Busázó planktontabletta összeállítások

   A tablettákat nem csupán ízesítés szerint változtathatjuk. Számomra bevett módszer, hogy csinálok lassabban és gyorsabban olvadó tablettákat. Vannak időszakok mikor a busának nyomát sem látni, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy nincsenek a közelben, vagy nem esznek. Ilyenkor vannak azok a derült égből villámcsapás kapások :) Ilyenkor esztelenség volna a gyors 10-15 perces tablettákat használni. Lehetséges, hogy ilyenkor épp óvatosabbak, gyanakvóbbak, és akár a vízbecsapódó szerelék is elüldözi őket. Más részt meg igencsak lehangoló, hogy fogynak a tabletták ezerszám a busa meg sehol. Lényeg az ilyen időszakoknál inkább a lassan olvadó tablettákat használom. Ezek olvadási ideje 50 perctől akár 90 percig is eltart. Fontos tulajdonsága ezeknek a tablettáimnak, hogy sokkal több ízanyagot rakok bele, mint egy általános tablettába.

    Jó kérdés, hogy amennyiben ezek a tabletták beválnak akkor minek a gyorsan olvadó tabletta? Természetesen azért, mert ezek a tabletták azért nem a legtöbb busával ajándékoztak meg. Ízük, zamatanyagaik miatt odacsalják a busákat ugyan, de sajnos azt tapasztaltam, hogy az esetek többségében csak ott keringnek a környéken, és akár el is úsznak mellette. Ezzel szemben a jól felhősítő tablettára akár azonnal érkezhet a kapás. 

     Ezeknek a gyorsan olvadó tablettáknak kb. 20 percig kell kibírniuk a vízben. A kapás leggyakrabban 1-10 perc között érkezik. Kifejezetten akkor érdemes őket használni, mikor a busák beálltak az etetésre. Ilyenkor szemmel láthatóan ott kavarognak, kifordulnak, szipognak. 10-40centis mélység ilyenkor az ideális. 

Tartós planktontablettám alaprecepje:

•  30% tejpor
•  40% malactáp
•  10% rizsliszt vagy finom búzaliszt
•  20% nyúltáp
• a ragasztáshoz növelem a cukorszirup erősségét. Amennyiben 10 pohárnyi mennyiség az alapanyagunk akkor 1 pohár vízbe 1,2 pohár cukrot rakok. A szirupba rakok ízesítőt. 

        Fontos, hogy ne készítsünk egyszerre nagy mennyiséget. Erősebb cukorszirupnál szobahőmérsékleten is gyorsan elpárolog a nedvesség a szirupból és így nem tudjuk megfelelően összenyomni a tablettákat. A tabletta pedig csomós lesz, darabokban fog szétesni. 10 pohár alapanyagból, kb. 50 db normál méretű 3x4cm tablettát készíthetünk. Legokosabb tehát, ha vagy bezacskózzuk vagy el sem készítjük az összes anyagot. Egyszerre elegendő max. 25-30 tablettához szükséges mennyiség.
        A tabletta ragasztásában jelentős szerepet játszik a malactáp, és a búza illetve rizs liszt. Ízesítőként a jobb minőségű akár a bojliba használatos ízesítőket javaslom. Egyébként előfordulhat, hogy mire használni kezdjük elveszíti az izét. Az ízekben határozottan a vanília, banán, eper, málna, fokhagyma vált be számomra.


Olvadékony planktontabletta alapreceptje:

• 30% tejpor (20-40%)
• 40% kukoricaliszt
• 30% nyúltáp (vagy 20% lucernaliszt+10% disznótáp)
• a cukorszirupot a következőképpen készítem: 10 pohár alapanyag mennyiséhez, 1 pohár vízbe szűk 1 pohár cukor kerül mondhatni 0,8-0,9 pohárnyi. 

      Ezek a tabletták gyorsan olvadnak, de nem esnek szét. Felhőképződésük kiváló, és valójában bárminemű ízesítés nélkül is szinte azonnal reagál rá a busa.
      Mindkét fajta tablettánál, és egyáltalán bármilyen fajta tablettánál fontos, hogy teljesen ki legyenek száradva. Ez normál méretű tablettánál legalább 3 nap. A szárítást siettetni nem lehet és nem is szabad. Ha gyorsan szárítjuk, mint már említettem is szétfognak repedezni.

      Amennyiben nem melegen a prés nélküli módszerrel készítjük a tablettákat, hanem préssel, igyekezzünk megfelelő és egyforma erősséggel összenyomni a tablettákat. Annak ellenére, hogy nem a nyomás erőssége ragasztja össze a tablettánk, hanem a cukorszirup mennyiség, azért egy megfelelő nyomásra szükség van, hogy a tabletták megfelelően összeálljanak. A szilikonpisztoly nyomása bőven elegendő, tehát, már bármilyen saját készítésű préssel is elérheted a szükséges nyomást. A sok tonnányi nyomás pedig felesleges, attól nem fog jobban egyberagadni :)

Fenekezéshez használt tabletta receptje:

• 15% tejpor
• 15% kukpricaliszt
• 20% nyúltáp vagy 10% lucernaliszt + 10% malactáp
• 50% pattogatott kukorica őrlemény

     Először összekeverem a szárazanyagot. Elkészítem a szirupot 1:10hez arányban cukormennyiségben. és belekeverem, mintha bármilyen más olvadékonyabb (30-40perces) tablettát készítenék. Mikor minden meg van már, szóval áttörve a szúnyoghálón stb. ekkor keverem hozzá az apróra darált pattogatott kukoricát 1:1hez arányban. Tehát amennyiben volt 10 pohár alapanyag 10 pohár pattogatott kukorica őrleményt keverek hozzá. Préselésnél jobban meg kell tömködni anyaggal a csövet, mert sokkal kisebbre préselhető mint a pattogatott kukorica nélküli keverék. A nyúltápot ehhez a tablettához nem szoktam leszitálni! Csak ami fenn akad az anyag áttörésekor, azt dobom ki belőle. Így még könnyebb emelkedő felhő képződik.

   

Busázó planktontabletta készítése házilag 3.- Préselt

AZ ÍRÁS MÉG NEM TELJES LÁTOGASS VISSZA KÉSŐBB IS!!!!!!!!

     Amire először szükségünk van az egy prés. Ennek számos fajtája megtalálható a neten is. Mert ugye az emberi találékonyság határtalan. :)
     Még nem beszéltem a tabletta méretéről sosem. Volt egy időszak mikor azt gondoltam, hogyha nagyobb tablettákat készítek majd, akkor mivel nagyobb felhőt fogok képezni, jobban odatalálnak majd a busák. Sajnos azt kell hogy mondjam ez nem jött be. Semmi különbség nem lett, hogy a tablettám átmérőjét 5

cm-re nagyobbítottam, a számomra szokványos 2,8 cm helyett  Az történt ugyanis, hogy a nagyobb felhő annyira odavonzotta a keszeg, törpeharcsa, kárász, sőt ponty rajokat, hogy néhány percen belül felakadt egyébhal a horgokra. többnyire küszök, apró törpeharcsák, de volt, hogy gyorsabban fogtam így a kárászokat, mint a lányom spiccel aki konkrétan kárászozott. Szóval nem jött be a nagy tabletta. Hogy mikor használom mégis őket? Ha látott csordába dobok. De az az igazság, hogy akkor meg a szokványos tablettanagyság, kevéske rágyúrt etetőanyaggal, ugyanolyan ha nem hatékonyabb.
     Tehát amit ajánlati tudok az 2,8-3,5cm-es átmérő, és 3,5-5cm hosszúság.
     Prést egyszerűen is tudunk készíteni. Én bevallom nem hiszek abban, hogy a tabletták tonnányi nyomást igényelnek. Persze fontos, hogy összeálljanak rendesen, de nem kell feltétlenül hatalmas nyomás. Saját présem még mindig csak a pezsgőtablettás doboz, két dugasszal, melyet egy szilikon pisztollyal nyomok össze. A tablettánk tartóssát okkal jobban befolyásolja a megfelelő nyomáson tartott időköz, tehát ha 1-2 perig nyomás alatt tartsuk, máris tartósbb tablettákat kapunk. Az ábrán látható a 3 féle méret, 

1. az alkatrészek :) 3 féle tablettamérethez

melyek közül főként a 2 kisebbet használom. Mint látható is, nem valami profi gépezetek, mindazonáltal tökéletesen megfelelnek, hogy jó minőségű tablettát készítsek velük. A jó minőséget inkább a busák döntik el :), de az idei átlag horgászatonként 6 darab kifogott busa, és 2-4 elszalasztott kapás. Szóval joggal merem állítani, hogy nem kell eget verő nyomás a tabletta elkészítéséhez. Persze azért ezek a csak préselt tabletták lényegesen nagyobb nyomást igényelnek, mint a melegen nyomott tabletták, melyekhez kezünk nyomása is elegendő.
    A kötőanyagunk ebben az esetben is a cukor. Melyet ilyenkor szirup formában adok a száraz anyaghoz. A szirupot lehet alkalmazni a melegítéssel készült tablettáknál is.
   A szirupot 50% víz, és 50% cukorból készítem. Az adag pedig vizzel együtt 18-20%-a szárazanyagnak. Vagyis ha 10 pohár száraz anyag van, akkor egy pohár vízbe, egy pohár cukrot öntök és készítek el. Ilyenkor rakok bele íz eszenciákat tetszés szerint. Nem főzöm agyonra, inkább csak megrottyantom, szóval kicsit forrjon, de max 1-2 percet. Ezután hagyom hűlni keveset. Az összekeverés pedig ugyanaz. jól összedörgölöm az anyaggal, dörgölöm, mert szinte száraz marad a tabletta alapanyagunk, ezután áttöröm a szúnyoghálón, szokásosan, ha túl sok marad a szitán nedvesen akkor újabb poranyagot adok hozzá, leggyakrabban további tejport.  És jöhet a préselés... Amit fontos tudni ezek a tabletták száradást igényelnek! minimum 24 óra száradás kell nekik, bár én úgy találtam az nem elég. A 2,8cm átmérőjű tabletta 4 nap után szárad ki mondhatni teljesen, és körülbelül 1,5-2 nap után használható eredményesen. A szárításról annyit, hogy siettetni nem lehet és nem is szabad! A tabletták ilyenkor megrepednek. Különösen az első napon kell őket óvni a gyors száradástól. Tehát ne rakjuk tűző napra, erős szélbe, stb. Legjobb, ha csak állni hagyjuk a hűvös szobában. Ha a tabletták nagyon megrepednek a lassú szárítás ellenére is, akkor sok volt a víz a tablettában!

Busázó csali - tabletta - készítése házilag 2. Prés nélkül

       Az első tablettáim készültek így, mert ugye rohadt lusta voltam, hogy készítsek valami normális prést, utána meg a busáknak tetszett, és úgy voltam vele, hogy akkor meg minek a prés? Fogtam velük, s a mai napig használom az ily módon készített tablettákat, és fogok is velük. 

      Szóval az alapanyag már megvan nem ismétlem el a szitálást, meg darálást, meg összetételt. 

      Amennyiben szitálva lett az anyagunk akkor az csont száraz, tehát kicsit elő kell nedvesítenünk. A vízmennyiség ami hozzámehet, az kb. 10%-a a száraz anyagnak. Tehát ha összesen van 10pohárnyi por állagú anyag, akkor 1 pohárnyi vizet adhatunk hozzá. Ezt szépen adagolva belemorzsoljuk a porba, majd mikor már egészen egyneművé vált, azért érdemes áttörni egy szitán. Erre a célra én egy szúnyoghálót használok, mint már említettem is. Ha netán túl sok anyag marad a szitában, melyek szinte apró sörétekké gördülnek a kezünk alatt, akkor még adok hozzá port. A helyes nedvesség az, mikor csak nagyon kevés anyag marad a szitában, amit kicsit jobban dörgölve, át is tudunk morzsolni rajta. Az anyagot addig igazítom a helyes állagra, míg ilyen nem lesz! A nedvességtartalom nagyon fontos, mert ha túl sok vizet adunk hozzá akkor a tablettánk szét fog repedezni, és nem fog tartós maradni a vízben. Ez az utolsó szitálás pedig szintén arra jó, hogy az egyforma anyagnak köszönhetően egyenletesen fog olvadni a tablettánk. 

         Mikor megvan a kellő nedvességtartalom, akkor egy edénybe beleöntök kb. félkilónyit. SOKAT NEM SZABAD!!!!! Mert nem lesz időnk elkészíteni a tablettákat. Szóval max félkilónyi az edényben, és felrakom melegedni. Kezdetben lehet kicsit nagyobb hőfok, hogy gyorsabban felmelegedjen a masszánk. Mikor már kezd melegedni, akkor hozzáadok kb. 6-8% cukrot. Persze mérhetjük is. Ha beleöntünk a tálba 10 egység (mondjuk pohár :) ) alapanyagot akkor ahhoz háromnegyed pohárnyi cukrot öntök.

