Csak úgy a magam egyszerű horgászmódján szeretnék írni pár számomra kedves hal horgászatáról, melyekhez kevésnek találom a neten fellelhető információt....
Szivesen válaszolok a megjegyzésekben elhangzó kérdésekre is....illetve azt mondom beszéljük meg mint ahogy horgászokhoz illik :) Amennyiben további kérdésed van a busahorgászattal kapcsolatban bátran kérdezz a hzoltn@gmail.com emailcímen vagy egyszerűen a kicsit lejjebb bal oldalt található kapcsolat felvételi űrlapon.

AZ OLDALT FOLYAMATOSAN FRISSÍTEM, BŐVÍTEM, LÁTOGASS VISSZA KÉSŐBB IS :)
!!!MEGNYÍLT A WEBÁRUHÁZAM!!! www.busahorgaszat.hu

Kereső

Bal oldalt függőlegesen: BUSA HORGÁSZAT címszó alatt találod, meg a busázás, mikéntjéről, saját, és egyre több lelkes busahorgász tapasztalatából született írásokat. Legtöbb bejegyzés számokkal van ellátva, hogy sorrendbeli fejezetekbe foglalva olvashassa el a busázni vágyó látogató a megfigyeléseket, törvényszerűségeket, stb. Jó olvasást kívánok! és sok sok szabályos horgászmódszerrel zsákmányolt busát!

A képre kattintva eljuthatsz a webshopomra!

A kétúszós módszer



    Messze felülmúlja az egyszerű lefenekezett úszós módszert. Könnyebb vele a dobás, ritkábban gubancolódik össze. Közelre pedig szinte csobbanás nélkül ereszthetjük a vízre. 3 méter mélységig használtam ezt a módszert eredményesen. Az ólom szabadon csúszik a főzsinórra szerelt úszótestben, és csak a víz mélysége állítható rajta. Bevágásnál kell vigyázni 2-3 méter mélységű vizekben, szóval tekerünk párat, míg nem érezzük biztosnak a kontaktust a hallal, ezután húzunk rá. Viszont el kell mondanom ilyen problémám az általam leggyakoribb 2,5m mélységben nem volt. Mire felkaptam a botot, már majdnem kitépték a kezemből :) 
       No, de hogyan is készül. kell egy 1-2mm átmérőjű műanyagcső kb 10cm hosszú, és egy vastagabb műanyagcső, mindenesetre fontos, hogy ez kicsit erősebb legyen hogy tovább bírja majd. :) Ennek kb. 25-35 cm-nek kell lennie. Elsőször is a 10 centis csövecskére keresek egy olyan vastagságú csövet amit rábírok húzni, ha netán nagyon laza akkor forró ömlenyragasztóval (műanyaggal) rögzítem. Az egész művelet alatt ügyelek arra, hogy a ragasztópisztoly ne melegedjen túl, éppen csak használni lehessen, de nehogy megolvassza a részeket. Tehát rögzítem a 10 cm cső középtáján második kis csövet ami kb 2 cm hosszú, ez csak azért kell, hogy erősebb legyen. ha a csövünk eleve erős, akkor nincs szükség rá. Fogok egy fonott zsinórt, ami leggyakrabban 0,35 mm vastagságú, (kb 80-100 cm függően a második hosszabb csőtől) dupla zsinórvéggel vett clinch csomóval odakötöm. Átfűzöm a hosszabb - nevezzük merevítő csőnek - merevítőcsövön, és szorosan a kötésig ráfeszítem majd NEM FORRÓ ömlenyragasztóval rögzítem. Nem szabad, hogy megolvassza még véletlenül sem a zsinórunkat, hiszen ezen lesznek majd a busák! Szivar alakúra megformálok egy hungarocell darabot, bevallom nem adok a szépségére xD. átfúrom, hogy a merevítőcső másik végére tudjam majd húzni. Átfúzöm rajta a zsinórt, rátolom a csőre, és szintén rögzítem. Ennek a nevezetesen második, bár kapásjelzés céljából az első, úszónak akkorának kell lennie, hogy a busafánkat a tablettával fent tartsa, ez kb 5-8 gramm, szóval nem kell túlméretezni. Ellenben, ha etetőkosaras módszerrel próbálkozunk akkor viszont gondoljunk az etetőkosár súlyára, hogy azt meg is tartsa! A két cső találkozásánál, ahol egy T keletkezett, akkora úszótestet kell csinálni ami, fent tartja a szereléket, ez már a vízviszonyok függvénye. Általában 20-30 grammos lehet, kb. egy nem túl nagy csukázóúszó mérete. Ezt előbb gömbre kiformálom hungarocellből, majd kettőbe vágom és a csövek találkozásához helyezve összeragasztom. Nem tartozik ide de szokásom a hungarocellt bevonni ömlenyragasztóval, amit szintén csak nem forró állapotban lehet, de így erősebbé, tartósabbá válik. A 10 cmres csövet majdnem a tövénél elvágom, mert úgyis megtörik egy idő után a dobásnál. kb. 1-1 centit hagyok meg. A fonott zsinór végére rákötöm a busafát, hogy az kb. 20 centis mélységben legyen majd. És kész is van. Lehet szerelni. Majd ha nem leszek lusta, akkor fotókkal is illusztrálom a készítés folyamatát.
    Na de szereljük fel. Először is húzzuk fel az ütközőt a főzsinórra, mindegy milyen ütköző, szilikon, gumi, akármi, lényeg, hogy szabályozni tudjuk majd a mélységet horgászat közben. Ekkor a 10centis csövön, ami már nem tizcentis :) átfűzzük a főzsinórt, nálam ez is fonott 0,25-0,35 mm-es. Mindenesetre biztos ami biztos alapon ráhúzok egy 3-5 cm hosszú szelepgumit, Majd dupla zsinórvéggel vett, dupla hurkos clinch csomóval felkötöm a végólmot. a szelepgumit ráhúzom a kötésre, és lehet is menni busázni :) Ez a szelepgumi azért kell, mert az ólom tartja meg a halunkat! A szelepgumi megóvja a kötésünket, hiszen a műanyagcső, egy komoly fárasztásnál nekifeszül rendesen. 
   Sajnos kép nélkül nem tudom megmutatni, de ezzel a módszerrel komoly mélységű vizekben is horgászhatunk a felszín közelében, kis módosítás segítségével, még pedig még egy aprócska ütközőre van csupán szükség, ami képes átcsúszni a főzsinórt vezető csöveskén. a cső alsó részén pedig annyit módosítunk, hogy egy vékony acéldrótot U alakba hajlitva, két száránál összefogva ráerősítünk. Ennek a kis fülnek kb. 45 fokos szögben kell állnia. Ilyen esetben a lefelé irányuló húzásnál az aprócska ütköző - aminek át kell férnie ezen a fülön - átcsúszik rajta. Ellenben, ha felfelé húzzuk megakad a fülben,  s így akár 4-5 méter mélységből is biztosan, gyorsan akaszthatunk. Idővel erről is rakok be képet illetve videót :)
     Lényeg ami lényeg, a csúszó ólmos módszer remekül működik.

     Közben eszembe jutott, hogy a Busa kapása videón is ez a szerék látszik. Ide rakom :)
 


  
    


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése