodni a horogméretet illetően, ezer mással eltudjuk riasztani a busát, az azonban nem mindegy, hogy egy komolyabb busával szemben meg tudjuk-e nyerni a csatát, vagy alul maradunk.Csak gondoljatok bele, ha az a 2/0-ás horog elkezdett egyenesedni, akkor mi történik egy 8-assal? ami mondhatni negyed akkora. S hogy mit kell kibírnia legyen példa a következő videó.

         

A lefenekezett csúszóólmos úszós szerelék

   Mondhatom, a legegyszerűbb lefenekezett úszós módszerről van szó. Akár a gyors folyású, mély folyókban is megállja a helyét. Nagy előnye az egyéb lefenekezett úszós módszerekkel szemben, hogy a vízmélységgel szinte nem is kell törődnünk, csalink - etetőkosár, technoplankton tabletta, egyéb, mégis a megfelelő mélységben fogja kifejteni csalogató hatását. 

    No de lássuk mit is takar  az elnevezés.

    A horgászvíz függvényében kiválasztjuk a megfelelő nagyságú ólmot. Az ólom akár gubancolódásgátló csővel ellátott ólom, sőt(!) ólmozott etetőkosár is lehet. Ezt bármiféle ütköző nélkül felhúzzuk a főzsinórra, ami remélhetőleg fonott zsinór. Amennyiben kagylós vagy köves a meder, akkor mindenképp fonott zsinórt használjunk. Ezután felrakunk egy az úszónk zsinórvezetőjének megfelelő ütközőt. Majd jöhet az úszó. Ennek természetesen szintén az adott körülményeknek kell megfelelnie. Tehát lényeg, hogy csalinkat a megfelelő mélységben tudja majd tartani. Én személy szerint itt is az excentrikusan az úszón teljes hosszában átfutó úszókat kedvelem, annak ellenére, hogy a pusztán alsó zsinórvezetőn kapcsolt úszók szebben állnak. Majd végül egyszerűen felkötjük a busafát, vagy az etetőkosarat, és kész is a szerelék. Megjegyzem  egyes jól kiszáradt tablettám, lebeg a vízen, így az originális busafán előfordulhat, hogy nem süllyednek kellőképpen. Házikészítésű rézdrót busafáimnak ez már nem okoz problémát. 

   Elsőre talán gubancolódósnak tűnhet a felszerelés, de cseppet sem az. Mondhatni tökéletes a busázásra. Közeli horgászatra nekem nem nyerte el a tetszésemet, de 20 méteren felül, már kiválóan alkalmazható, a távoli busahorgászatnak, pedig páratlan módszere. Amennyiben etetőkosaras ólommal szereljük, az etetőkosarat megtölthetjük azonnal kihulló felhősítő etetőanyaggal.

   Bedobás után kicsit még hagyjuk lazán a zsinórt, amíg az ólom nem ér le a mederbe. Ezt a beálló úszóról jól látjuk. Mivel a zsinór sosem maximálisan feszes, ezért az áramlat, szél gyorsan el sodorja a mederből emelkedő zsinór mellől. Magától értődően szerelékünk mélységét az úszó ütközőjével állíthatjuk. Hajnali, reggeli, késő délután, napnyugta előtti időszakban, és éjszaka, alig a felszín alatt számomra a legeredményesebb, míg napközben 40-80cm mélységben érkezett több kapás.
      Ahogyan az alábbi videón láthatjátok, én sima ütköző helyett világítórudacskával ütköztetem az úszót. Éjszakai horgászatkor, csupán ki cserelem a rudacskát újra, és már mehet is a peca.
       Az úszó kinézetének nem adok különösebb jelentőséget már régóta. Lényeg, hogy tökéletesen megfeleljen a célnak. Tehát a sodrás ereje, illetve az etetőkosár ne merítse el. Megjegyzem a túl nagy, rikítós színű úszók felszín közeli horgászatnál kifejezetten zavarják a busát. Gyakori eset, hogy a véletlenül bemoccanó ilyen úszó alól azonnal menekül a busa, vagy meg sem közelíti a csalink, és csak kering körülötte.  

   

 

10.2 A távoli busahorgászat mikéntje - Az etetés, és horgászat

    Semmi kétségem afelől, hogy az úszós horgászat eredményesebb busahorgászatban, mint a fenekező horgászat. Viszont hozzá kell tennem, hogy rossz szerelékek, módszerek nincsenek, csak rosszul, vagy rossz helyen használt módszerek. Említettem már, hogy sosem sietek a vízpartra, pontosabban ritkán indulok hajnalok hajnalán. Egy alkalommal amíg túlestem a szokásos készülődési ceremónián, nem tudtam nem észrevenni, hogy szomszédom egy nagyon lelkes busázó horgász. 8-10 percenként, hatalmas robajlással csapódott a vízbe a jól megtömött etetőkosár. Minthogy kapkodni nem kapkodtam, átsétáltam megnézni. Mondhatnám fejcsóválva, hogy volt mit látnom, no de nem szeretnék gúnyolódni. Fenekező horgászattal próbálkozott, persze addig eredménytelenül, de említette, hogy a múlt héten fogott kettőt. Az etetőkosárba valami kárásznak/pontynak szánt etetőanyag került. A szerelék nem hagyott maga után kivetni valót, a felszerelés meg egyenesen csúcsmodell volt. Kérdeztem, mért dob olyan a sűrűn? Azt mondta gyorsan kiürül a kosár. Nem tartottam illőnek, hogy bemutatót tartsak. Nem ildomos egy ismeretlent kioktatni hogyan horgásszon, hát ott hagytam, később meg Ő jött oda a fárasztás zajára, de köszönés nélkül, irigykedve el is ment. Tényleg van buta horgász mondogattam. De vegyük sorra a részleteket. Az adott vízszakasz, bizony megkövetelte a fenekező horgászatot, jómagam a szokásos 12-20 méternyi távolságban próbálkoztam, az első kapás a legtávolabbi botra érkezett, talán már 25 méternyire is volt. Ennél távolabb már nem is igazán tudtam horgászni a vízmélység miatt, már ott is 3,5 méternyi lehetett a mélység. Tehát szomszédom, aki 50 méterekre dobált joggal fenekezett. Csak nem döbbent rá, hogy ésszerűtlenül. Tényleg, mint az ágyúlövés durrant bele a 20-30 dekás végszerelék, és mindez 50 ,méternyire...hát el lehet képzelni, szegény busákat, mekkora rémülettel távolodtak el az etetéstől. Egyszerűen esélyt nem láttam arra, hogy halat fogjon. Mire odamerészkedtek a busák, már vonszolta kifelé a szereléket. Nem is tudom, talán nem is hitt a busa szabályos horgászatában, hanem abban reménykedett, hogy a kifelé vontatott szerelékkel megakaszt egyet?

    Nagyon nem mindegy az sem mennyi etetőanyagot használunk el. Nem csak pénztárcára gondolok, de nem tesz jót a halaknak, nem tesz jót a víznek és a horgászatnak sem. Egy túl etetett helytől, még ha tömegével van jelen a busa, akkor is nehéz busát fogni. Sokkalta gyakoribb eset lehet a véletlen akasztás. A felhalmozódott etetőanyag káros hatásairól nem tudok, de hogy előnyére sem válik a víz élővilágának az is biztos. A ponty és amur horgászatot is a zsákszámra behordott etetőanyag használat utáltatta meg velem. Nem hiszem el, hogy az kell a halaknak, hogy bevigyünk egy nagy vödör kukoricát, beöntsük és akkor majd fogunk. És gondoljunk bele, hogy ezt nem egy horgász csinálja, hanem százával. Valóban tonnányi ilyen-olyan etetőanyag kerül a vízbe. S irigykedve gondolok azokra a kristálytiszta vizekre, ahol a hal megmaradt halnak, és táplálkozási szokása természetes maradt. A vége mindig ugyanaz, hogy ide lukadok ki: ki változtatja meg a víz a biológiai egyensúlyát? Mi vagy a busa? Mert bizony a végén tény ami tény, első fokozatban már, ha nem etetünk annyira, mint a szomszéd akkor oda se jön a ponty, tehát többet és . Aztán meg, hogy ne mindig magamtól idézzek, a Palicsi Tőzeg-tó, (ami azóta sok neves bojlis versenynek adott otthont) egyik alapító tagja, mondta, hogy: ha kukoricával csalizol, kiúszik a ponty elébed, és felmutatja az ujját....Gondolom mindenki érti mire gondolt...Egyszerűen hatalmas mértékben avatkozunk be halaink viselkedésébe, és jó kérdés szabad-e ezt tennünk? Ha pedig már megtörtént, akkor milyen jogon mondunk bármit is arról, milyen halaknak szabad úszkálni a vizeinkben és milyenek nem. Talán én is makacs, látni nem kívánó emberke vagyok, de szentül hiszem, hogy a természet, ha engedjük helyreálltja az egyensúlyt. Még azok a fránya törpeharcsák is köztudottan, ha annyira elszaporodnak, hogy más halat szinte nem is láthatunk,  akkor gyakorta üt ki köztük fertőzés, ami lefelezi, vagy akár a populáció nagy részét elpusztítsa. Nem ritkán meg azokra a vizekre gondolok irigykedve, ahol már betiltották az etetést, s csak a vízparton megvásárolható természetes csalikkal szabad horgászni, és csodák csodája eredményesen, hiszen a megvigyázott vízben hemzsegnek a halak. 

     Hú de elkalandoztam, remélem senki kárára. Vissza a busára, és vissza az etetésre. Fenekezéshez sem kell több etetőanyag, mint úszós horgászathoz. Viszont az etetőanyagnak busahorgászatra alkalmasnak kell lennie. Kézenfekvő, hogy úszós horgászat esetében csalink-etetőanyagunk a sodrás függvényében lefelé ereszkedik. Ugyanígy ha a mederben horgászunk, olyan etetőanyaggal járunk nagyobb sikerrel, mely a felső rétegekben táplálkozó busát  mélybe csalja, horgásznéven liftező etetőanyagra van szükség, amely felfelé irányuló felhőt is tud képezni. Legokosabb ha ezzel is etetünk. Pár dobás jól megtömött kosárral, lehetőleg egy helyre és kezdődhet a horgászat. Persze az etetéshez lehetőleg olyan kosarat kell választanunk és úgy beállított etetőanyagot használnunk amiből az a megfelelőhelyen ki is hullik. Ha kézzel is betudjuk dobni a megfelelő helyre, akkor 5-6 teniszlábdányi gombóc elég hosszú ideig. A magam készítette fenekezőtabletták alapanyagát is eleve ezen az elven állítom össze. De az egyszerű, vagy bolti tablettának sincs különösebb hátránya, ugyanis az egyébhalak felkavarják a vizet a mederben és így is képződik bizonyos méretű felhő, amely, ha nem is egyenfokú a liftező etetőanyaggal, de elegendőnek bizonyulhat, hogy a busák figyelmét felkeltse. Fenekezésnél, akár 1-1,5 órát is kibírnak az etetőanyagok, vagy tabletták. Hiszen ha le is potyognak, vagy szétesnek. attól még ott marad nagy része a horog közelében. Persze ezt a magam által horgászott álló, illetve lassú folyású vizekre értem. Sajnos fenekező horgászat esetében, csak a pontos etetés, a megfelelő etetőanyag-csali, és helyismeretünk teheti eredményesebbé a horgászatot.

    Nem úgy, amennyiben az úszós módszert is alkalmazhatjuk. A nyári melegben kedvenc horgászhelyem átlagmélysége, mindössze 1,5 méter körül mozog. Körülbelül 20 méter távolság után eléri ezt a mélységet és szinte változatlan a 150 méternyire lévő túlpartig. A képen látható busát kb. 80 méteren, 20 centire eresztett etetőkosaras módszerrel fogtam.

    Elsődleges célom, mindig, hogy a közelből fogjam ki őket. Viszont megfigyeltem, hogy délután 3órától egyre ritkábban jelennek meg az etetésen, majd 4 óra után legtöbb esetben már szinte odacsalhatatlanok. Ezért 3 órától elkezdek az egyik bottal bent horgászni, itt is 2 sávban szoktak megjelenni. A közelebbi sáv olyan 30-40 méterre húzódik, míg a távolabbi, 70 de akár 120 méteren is, nem ritkán szinte a túl parton. 

    A laza gyorsan felhősítő etetőanyag, ugyanúgy, mint partközelben, bent is felülmúlhatatlan. Nem kellett sokáig töprengnem mivel tudom bejuttatni. A pontyhorgászatban közismert rakéta adta az ötletet. Tablettagyártáshoz is remekül bevált pezsgőtablettás dobozból késztettem el a táv etetőt. Mégpedig úgy, hogy egy huzalólmot lemezzé lapítottam és körbetekertem a doboz tetéjére(nyillása köré) majd ömlenyragasztóval oda erősítettem. Az alsó részére pedig hungarocelből formáztam hengert és ragasztottam ömlenyragasztóval, ez akkora, hogy fent tartja a dobozt a víz tetején. Az egészre hosszában bő fület erősítettem fonott zsinórból, melyre előtte egy karikát fűztem. Ebbe a karikába jön a főzsinór forgókapcsa. Na nem kell részleteznem, akárha a rakéta. Vízbe érve megfordul, a nyitott szája lesz lefelé az ólomnak köszönhetően, a hungarocell felhajtóerejének köszönhetően pedig nem süllyed el, hanem a felszín közvetlen közelében ereszti ki magából a kaját. Hozzá kell tennem, hogy sajnos nem lett tökéletes. Nem lottyan ki belőle azonnal az összes etetőanyag, apró mozdulatokkal rá kell segíteni, hogy kiengedje magából. Viszont egy okos használati módjára is rájöttem, mielőtt még belefogtam volna a fejben már összeállított féloldalas súlyozású rakétám elkészítésébe. Először is hozzáteszem, hogy nem kell nagy ólom a végére hiszen be is kell dobnunk, tehát a lehető legkönnyebbre faricskáltam az ólmot is, és párhuzamosan vele a hungarocelt is. Ön súlyát a benne lévő etetőanyag kellőképpen megadja. Nem mértem, de kb. erős 1 deci etetőanyag fér bele, az akciós, 2+ tablettásdobozba. Említettem már, hogy régen a ragadozó hal horgászat megszállottja voltam. Akarva akaratlan kezembe rögzült az a mozdulatsor, ahogy nem engedem a műcsalit teljes erőből a vízbe csapódni, hanem finoman visszafogom, és majdhogynem rásiklatom a vízre. Minden módszernél alkalmazom, fenekezésnél, úszózásnál, mindegy visszafogom, mielőtt a vízbe csapódna. Itt is talán óvatosságból, hogy ne csobbanjon akkorát a nevezzük nevén, ormótlan végszerelék, visszafogtam, csak elcsesztem a nagy távolság kiszámíthatatlansága miatt - csakhogy ne mondjam, hogy bénáztam egyet xD - és a szereléket jó méternyire vízbeérés előtt megállítottam. Erre törvény szerű ami történt. Az ólom előre vágódott tehetetlenségi erejében, majd a dobozban található etetőanyag szépen kiterült a vízen, az üres már szinte súlytalan rakétám, pedig szinte nem is csobbant vízbeéréskor. 5-6 dobás így és kezdődhet a horgászat.