            A meleg hatására a cukor megolvad az anyagban, és kevergetés közben azt vesszük észre, hogy majdnem megőrzi a kanál formáját, és olyan kásás az egész. Na ez a legjobb időpont a tabletták gyúrására. Ilyenkor okvetetlenül félrehúzom a tűzről, amit annyira lehalkítok, hogy éppen csak melegen tartsa a masszát. Felhúzok egy kesztyűt, mert rohadtul süt az egész, és egyszerűen kézzel megformálom őket akkora hengerekké, ami az aktuális busafámra kényelmesen ráfér. Ez általában 2,5-3,5 cm szélesség, és 4-5,5 cm hossz. Persze egyik kicsit kisebb, másik ducibb, stb. de ez nem számít. Fontos, hogy annyit kezdjünk el melegíteni, amennyit el tudunk készíteni az előtt mielőtt a masszából kipárolog a víz. Ez nagyban függ a jól eltalált hőfoktól is amit sajnos nem tudok megmondani. Ha mégis azt látjuk, hogy nagyon kezd száradni az anyag akkor öntsünk hozzá kevés vizet. 

          Ahogy meggyúrom a tablettát azonnal lukasztom is, mert percek alatt megkeményedik és képtelenség szépen kilukasztani. Frissében pedig egyszerű. fogok egy busafát, vagy egy hasonlóvastagságú kerékpár küllőt, függően, hogy melyik van épp kéznél :), hosszirányban kilukasztom, és tálcára rakom. Még jobb esetben horgászlányom, segédkezik nekem ebben.  Bár mostanában formába rakom, és kicsit összenyomom. 

          Hogyan készíts formát? Hát ez sem hűdehajde barkácsolás. Legalábbis ahogyan én készítettem. Igaz egy barátom, már vagy fél éve készíti nekem vasból, meg nikkelezve, meg ki tudja hogy, de a francokért sem akar elkészülni. Szóval maradtam az egyszerűségnél. 

          A pezsgőtablettás dobozt épp megfelelő vastagságúnak találtam, hát abból lett maga a forma, és már csak a két dugaszt kellett megoldanom. Ez sem okozott nagy fejtörést, elvettem a lányaimtól kevéske hőre szilárduló gyurmát vágtam egy karikát a pezsgőtabletta dobozból megtömtem vele, majd az egyik végét behomorítottam, átnyomtam a közepén egy 10 centisre vágott kerékpár küllőt, és így megfőztem, mikor kész lett, a gyurma olyan lett mint a kő, ekkor kicsit gyújtóval melegítettem a pezsgőtablettás dobozt, mert másként nem akart kijönni belőle, de így sikerült, és pontos jól illeszkedő kb.1 cm hosszú dugaszt kaptam. Ez lett a forma alja. ugyanezzel a módszerrel elkészítettem a felső dugaszt is. A pezsgőtabletta dobozból későbbi kísérletezés során kiderült, hogy 10cm hosszúságú kell, hogy legyen, és az ebbe lazán beletöltött massza kb 4 cm hosszú lesz, pont ami nekem kell :) vagyis inkább a busafának, no de azért a mai napig készül olyan is, amelyik több mint 5 centis, és olyan is, ami nincs 3 centis sem. Az egészet pedig szégyenszemre csupán egy kalapács nyelével nyomom össze, miközben a másik végét a kezemmel fogom be, és az ujjaim között csúszik ki a kerékpárküllő ahogyan préselődik egybe a massza. De ennek a melegen készített tablettának elég is ennyi nyomás. Ahogy már nem bírom tartani tovább, akkor azonnal ki is nyomom az egészet, és már jöhet is a következő.Na de ha csak a markunkkal szorongatjuk meg kicsit, az is elég, a busákat nem igazán érdekli, hogy milyen alakja van.

             Az így készített tabletták nem igényelnek szárítást. Azonnal használhatóak, amint kihűltek

            Minthogy több százan ezt a készítési receptet kapták el, és azért minthogy saját "találmány" rájöttem arra is hogyan lehet hibázni a tabletta készítésekor. Kezdem is sorolni:

• túl sok cukrot adunk hozzá. Ez egy az egyben megöli a tablettánkat. Nem fog felhősíteni, márpedig a busa a tablettából kioldódó felhőre fog a horgunkhoz jönni! Szóval semmiképp sem legyen benne 8% maximum 10%nál több cukor. De legjobb, ha 7%nál maradunk. Nem kell megijedni, összefog ragadni, még ha hihetetlen is. Ha mégsem akkor inkább vizet adjunk hozzá, minthogy a cukormennyiséget emeljük.
• túl sok vizet adunk hozzá. Ilyenkor olyan gumis marad a tabletta, miután kihűlt. Ha nem repedezik össze akkor nem baj. Vagy ha csak kicsit repedezik meg az sem. Bár ezeket jobb mielőbb elhasználni, mert kiszáradva, még tovább fognak repedezni, akár teljesen szét is repednek. Egyébként tűrhetően felhősítenek.
• túl nagy hőfokon tartjuk a masszát és hamar kiszárad. A cukor ilyenkor megkaramellásodik, akár meg is pörkölődik, és bár még szinte szárazon is összeragad a tabletta mégsem fog szépen oldódni. Némileg felhősít, de többnyire nagy darabokban szakadozik szét a vízben.

         Érdemes a kész tablettákat kipróbálni egy üveg, vagy akár egy pohár vízben. A melegítéssel készített fogós tabletta kb. 1-1,5 órahossza alatt olvad el a csapvízben. Míg élesben 35-50 perig bírja, függően mennyi apró hal sereglik köré. Amennyiben a tabletta annyira megkeményedik, hogy nem akar rámenni a busafa, egyszerűen csak felhúzás előtt bele kell mártani a vízbe kicsit :) Én ezt egyébként is megcsinálom, mert így jobban rátapad az etetőanyag, amivel kicsit körbetapasztom, vagy meglocsolom.

         Kérdéseiteket, tapasztalataitokat továbbra is szívesen várom a hzoltn@gmail.com email címre.

         Mudri Béla - bár még csak a neten találkoztunk, de mondhatom: - barátom, és a Facebook-os Busa horgászat oldal szerkesztője, a leírásom alapján, némi plusz tanács, és jó adag kreativitással, készített egy videót a planktontabletta prés nélküli, melegen való készítéséről, köszönet érte!!! Remélem sokaknak segíteni fog a tablettagyártásban.

 

       

       

A busázó tabletta házi készítése - 1.Alapok

     Mint szinte bármi mást természetes módon otthon is elkészítheted a saját planktontablettádat. Nem valami nagy tudomány, csak egy kis akarat kell hozzá valójában. Aki sokat böngészgetett a neten az bizonyára rá jött, hogy az oroszok bizony tudnak! Szóval busahorgászatban kifejezetten profik. Sajnos én nem tudtam, most utólag nézegetem, és döbbenek rá, mennyivel egyszerűbb lett volna ha már előbb felfedezem ezt. 

    De végső soron mindegy is, legalább így a tapasztalat tanította meg velem, hogyan készíthetek busa fogásra alkalmas planktontablettákat.

      Na de először is lássuk a fő összetevőket. Amit nélkülözhetetlenek tartok az a tejpor. Tablettáim legalább 30%-át ez teszi ki. Utána pedig jöhet az improvizáció. Akár valamilyen disznó-, csirke-, stb. táp, akár valami bekevert etetőanyag, akár kukoricaliszt, szóval szinte bármilyen gabonaőrlemény vagy gabonaőrlemény keverék alkothatja a tablettánk további összetevőjét. Kivéve a búzalisztet. (bár így zárójelben elmondom, hogy jelenleg épp azon kísérletezem, hogy vajon az egyszerű búzaliszt miként volna alkalmas a tabletta ragasztására)

      A planktontabletta készítésénél, legfontosabb szempont, hogy minél hosszabb olvadási idő mellett, minél nagyobb felhőképződésű legyen. Tehát ha kicsit is belegondolunk, már kézenfekvő, hogy ezért kell a minél apróbb szemcsézetű alapanyag. Legideálisabb eredményt akkor érünk el, ha teljesen por-lisztszerű anyagokat használunk. Hiszen a sokkal kisebb szemcse kiválása a tablettából lassabb olvadást, és nagyobb felhőt eredményez.
      Természetesen akármilyen disznó-, nyúl-, stb. táp túl nagy szemcséket tartalmaz. Ezért azokat érdemes leőrölni. Ezt kis mennyiségben egy kávédarálón is el lehet végezni. Én is egy kicsit nagyobb kávédarálón készítettem hosszú időn át. Újabban egy ismerősöm, leőröli nekem egy egyszerű kukoricadarálón, amibe a szokásosnál, jóval kisebb rostát tesz, én meg hébe-hóba megajándékozom néhány busával. De akár így akár úgy az alapanyag még ekkor sem lesz tökéletesen porszerű, így hát leszitálom. A szitám se valami hű de micsoda, egyszerűen egy volt kb. 30cm átmérőjű régi szita keretére, ráerőszakolok egy normális női harisnyát, amit a feleségemtől könyörgök ki. Egy párral elvagyok akár hónapokig is. :) 