    Mondanom sem kell, hogy ahogyan a közeli horgászatnál, rendkívüli eredményességgel bír a tablettára, vagy etetőkosárra plusz rágyúrt gyorsabb oldódású, majd a joghurt sűrűségű etetőanyagba mártás, távoli horgászat esetében szinte nélkülözhetetlen. A horgászat sorsa múlhat rajta. Az alap etetés után már ritkán etetek. A nagy csobbanások kártékonyabbak, mint amilyen hatása az etetésnek van. Mert azért az idő előtti visszafogás nem mindig jön össze a megfelelő időben és helyen. 

    Viszont busa szemmel kell gondolkodni :) , tehát gondoljunk bele, ha már az alap etetéssel, egy adott területre tudtuk koncentrálni őket, akkor a kicsit többlet a tablettán már elegendő, ahhoz, hogy a közelben tartsuk őket. A víz elcsendesülése után már keresni fogják a közben szétáradt felhő maradványit, ami a csalinkhoz vezeti őket, és addigra már csak az aprócska abból kiáradó felhő lesz a csalétek...

(Lesznek képek is hamarosan)

10.1. A távoli busahorgászat mikéntje

   Nyomós okok a távoli horgászatra

    Kétségtelenül hatékonyabb, ha a közelben tudunk a busára horgászni, mégis előfordulnak olyan esetek, mikor ez nem lehetséges. Leggyakoribb ok a busa óvatossága. A közeli horgászathoz, bizony csend kell, na nem azt jelenti ez, hogy szótlan ülni és várni a kapást, de az erős, és főként hirtelen zajok, megriasztják a busát, a folyamatos hangoskodástól, pedig sokkal óvatosabban szemlélik vízbe dobott csalink, s akár  egyértelműen el is kerülik. Ezeket az apróságokat fel kell ismerni. Ritka az a horgászcsapat, akik, ha hárman vannak csendben maradnak. Már ez is elég ok lehet arra, hogy távolabb kezdjünk próbálkozni. Mert még ha valóban csendben is maradunk a gyakoribb dobások is elegendőek lehetnek, hogy a busák elkerüljék a horgokat. Ilyenkor az ideális 10-15 méteren való horgászatot, legalább 20-30 méterre kell bővítenünk.

    Persze, nem csak a zajongás adhat okot a távolabbi horgászatra, egyes horgászhelyeken magától értetődően nincs is lehetőség a közeli horgászatra. Túl sekély partszakasz, hínárral benőtt partsávok, stb. Csak megjegyzem, ellentétben legtöbb hazai halfajunkkal, a busa nem az akadók közelében keresi a táplálékot, hanem legtöbbször a nyílt vízen. Mint a fárasztásos fejezetben említettem is, fárasztás közben is leggyakoribb eset, hogy a nyílt víz felé ront. Eredményes horgászatához tehát inkább a nyílt akadóktól mentes vízterületet választjuk. 

    Az időjárás gyakorta csúnyán beleszól a busahorgászatba. Annak ellenére, hogy fogtam már busát, esőben, szélben, viharban, cseppet sem mondanám, hogy ezek horgászatunk nem befolyásolják. Én folyamatosan figyelem az időjárást. Szerencsére az internet korában, már nem csak a rádióban elhangzó rövid jelentésre kell alapozni, vagy a horgászat előtti esti híradóra, hanem az időjárást kísérhetjük műholdakról,  felhők vonulását, szélirányt - ami szinte a legfontosabb tényező - jó előre láthatjuk. Sose feledem azt az őszi csukázást, amikor a hajnali időjós, bemondta a rádióban, hogy 8 körül eláll az eső, és bizony délután egykor már az esőkabát varratai is kezdték felszedni a vizet, az egész napi makacs esőben. Tehát előre figyelem. mikor és hol lesznek ideálisak a feltételek egy jó busahorgászatra. Amihez elsősorban: szélcsend, és napsütötte meleg kell. A nyári meleg napok kétségkívül a legeredményesebbek.

    A szélcsend. Itt is megtorpanok egy pillanatra. Busahorgászatban a szélcsendet nem feltétlenül kell globális szélcsendre érteni. Gyakorta elegendő, ha a horgászni kívánt vízszakaszon szélcsend uralkodik. Persze bárki számára megfigyelhető, hogy ahogyan csitul a szél, a busák is mozogni kezdenek. Nyári szeles napokon ezért rendkívül eredményes lehet a napnyugta előtti szélcsend, és az esti órák. Míg érdekes módon a hajnali csendes vízben, gyakran annak ellenére, hogy a vonuló busacsorda, majd fel lökte a szereléket, és bizonyos fokig reagált az etetésre is, pirkadatban nem sikerült fognom. Talán 6 óra volt a legkorábbi időpont, mikor sikerült kapást kicsikarnom. Pedig a látvány gyakorta elképesztő, nem ritka, hogy a kapitális busák tömegével vonulnak végig a partközelében. Csak sajnos nem táplálkoznak. 

    Na de vissza a szélre. Szeles időben amennyiben mód van rá, igyekezzünk olyan horgászhelyet választani, ahol hátszéllel horgászhatunk. Ez akár sikeresebbé teheti horgászatunk, mint a szélcsend. Akár az etetést is megtudjuk oldani 20-25 méteren ami bőven elegendő távolság az eredményes horgászathoz. Nem utolsósorban pedig az etetést befelé hordja a víz, tehát a szél miatt távolabb tartózkodó busák felé sodorja azt. Tehát alap, hogy úgy választjuk ki a horgászhelyet, hogy az etetés, mindenképp a busák feltételezett tartózkodási helye felé sodródjon.