       No de hogyan tovább mikor megvan a jó összetételű poranyagunk? Mert ugye így nem fog összeállni, ha megszakadunk akkor se, tehát kell valami kötőanyag ami jól oldódik a vízben, a megoldás elég kézenfekvő volt számomra. Cukor. Na de kezdjünk planktontablettát készíteni:

- készítsük elő a POR-LISZT állagú alapanyagunk, amelynek legalább 30% tejpor.

  A következő rövid videón remélem látszik, hogy körülbelül milyen nedvességtartalmú, illetve milyen állagú kell, hogy legyen a tabletta készítéshez szükséges keverékünk.

       

       

Kedvenc busázó etetőanyag összeállításaim

      Ahogyan az etetésnél említettem is már alap, hogy az etetőanyag szinte porszerű legyen, és ne tartalmazzon nagyobb szemcséket. Én kifejezetten csak ilyet használok, minthogy szinte oldódnak a vízben és így sűrű, tartós felhőt képeznek. A kedvenc etetőanyag, azt jelelnti a számomra legfogósabb etetőanyag.

Kedvenc keverékem úszós horgászatra ami mindig meghozta az eredményt:

• 50% lucernaliszt
• 30% tejpor
• 20% kukoricaliszt

 Legújabb variációm:

• 20% lucernaliszt
• 30% tejpor
• 50% disznótáppor
• ( a lényeges újdonságom az folyékony: a friss lucernát, amit horgászatból hazafelé összeszedek, ez egy jó zacskónyi mennyiség, leturmixolom kevés víz hozzáadásával. Ez körülbelül  jó kétmaréknyi lucernához másfél deci víz. Annyi, hogy a turmixgép elbírjon vele. Ezután fogom, és egy tál felett a kész turmixot egy konyharuhára öntöm, majd kisajtolom a nedvességet a maradék anyagból, amit később kiszárítok és leőrölök így kerül a tablettába, vagy az etetőanyagba. Megjegyzem első pár alkalommal azonnal a tablettába, vagy az etetőanyagba raktam, de maradnak nagyobb részek melyek még a szitán is átmentek mikor törtem át rajta a bekevert tabletta alapanyagot, s mikor egy ilyen részhez ért a tabletta olvadása, komolyabb rész szakadt ki belőle. Hatékonyságán ez nem változtatott, azonban gyorsabban elfogyott a tabletta és a nagyobb részecskék más halakat is vonzottak. Na de már ismét eltértem a lényegtől. Szóval a maradék massza később megy a tablettába, vagy az etetőanyagba, a lét pedig flakonokba töltöm, és felhasználásig hűtőben tárolom. Bár volt, hogy elfelejtettem berakni a hűtőbe, viszont két nap után ugyanolyan jónak bizonyult mint a hűtött. A lényeg, hogy a száraz etetőanyagot ezzel higgítom 50% víz hozzáadásával úszós horgászathoz egészen ritkára 

           Mostanság a por anyagot már idehaza összekeverem, sőt előre készítem, hogy mindig legyen készenlétben néhány kiló. Mer ugye egy véletlen szabadnap és már lehet menni busázni :). Egy 6 órás horgászatra körülbelül 2-3kg  etetőanyagot dobálok be Az etetőanyag mennyiség azonban inkább a horgászvíz milyenségétől függ. Nem a mélységtől, inkább a sodrás erősségétől. Minél erősebb az áramlás annál tőbb etetőanyagra van szükség. Nem emlékszem írtam-e az etetésnél, de folyóvizeken a következőképpen etetek: először a szokásos módon alaposan beetetek, ez azt jelenti, hogy legalább 5-6 m2 befestem szinte a vizet, kb, 2 liter joghurt sűrűségű etetőanyagod dobálok be. Majd függően attól, hogy megjönnek-e a busák etetek tovább 10-15 percenként tejsűrűségű kb. 2-3 deciliter etetőanyaggal csalogatva őket tovább. Amennyiben látom, hogy közelednek, vagy már az horog közelben  vannak semmiképp nem etetek tovább. A tablettákra pedig a szokásosnál nagyobb etetőanyag mennyiséget gyúrok. Mégpedig majdnem pontosan olyan etetőanyag sűrűségből, mint amilyenből a tabletták készültek. Tehát CSAK annyi folyadékot adok hozzá, hogy szinte porszerű maradjon, de nyomásra egybeálljon, majd ismét könnyen szétmorzsálható legyen. Ha a busák már ott vannak akkor inkább csak végigöntöm őket a híg etetőanyaggal.