    Csak példának említem meg, hogy épp ahol az oldalon található busafárasztás videó készült, mindkét oldalt széles 15-20 métert benyúló hínármező található, noha a felvételen nem látszik, az az erőteljes rántás-húzás balra épp ennek a hínármezőnek a kikerülésére szolgáló manőver volt. Azon a helyen, erős oldalszélben úgy etettem, hogy az etetés nagy része, mondhatni beragadjon a hínárral övezett nyílt részbe, mivel ha távolabb etettem, azonnal elsodródott. Érdekes módon bejött, vagyis a busák jöttek be :) Egy ilyen alkalommal sikerült egy valódi dinót akasztanom, ami sajnos diadalmaskodott a szereléken. Nem mondhatnám, hogy meglepetésként ért, hiszen félórának előtte már láttam a hatalmas busákat előttem, cseppet sem túlzok, ha 40 kilósra saccolom a csorda néhány példányát melyek közül egynek sikerült behabzsolnia a horgot. 

     Zajongás, szélirány, horgászhely adottságai mellet, még mindig van egy általam ismert ok, ami kényszeríthet bennünket a távoli horgászatra. Ez pedig a már előbbi fejezetben is említett vonulás. Az a rejtett útvonal a busákban, ami szerint akárha törvényszerűen közlekednek. S míg legtöbb esetben képes akár 100 méterről is beállni az etetésre, vannak esetek, mikor tonnaszámra is dobálhatjuk az etetőanyagot, nem fognak közel jönni, akkor sem, ha az eddig említett okok közül egyik sem mérvadó. Valószínűsítem csak, hogy ilyenkor bőséges eleséget talál a megszokott útvonalon. 

     Ilyenkor jön a mondás igaza, ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Csak sajnos ez nem olyan egyszerű. Talán egy átlagos horgász számára igen, de egy vérbeli busahorgász nem azt teszi, hogy becsattintom a botot, hagy repüljön, és ha jön kapás, jön, ha nem, akkor nem. 

     Hú ezernyi kitérő kell még :) Busahorgász.

     Egy jó horgász nyitott szemmel járja vízpartot, vagy üli. Figyeli, hallgatja, látja. 

     Talán ezért nem jött be nekem a feederes horgászat, ahol a spicc rezdüléseit kell figyelnem. Á, nekem a vizet kell néznem, látni a csodát :) Miközben horgászok, véremig, szívemig hatol a természet. Látom a nádszélben bukdácsoló szárcsákat, gyakran kikelésüktől kezdve figyelem, ahogy felcseperednek. A hattyúcsaládot. A távoli tanya kivénhedt ágain tanyázó vadászmadarat. A békára leselkedő siklót. Egy-egy ragadozó erőteljes csobbanását...és sorolhatnám. Az alap öröm nem a halfogás már régóta, inkább ez a nyugodt, noha gyakorta drámai világ, melyből az ott tartózkodó horgász kanyarinthat egy szeletet. 

     Lényeg, ami lényeg nyitott szemmel ülök a vízparton. Egyik ötletem, meglátásom sem abból fakad, hogy egyszer történt valami, és akkor az van, és így meg úgy a jó, hanem a sok sok parton töltött óra, a megannyi jó és rossz tapasztalat gyümölcse. Gondolom te is így vagy vele :) 

     Tehát látod, ami látható é magadban lassan feltérképezed a vizet. Idővel látni fogod azt is mikor, merre mozognak a busák. Ekkor már nincs más hátra, mint a közelükben horgászni. Na, de hogy ne legyen sok egyszerre, legyen az a következő fejezet.

A busa tartózkodási szokása és közeli horgászat fortélyai

    Kezdetekben azt hittem, hogy a látott helyen lehet busát fogni. Nagy dobásokkal igyekeztem elérni őket, viszont a helyes etetés hiánya miatt az eredmény felemás volt. De többnyire nem sikerült akasztanom. Persze ez még azokban a időkben történt, mikor még nem ismertem fel a tablettára vagy etetőkosárra gyúrt gyorsan oldódó etetőanyag, és a joghurt sűrűségű etetőanyagba mártás hatékonyságát. (Megjegyzem, mostanság távolabbi horgászás esetén még az úszót is belemártom vagy meglocsolom e kicsit sűrűbb, de még éppen folyékony etetőanyaggal.) Aztán ahogy telt múlt az idő, az lett a mániám, hogy a közelbe csalom őket és ott fogom meg. Ez már lényegesen hatékonyabbnak bizonyult. S mind a mai napig fő busafogó stratégiám egyike. Előnye sokrétű. A óvatos dobásoktól nem riadnak el a halak. Pontosan rá tudok etetni a szerelékre. A víz elárulja jelenlétüket, s szinte kilóra megtudom mondani mekkora példányok vannak ott. Na nem mintha nem történnének meglepetések. Egy mindössze 60 centi mélyen lassan mozgó 10 kilós példány észrevétlen számunkra. Csak ha megriad fedi fel magát. Olykor csak a két kis örvény jelenik meg akárha harcsaforgás. Lényeg, hogy azért ad információt a víz, míg 50 méteren ezekből az apró jelekből semmit sem látunk.

   Meggyőződésem volt, hogy bárhová oda lehet csalni őket. Viszont ez nem pontosan így van. Az eredményesség a vízben sodródó etetőanyagunk áramlásának függvénye. Pl. egy erős szembe szél esetén még állóvízen is, hiába etetünk partközelbe, szinte biztos, hogy nem fognak megjelenni.

     Mit kell tenni? Nyitott szemmel horgászni, mondhatnám röviden. Aki sokat van a vízparton megfigyelheti, hogy akárha óramű szerint mozognának a busák, azonos széliránynál, különböző napokon. A szélcsendes hajnalokban mindig ezekben a természetes áramlatokban vonulnak végig. Napközben is megfigyelhetjük ezeket a helyeket. Aki már úszott természetes vízben biztosan érezte ezeknek az áramlatoknak a sokaságát. Van ahol kellemesen meleg, míg egyes részeken egészen hideg volt a víz. Nos ezek a vízben tekergő áramlatok. Amennyiben ezeket kihasználva horgászunk sokkal eredményesebbek lehetünk. 

    Etetésünkre legtöbbször megjelenik a busa, viszont nem mindegy mennyit kell ezért etetnünk, és meddig tudjuk ott tartani. 

   Érdemes tehát megfigyelni azokat a sávokat a vízen ahol a busák etetés nélkül is közlekednek, és kiválasztani azt a részt ahol meghorgászhatóak. Mindig figyeljünk az áramlat irányára. Abból az irányból fognak érkezni a busák, amerre az etetőanyag sodródik. 

    Jelenlegi horgászhelyemen, ha valami extrém időjárás nem szól közbe pontosan tudom, milyen széliránynál milyen időszakban, hol találom őket, illetve hová tudom a legkönnyebben, a legkevesebb etetéssel oda csalni őket. Persze nekem is hetekbe telt mire feltudtam térképezni őket. Viszont, lényegesebben eredményesebb horgásznapokat töltök azóta a vízen. 

    Fel kell ismerni azt is, hogy vannak olyan helyek, ahol csak ritka kivételekkor fordulnak meg. Ezeken a helyeken elfecsérelt idő és pénz próbálkozni. 

    Az is jellemző, hogy egyes helyeket a nagy példányok kifejezetten elkerülnek, s szinte mindig egy adott nagyságig foghatók. S a fordítottja épp úgy. Azokon a helyeken ahol kapitális busával találkoztunk, ott újra meg fog történni. Meglepő és hihetetlen lehet, de a nagyok nem feltétlenül nagy távolságban a parttól, vagy nagy mélységekben lakoznak. 2014es év eddigi legnagyobb hala alig 9 méterre, felszín alatt 15centire, a legközelebbi, hínár menti áramlatban jelentkezett s miközben  próbáltam a torpedót megállítani, már talán 80 méteren, kiegyenesedett az elfáradt horog. Azóta is őrzöm a horgot, rengeteg busát fogott, s csak az én hibám, hogy a szinte már elvékonyodott horgot, nem küldtem nyugdíjba.

    Persze mindig akadnak szabályerősítő kivételes napok. Ezek gyanítom szintén olyan időjárási viszonyok következményei, melyeket mi nem tudunk érzékelni. 

    Fontos tehát, hogy szemünk mindig a vízen legyen. Idővel felfogjuk ismerni azokat a pontokat a vízen, ahol a leghatékonyabban fejti ki hatását az etetés, és maga a csali is. 

  Vannak olyan kedvező időjárási viszonyok, mikor mindegy hol etetünk, nem feltétlenül szükséges az etetésen horgásznunk. Ez elsősorban a hátszél, illetve amennyiben horgászhelyünktől számítva a nyílt víz felé sodródik az etetőanyag. Kihangsúlyozom: álló, és lassan áramló vizek esetében! Ilyenkor a sodródás irányába - különösen, ha egy ismert természetes áramlatba - dobott szerelék rendkívül eredményes. Gyakorta észrevehető ilyenkor, hogy olykor 40-60 méterre is bemoccannak a busák a etetés helyétől, és akár lassan rá is állnak. 