         

              Nem írom le újra, az összetételeket mert azokon - talán csak babonából - nem változtatok már, ellenben fenekező horgászathoz, némi adalékanyagra van szükség még. Mégpedig valamire ami felfelé emeli az etetőanyagot. Erre is több mód van. Akár parafa őrlemény, kukorica- vagy más pehely, pattogatott kukorica, puffasztott rizs, vagy egyéb. Részemről én a pattogatott kukoricát használom, olcsó, kiadós és könnyű beszerezni. Mondjuk a napraforgóhéjat sem dobálom el, hanem azt is ledarálom, és főként a tabletták készítéséhez használom. Legalább 30% könnyítőőrleményt keverek a fenekezéshez használt etetőanyagba. Fenekezéshez az etetőanyagot kézzel dobálom be, mert nem kell távol horgásznom. 25-30 méterre, pedig betudom dobni kézzel is relatív pontosan. Ilyenkor a szokásos szétomló, de nyomásra egybeálló sűrűséget használom. Kezdetnek 5-6 teniszlabdányi gombócot dobok be, majd szükség szerint - kb. félóránként - 1-2 valamivel kisebbet. 

     

             Az etetőanyagot gyakorta tovább bővítem valamivel ami sosem állandó, inkább amit épp találok és kedvem támad kipróbálni. Ez például a krétapor, bár ezt mivel sosincs sok belőle inkább a tablettába rakom. Akkor ott van a sárgaföld, amit szintén porként keverek kifejezetten csak az etetőanyagba. Morzsálódós kenyeret is gyakorta összeturmixolok meleg vízben. Kifejezetten csak kenyérbélt használok ilyenkor. Majd ahogyan a lucerna turmixból ebből is kiszedem a vizet, és lassan adagolva hozzákeverem az etetőanyaghoz a kenyeret. Annyit amennyit befogad, hogy ne nedvesedjen el. Ha mégis túlságosan benedvesedett, akkor vagy kiszárítom, vagy újabb szárazanyagot adok hozzá. Ilyenkor porlódik szét igazán a kenyér és válik szinte egyneműve az etetőanyaggal. Majd egy egyszerű szúnyoghálón áttöröm az egészet. Ha nem kell tárolnom - ami gyakoribb - akkor nem igényel szárítást, Ha előre készítem, akkor kiterítem a napra időnként újra áttörve a szúnyoghálón az egészet, hagyom hogy teljesen kiszáradjon. Rossz időben nagyobb tálban letakarva hajszárítóval ( akkora lukat hagyok, hogy  a hajszárító épp beférjen) finoman segítek rá a száradásra, csak óvatosan mert másként repül minden irányba. Hehe, még így is. S persze a szokásos áttörés néhányszor. Csupán gyanítom, hogy a kenyér akárha szivacs viselkedik, magába szívja a jó tej- és egyéb poros löttyöt, és etetéskor szépen ereszti ki magából. A busáknak bejön. 

            És még lehet sorolni a végtelenségig az egyéb anyagokat. Hiszen sárga vagy akár zöldborsó főzelék pép, bab úgyszintén. Krumplipüré. s hasonlók mind adagolhatók az etetőanyaghoz. A minap beszélgettem egy busahorgásszal a ízparton. Ő a kapor ízesítésre esküdött...a fene tudja...szóval ki kell próbálni...Jómagam, általánosságban véve a horgászatban, azt gondolom, mindig az a csali lesz fogós amelyben komoly meggyőződéssel hiszünk. Így voltam a villantókkal, a woblerokkal, még az élőcsalihal, fajtájával, és méretével is, s mostanság így vagyok az etetőanyaggal, és a planktontablettával is. Persze az alapszabályoknak mindenképp meg kell felelniük. Busahorgászatnál a célunk az, hogy etetőanyagunk a busának tetsző ízű, színű, és állagú legyen, és a jó mélységben  fejtse ki minél tartósabb felhősítő hatását.