    Az etetéssel gyakorta elég, ha annyit elérünk, hogy folyamatosan egy adott területre koncentráljuk a busák mozgását. Ilyenkor a mozgásuk által adott jelekből könnyen megtudjuk ítélni a horgászatra alkalmas pontokat. Az is fontos tudni való, hogy a látott halak, nem mindig táplálkoznak, sokkal könnyebb horogra csalni azt a busát, amelyik egyértelműen az etetés miatt jött horgászterületünkre. Észre fogjátok venni, hogy a nagy busák - feltételezve, hogy megfelelő áramlatban történt az etetés - beúsznak az etetés helyének közepébe, még ha az 15, vagy akár 35 perccel előbb is történt. Leggyakrabban elkövetett hiba ilyenkor, hogy az etetés irányába tartó busákra dobunk. Hiszen feltűnnek a vízen a hatalmas szájak, uszonyok, nem csoda, hogy megkísértenek :) De hiba. A távolabbi dobás miatt, egész biztosan elriadnak a csobbanástól. S vagy tovább folytatják útjukat az etetés felé, vagy visszatérnek természetes, megszokott áramlatukba. Leggyakrabban az történik, hogy a busák ott falatoznak az etetésen, mi pedig távol a 15 perccel előbb látott mozgásukon horgászunk. Elég bosszantó tud lenni.  Mit tesz az egyszeri? Kihúzza a botot, és bedobja az etetés helyére. A busák pedig vagy elriadnak már a bot kivételekor, vagy látványos csobbanással illanak el a szerelék vízbecsapódásakor. És ilyenkor jön rá a következő oroszlánhiba: újra etetünk. Leggyakoribb, hogy kapkodásunkban, meg sem töltjük a kosarat illetve nem cseréljük ki a tablettát, hanem sietve dobunk. 

   Mert mi történik?

   A megriadt busák visszatérnek, ellenben még lényegesen nagyobb táplálékot jelent számukra az etetés, mint a csalink. S így azt is fogják követni. Ha a víz sodróik elsodorja a busákat is. Azt az időt mire érzékelni kezdik a csalink által gerjesztett aprócska felhőt és visszatérnek, az esetek túlnyomó többségében etetőkosarunk vagy tablettánk már nem bírja ki. Újratöltéskor pedig, kezdődik minden előröl. Ezek azok a horgásztörténetek, mikor MAJDNEM fogtam :) Persze ritkán előfordul ilyenkor, hogy egy bátrabb példány mégsem riad el, és horogra kerül. E ritka esetekben pedig leggyakrabban kisebb fehér busa a zsákmány.

  De mi a teendő?

  Ha a busák szemmel láthatóan reagálnak az etetésre mindenképp az etetés közepébe dobjunk. 

  Nem kell kapkodni. Szépen élesítjük be a szerelékünk :) Mégpedig: alap, hogy kb. 40 perces csalit használjunk. Akár tabletta, akár etetőkosár, akár más, gyúrjunk rá 2-5 mm vastagon gyorsan oldódó etetőanyagot: ez lehet takarmánytejpor + kukoricaliszt fele-fele arányú keveréke. Vagy csak megfelelő állagú takarmány tejpor. Majd bele kell mártani egy kicsit sűrűbb etetőanyagba. Ilyenkor az történik, hogy a kevéske etetőanyag ami a csalinkról vízbeéréskor szétterült, új középpontra helyezi az etetést: pontosan a csalinkra. A gyorsan oldódó keményebb etetőanyag miatt, pedig már egyértelműen a busák odaérkeztekor is fő táplálékforrásnak a mi csalinkat fogják ítélni. S még óvatos viselkedésükkor is jelentkezni fog a kapás. Arra azonban vigyázni kell, hogy csak az egyértelmű kapásra kell bevágni, hiszen tömegével lesznek ott a busák, és lefenekezett úszós módszer esetén nem ritka a zsinórba úszás, ami kapásnak tűnő jelzést eredményez. 2 úszós lefenekezett szereléknél ritkábban fordul elő. Ráadásul pontosan látjuk, hogy nem a csalitartó úszó mozdult meg.

    Előfordulhat, hogy a bedobás épp nem jön össze, pl. épp hatalmas csobbanással ér vízbe a szerelék. Ilyenkor mégis érdemes etetni, de csak akkor, ha pontosan az úszóra dobhatjuk, vagy spriccelhetjük az egészen ritka már-már vízszerű etetőanyagot. Ha a szerelék nem a kellő helyre érkezett viszont horgászta alkalmas a hely 2-3 méter távolságig nincs különösebb jelentősége, sőt ha az áramlat irányába tolódott el, még talán jobban is járunk.

    Azok az esetek nehezek, mikor a busák, nem hajlandók reagálni az etetésre. Ennek is több fajtája létezik horgászszempontól. Természetesen alap, hogy amennyiben zajongunk, mozgolódunk, ne is próbáljuk a közelbe csalni őket. Viszont előfordul, hogy a közeli etetés minden próbálkozásunk ellenére sem válik be. Ilyenkor leggyakrabban egyszerűen nem táplálkoznak. A másik esetben segít ki minket a szemfülesség, mikor az történik, hogy egyszerűen máshol járnak. Amennyiben megfigyeltük már az áramlatokban vándorló busákat akkor nem nehéz megtalálni őket, akkor sem, ha adott pillanatban nem is látunk jelenlétükre utaló jeleket. Ilyenkor is megfoghatóak, de ennek mikéntjéről majd a következő bejegyzésben írok

 

  

  

A kétúszós módszer

    Messze felülmúlja az egyszerű lefenekezett úszós módszert. Könnyebb vele a dobás, ritkábban gubancolódik össze. Közelre pedig szinte csobbanás nélkül ereszthetjük a vízre. 3 méter mélységig használtam ezt a módszert eredményesen. Az ólom szabadon csúszik a főzsinórra szerelt úszótestben, és csak a víz mélysége állítható rajta. Bevágásnál kell vigyázni 2-3 méter mélységű vizekben, szóval tekerünk párat, míg nem érezzük biztosnak a kontaktust a hallal, ezután húzunk rá. Viszont el kell mondanom ilyen problémám az általam leggyakoribb 2,5m mélységben nem volt. Mire felkaptam a botot, már majdnem kitépték a kezemből :) 

       No, de hogyan is készül. kell egy 1-2mm átmérőjű műanyagcső kb 10cm hosszú, és egy vastagabb műanyagcső, mindenesetre fontos, hogy ez kicsit erősebb legyen hogy tovább bírja majd. :) Ennek kb. 25-35 cm-nek kell lennie. Elsőször is a 10 centis csövecskére keresek egy olyan vastagságú csövet amit rábírok húzni, ha netán nagyon laza akkor forró ömlenyragasztóval (műanyaggal) rögzítem. Az egész művelet alatt ügyelek arra, hogy a ragasztópisztoly ne melegedjen túl, éppen csak használni lehessen, de nehogy megolvassza a részeket. Tehát rögzítem a 10 cm cső középtáján második kis csövet ami kb 2 cm hosszú, ez csak azért kell, hogy erősebb legyen. ha a csövünk eleve erős, akkor nincs szükség rá. Fogok egy fonott zsinórt, ami leggyakrabban 0,35 mm vastagságú, (kb 80-100 cm függően a második hosszabb csőtől) dupla zsinórvéggel vett clinch csomóval odakötöm. Átfűzöm a hosszabb - nevezzük merevítő csőnek - merevítőcsövön, és szorosan a kötésig ráfeszítem majd NEM FORRÓ ömlenyragasztóval rögzítem. Nem szabad, hogy megolvassza még véletlenül sem a zsinórunkat, hiszen ezen lesznek majd a busák! Szivar alakúra megformálok egy hungarocell darabot, bevallom nem adok a szépségére xD. átfúrom, hogy a merevítőcső másik végére tudjam majd húzni. Átfúzöm rajta a zsinórt, rátolom a csőre, és szintén rögzítem. Ennek a nevezetesen második, bár kapásjelzés céljából az első, úszónak akkorának kell lennie, hogy a busafánkat a tablettával fent tartsa, ez kb 5-8 gramm, szóval nem kell túlméretezni. Ellenben, ha etetőkosaras módszerrel próbálkozunk akkor viszont gondoljunk az etetőkosár súlyára, hogy azt meg is tartsa! A két cső találkozásánál, ahol egy T keletkezett, akkora úszótestet kell csinálni ami, fent tartja a szereléket, ez már a vízviszonyok függvénye. Általában 20-30 grammos lehet, kb. egy nem túl nagy csukázóúszó mérete. Ezt előbb gömbre kiformálom hungarocellből, majd kettőbe vágom és a csövek találkozásához helyezve összeragasztom. Nem tartozik ide de szokásom a hungarocellt bevonni ömlenyragasztóval, amit szintén csak nem forró állapotban lehet, de így erősebbé, tartósabbá válik. A 10 cmres csövet majdnem a tövénél elvágom, mert úgyis megtörik egy idő után a dobásnál. kb. 1-1 centit hagyok meg. A fonott zsinór végére rákötöm a busafát, hogy az kb. 20 centis mélységben legyen majd. És kész is van. Lehet szerelni. Majd ha nem leszek lusta, akkor fotókkal is illusztrálom a készítés folyamatát.

    Na de szereljük fel. Először is húzzuk fel az ütközőt a főzsinórra, mindegy milyen ütköző, szilikon, gumi, akármi, lényeg, hogy szabályozni tudjuk majd a mélységet horgászat közben. Ekkor a 10centis csövön, ami már nem tizcentis :) átfűzzük a főzsinórt, nálam ez is fonott 0,25-0,35 mm-es. Mindenesetre biztos ami biztos alapon ráhúzok egy 3-5 cm hosszú szelepgumit, Majd dupla zsinórvéggel vett, dupla hurkos clinch csomóval felkötöm a végólmot. a szelepgumit ráhúzom a kötésre, és lehet is menni busázni :) Ez a szelepgumi azért kell, mert az ólom tartja meg a halunkat! A szelepgumi megóvja a kötésünket, hiszen a műanyagcső, egy komoly fárasztásnál nekifeszül rendesen. 

   Sajnos kép nélkül nem tudom megmutatni, de ezzel a módszerrel komoly mélységű vizekben is horgászhatunk a felszín közelében, kis módosítás segítségével, még pedig még egy aprócska ütközőre van csupán szükség, ami képes átcsúszni a főzsinórt vezető csöveskén. a cső alsó részén pedig annyit módosítunk, hogy egy vékony acéldrótot U alakba hajlitva, két száránál összefogva ráerősítünk. Ennek a kis fülnek kb. 45 fokos szögben kell állnia. Ilyen esetben a lefelé irányuló húzásnál az aprócska ütköző - aminek át kell férnie ezen a fülön - átcsúszik rajta. Ellenben, ha felfelé húzzuk megakad a fülben,  s így akár 4-5 méter mélységből is biztosan, gyorsan akaszthatunk. Idővel erről is rakok be képet illetve videót :)

     Lényeg ami lényeg, a csúszó ólmos módszer remekül működik.

     Közben eszembe jutott, hogy a Busa kapása videón is ez a szerék látszik. Ide rakom :)