            Amennyiben valakinek szintén van valami hatásos kedvence és nem félti megosztani másokkal, szívesen várom a receptet a hzoltn@gmail.com email címre. Én úgy vagyok vele, hogy attól, hogy mások is sikeresebben horgásznak busára, én nem fogok kevesebbet. S valódi öröm számomra, hogy egyre több visszajelzést kapok, hogy bevált a tabletta, a módszer, az etetés. 

A busafa készítése egyszerűen

 

A BUSAFA KÉSZÍTÉSE - egyszerűen s nagyszerűen 

      A kísérletezés hajtja tovább a horgászt, hogyan finomítsunk, egyszerűsítsünk. A következő módja a busafa elkészítésének talán a legegyszerűbb, leggyorsabb módja. Anyagát illetően szinte nem is korlátozódik valami speciális, beszerezhetetlen különlegességre. Egyszerűen keresünk valamilyen 3-4 milliméternél nem vastagabb műanyag csövet. Ez lehet szívókaszál, kifogyott golyóstoll betét, de bele kezdek a felsorolásba, egy kreatív horgásznál ez lesz a legkisebb akadály arra, hogy busafát készítsen :).

       Remélem a képek itt is beszélnek helyettem, ha már rászántam az időt, hogy elkészítsem őket. Na de azért röviden. A felső képsorban jól látszik, hogy elkértem a lányom kiszáradt filcét, kettőt is, hátha elsőre nem sikerül :) Szétszedtem, és a szín adagoló-tároló részéről egyszerűen lehúztam az ott rejtőzködő vékony és puha műanyag csövecskét. Hát ez az anyag amire azt mondanám, amit a zsenikre mondanak, hogy a zseni az már bolond is egyben. Ezt a vékony csövecskét úgy szét metszené a fonott zsinór, mintha nem is lett volna, de nem tudja, mert olyan puha, hogy könnyedén elhajlik a húzás irányába. Ellenben kellően merev ahhoz, hogy horgainkat a kellő távolságban tartsa a szereléken. egyszóval vagy kettővel, amennyire baromságnak tűnik annyira tökéletes. És amiről már meséltem, van, hogy egyszerűen nem akarnak odamenni a tablettához a busák, ott vannak körülötte habzsolnak, de szabályosan kikerülik a horgainkat. Na ilyenkor érdemes próbálkozni ilyen, illetve hasonló busafa megoldásokkal, hiszen minden felesleges rész szinte láthatatlan a vízben.

         Lépjünk a második sorba a képecskéken. Meg van a csövecskénk. Ami, mint említettem, bármi más is lehet, amit ajánlani tudok, rugalmas legyen, és próbáljunk meg színtelent, illetve nem riasztó színt választani, bár kitudja, olykor nem kedvezően befolyásolja-e a busát egy hivalkodó szín? Talán az idei szezon alatt kipróbálom azt is. Szóval a csövecskét a kívánt méretre vágjuk, ez kb. a tablettánk szélességének mérete, illetve annál max 1 cm hosszabb. Tehát általánosságában véve 3-4 cm. Középen óvatosan egy kis V-szerűen kivágjuk körülbelül a csövecskénk feléig, de végső soron ahogyan sikerül :). Ennél a puha csövecskénél elég lett volna egy metszést vágnom rá középen, de a szemlelhetőség miatt a V-t választottam. Persze ez is megoldható ezerféleképp. Foghatunk egy nagyobb tűt amelyen áttudjuk fűzni a fonott zsinórunkat, majd egyszerűen, mintha varnánk átszúrjuk középen, és utólag kötjük fel a horgot és csatlakoztatjuk a főzsinórhoz. Eztán következik a főzsinórhoz való csatlakoztatás. Ezt is ki-ki tegye a maga módja szerint. Én egy egyszerű karikát használtam a képen. De lehet az épp forgó, vagy karabiner, vagy az újabban divatos gyors-kapcsok bármelyike.Lényeg, hogy busáinkhoz mérten kellő erősségű legyen.

           Végül pedig a már drótos busafánál látott tabletta tartó előkénket felhurkoljuk, vagy felkötjük a helyére....

A kész busafa, már ha busafának nevezhetjük, de minthogy busát terem...

...és kész is a busafát helyettesítő szerelék.

          Legújabb kísérletezéseim megtartom magamnak, minthogy a tesztelésük még nem történt meg. Ha kiállták a próbát, akkor majd felrakom azokat is.